Október 8-án, szombaton élő Rózsafüzér zarándoklat lesz Zalaegerszegen. Több helyről indulnak zarándokok, hogy a Kertvárosi-templomban közösen imádkozzanak járvány megszűnéséért, az orvosokért, az ápolókért, a betegekért.
Besenyőből és Bazitáról reggel 8-kor, a Nagytemplomtól de. ¼ 9 órakor indulnak a zarándokok.
A kertvárosi templomban 10 órától rózsafüzér, majd szentségimádás, 11 órakor szentmise.
A választások óta és az egyre súlyosbodó háborús helyzetben hál’ Istennek sok imakezdeményezés született. Nehéz lenne felsorolni ezeket. Jelenleg is folyamatban van több imahadjárat is különféle neveken, különféle csoportok, intézmények által meghirdetve. Ha valamikor szükség volt az imára, összefogásra, most különösen, hiszen benne van Európa, köztük hazánk is a különféle megszorításokban, sokan elveszítették vagy el fogják veszíteni megélhetésüket, a világháború is egy karnyújtásnyira van, sőt az atomháború réme is fenyeget.
De imával (szívből jövő, Isten előtt kedves, kitartó imával) meