2011.11.30 ÉGI ÜZENETEK Szűzanya: Vigasztalások, lelki szárazságok
Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok mennyei Édesanyátok, nagy szeretettel köszöntelek mindnyájatokat. És külön köszöntöm azt a gyermekemet, aki ma először jelent meg közöttünk. Ma a vigasztalásokról és a lelki szárazságokról lesz szó. Isten a lelki fejlődés útján járó gyermekeit vigasztalásokkal és lelki szárazságokkal borítja el. A vigasztalás békét, nyugalmat, csendes örömöt, lelki, szellemi hatalmas nagy boldogságokat jelent. Ezeknek a vigasztalásoknak különböző fizikai megnyilvánulásai vannak, pl. erős szívdobogás, vagy mint ha egy tűzgolyó lenne a szívünkben, vagy a kezünk és a lábunk közül bizsergő, kellemes érzés van, vagy mintha kitágulna a mellkasunk. Akik vigasztalásban részesülnek, azok számára öröm a szentmise, az evangéliumra oda tudnak figyelni, mélyen átélik, otthon a gyakorlatban alkalmazzák Jézus tanításait. A felajánláskor pedig, abba a kehelybe, amibe a bor van, belehelyezik saját lelküket, szeretteik lelkét, a közömbös és megátalkodott lelkeket, a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. És ezeket a lelkeket a pap a kehellyel együtt felemeli és felajánlja a Mennyei Atyának. Azután mikor elérkezik a legszebb része a szentmisének, az úrfelmutatás, akkor az a lélek, aki vigasztalás alatt van, teljesen átéli, hogy ott van az Úr valóságosan, és leszállt az oltárra, és testté és vérré vált. És ahogy megy ki az áldozáshoz, hatalmas bűnbánatot érez a szívében. Mennyire méltatlan ő az áldozáshoz, és mégis boldog, hogy ilyen méltatlanul is elfogadja az Úr és egyesülni akar vele. És amikor megáldozott, a helyén letérdel, és tele van hálával, nem győz köszönetet mondani, hogy vele a kicsi porszemmel az Ég és Föld leghatalmasabb királya egyesült. És mikor otthon van, elvégezve az állapotbeli kötelességeit, elérkezik az imádság ideje, akkor nagyon boldog, mert vigasztalásban van. Amikor elkezdi az imádságot elmondja a felajánlásokat, és csak úgy buzog a lelke a Miatyánk-ok és Üdvözlégy-ek és a szívből jövő imádságok alatt, mert felgyújtja a szívét Isten, és olyan csodálatosan elmélkedik a rózsafüzér titkok között, hogy maga is csodálkozik, hogy hogyan lehet ez, hiszen ő nem tud ilyen csodálatosan beszélni. A Szentlélek az, aki beszél belőle. A Jó Isten amikor megtér egy lélek, akkor azonnal elárasztja nagyon nagy örömökkel, magához akarja láncolni. Olyan örömöket kap, amit azelőtt soha nem élt át. Ezek az örömök jó darabig tartanak, segítik őt abban, hogy megtanulják az áldozatokat Jézustól. Hogy meg tanuljanak böjtölni, virrasztani és önmegtagadásokat hozni, lemondani mindenféléről, ami lelküknek, testünknek kedves. És egyszer csak elkezd csendesülni ez a hatalmas nagy öröm, csendes örömmé, békévé, nyugalommá változik.
Van egy választottunk, aki megkapta a benső szó ajándékát. Beszélgethet Jézussal, a Szentlélekkel, a Mennyei Atyával és velem, a Szűzanyával. Nagyon hálás ezért. Az első három évben végig azt tapasztalja, hogy hatalmas örömökkel árasztják el. Úgy kezdődik, hogy ül az íróasztalánál, fogja a rózsafüzért és imádkozik. Egyszer csak úgy érzi, hogy tele van a szíve az Isten iránti hatalmas szeretettel. Lobog a láng benne, nem tudja folytatni, mert a hangja elcsuklik. Nem tud imádkozni, de még halkan sem, mert csak arra tud gondolni, hogy Istenem, szeretlek. Teljesen betölti Isten a lelkét, úgy érzi, hogy a kezei lábai moccani se tudnak, és azt kívánja, hogy bárcsak örökké tartana ez a csodálatos boldogság. És akkor megkérdezi: -Drága Uram, mit teszel velem? -A karjaimba ringatlak, és az örök élet vizével itatlak. Képzelhetitek, milyen boldog ez a választott! Ezek a hatalmas nagy örömök minden héten kétszer eljönnek, azután ritkulnak, s végül egyáltalán nem lesz része benne, csak egy csendes nyugalom és béke marad a szívében. És akkor megkérdezi az Ő Jézusát: -Mondd Uram, valami nagy bűnt követtem el, haragszol rám, vagy visszaestem a lelki fejlődésben? Akkor Jézus így válaszol neki: -Nem Gyermekem, inkább nagyon szépen haladsz az úton a tökéletesség felé, még van javítani valód, de nagy lépésekben haladsz. Csak tudod, most először a fejlődésednek olyan szakaszába értél, amikor a puszta akaratod elég az áldozatokhoz. Most már nem kell, hogy nagy örömökkel noszogassalak, arra, hogy ne idd meg a kávét, ne edd meg az édességet, hogy ne nézd a tévét, és ilyenkor még több lelket mentesz, mint a nagy boldogság idején. Engedd meg gyermekem, hogy azoknak adjam ezeket a hatalmas érzelmeket, akik soha nem tudják szeretni a Szentháromságot, akik nem tudnak hinni, a közömbös, megátalkodott, hitetlen embereknek. És akkor ez a lélek boldog, mert tudja, hogy még többet segíthet. Tudjátok drága Gyermekeim, Isten a lélekben nem az érzéseket nézi, hanem az akaratot. Mert aki imádság közben szinte reszket az átéléstől, azt nem magától teszi, ez Isten ajándéka, nem az ő érdeme. Viszont, hogyha szép csendes nyugalomban elimádkozza a rózsafüzért, szépen felajánlja a lelkekért, próbál elmélkedni, szemlélődni, és mondja becsületesen, szépen az imáit, ez a lélek talán még több érdemet szerez magának és más lelkeknek.
Drága gyermekeim eddig a hatalmas nagy örömökről, a csendes nyugalomról, békéről hallottatok és a lelki élet fejlődését előmozdító akaratról. Most pedig a lelki szárazságról fogok beszélni nektek. Az az állapot, amikor Isten nemcsak ezeket a hatalmas örömöket, hanem a nyugalmat és csendes békét is elveszi, nincs érzelem az emberben, úgy érzi, semmihez sincs kedve. Hányszor előfordult veletek is Gyermekeim! De nem kell félni tőle, mert Istentől való, és amit Ő ad, az biztos hogy csak javunkra szolgál. Amikor ilyen lelki szárazságban lévő nagy nehezen rá veszi magát, hogy elmenjen a szentmisére, akkor ott semmit nem tud átélni, csak a teste van ott, a lelke ki tudja, hol kószál. Az evangéliumra sem tud odafigyelni. Az úrfelmutatáskor semmit nem érez, nem érzi, hogy ez a legszentebb pillanat, mert ekkor változik a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé. Nem tudja szenvedéseit hozzátenni Jézus szenvedéseihez, nagyon száraz a lelke, szomorú és levert. Amikor otthon imádkozni kellene, minden más eszébe jut, elmosogat, letörölgeti a port, elmegy a boltba, egy könyvet elolvas, mindig felugrál. Egyszer csak ráveszi magát, hogy imádkozzon, de nem tud odafigyelni, nem tudja Isten szeretni. Ez a lelki szárazság olyan, hogy senki nem tud tőle megszabadulni, ezt egyedül csak Isten tudja feloldani. Annyit kell csak tennie, hogy ellen kell állnia a gonosz kísértéseinek: -Ne menj el a templomba, csak hétköznap van, majd elmész vasárnap, aztán ne mondd el azt a rózsafüzért, hiszen semmi eredménye nincs, csak Istent bántod vele. Ez a lélek nem hallgat a gonoszra, és amikor ezt Jézus látja, lehajol hozzá, megsimogatja és azt mondja: -Drága Gyermekem, ne félj veled vagyok, ilyenkor vagyok a legközelebb hozzád, ilyenkor átölelve tartalak, vagy az ölemben tartalak, csak te nem érezheted. És abban a pillanatban fény gyúl a lelkében és tele lesz a szíve Istenszeretettel, felebaráti szeretettel. Drága Gyermekeim ez a lelki szárazság nem fölösleges dolog, hiszen alázatra nevel, hiszen érezheted, hogy még Istent szeretni sem tudod magadtól, Isten kell hozzá, hogy Őt szeresd. Azután érdemszerző is, minden zúgolódás nélkül fel kell ajánlani a fájdalmadat, ezt a levertségedet. És akkor Isten felhasználja, saját lelkedért vagy mások lelkéért.
Most szeretném elmondani, hogy hogyan van jelen itt közöttetek a Szentháromság. Most Jézussal kezdem. Hófehér ruhában van, arany öv van a derekán, szép barna haja leomlik a vállára, oly nagy szeretettel tud rátok nézni. Legelteti gyönyörű kék szemét rajtatok, és örül hogy eljöttetek ide. Jézussal szemben térdel egy fejkendős asszony, a vigasztalás állapotában van összeteszi a kezeit és imádkozik, hívja Jézust, hogy legyen jelen, érzi hogy Jézus ott áll veled szemben: – Drága Jézusom, én most a fájdalmas rózsafüzért szeretném elmondani, és felajánlom a tisztítótűzben szenvedőkért. Kérlek, engedd meg nekem, hogy csak egyetlen lélek kiszabaduljon tisztítótűzből. Elkezd gyönyörűen imádkozni, elmélkedik, szemlélődik. Jézus boldog és örömmel hallgatja ezt az imát. Amikor az ima véget ér Jézus így szól: -Drága Kislányom, te nem egy hanem tíz lelket szabadították ki a tisztítótűzből!
És most a Mennyei Atyát mutatom be nektek, aki szintén fehér ruhában van, és itt ül egy széken veletek szemben, és az ölében ott ül ugyanez az asszony, csak most ő a lelki szárazságban van. Ő nem tudja, hogy a Mennyei Atya ölében van, azt hiszi, hogy nagyon messze van tőle. De azért ő elkezd imádkozni, elmondja a Hiszekegyet, a Miatyánkot, Üdvözlégyeket, de újra és újra meg kell ismételnie, mert nem tud figyelni. Amikor befejezi, a Mennyei Atya így szól: -Drága Kislányom, ha tudnád mennyire szeretlek! Gondolatban szeretted volna, hogy a haldoklókból egy lelket megmentsek. Hát tudod hány lelket mentettél meg? Száz lelket! Hát így szeretlek Én. Elsősorban az akaratot nézem!
Drága Gyermekeim! Ha így sikerül imádkoznotok, az is értékes, talán még értékesebb!
És most nézzük a Szentlelket, Ő is itt van. Veletek szemben áll hófehér ruhában, aranyövvel a derekán, és egy glória van a feje körül. Az egyik kezében tart egy kis arany tálacskát, azon egy magas lobogó lángot. És így szól: -Drága Gyermekeim, van köztetek, aki a vigasztalás állapotában van, van aki a lelki szárazság állapotában van itt éppen jelen. Arra kérlek benneteket, hogy nyissátok ki szíveteket, hogy bele tehessek egy darabot szívetekbe az Én szeretetlángomból, hogy megnöveljem bennetek az Istenszeretetet és a felebaráti szeretetet.
És most Én, mennyei Édesanyátokat szeretnélek megáldani benneteket a Mennyei atya végtelen szeretetével, Jézus áldozatos szeretetével és a Szentlélek bölcsességével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Drága Engesztelő Gyermekeim! A múlt hét szerdáján azért ajánlottátok fel a medugorjei rózsafüzért, hogy megmentsétek azoknak a lelkét akik szenvedélybetegek. Most kerül sor rá, hogy elmondjam mi történt ekkor. Amikor elkezdtetek imádkozni, akkor a Mennyei Atya az égből pici angyalkákat küldött, annyit ahányan voltatok azon a napon. Mindegyikük kezében volt egy kis tálacska. Azt tudnotok kell, hogy minden rózsafüzér szemeiben az Én Szent Fiam vére csillog. És míg imádkoztatok ezek a vércseppek a tálacskákba hullottak, amit az angyalkák tartottak. Én pedig elővettem egy kelyhet, és az angyalkák beleöntötték az összegyűlt vért, az imátok eredményét. A Mennyei Atya parancsára lementem a tisztítótűzbe egészen a legmélyére, mivel a Mennyei Atya azt mondta, hogy mind három fokozatára menjek le, és ezzel a Szent Vérrel a szenvedélybetegeket, akik emiatt haltak meg kenjem meg. A tisztítótűz legmélyén nagyon sok szenvedélybeteget találtam, mindegyiknek megjelöltem a homlokát a Vérrel és abban a pillanatban megkapták a szabadulást. A Mennyei Atya a tisztítótűz legmélyéről egyenesen a Mennyországba engedte őket. A középső, és a legfelső fokozatban lévőknek is megkentem a homlokát, s ezek a szenvedélybetegek is mind megszabadultak. A múlt szerdán értük mondott rózsafüzéretekkel rengeteg lelket kiszabadítottatok. Köszönöm, drága Gyermekeim a szereteteteket, a szelídségeteket. Megáldalak titeket az együttérző szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
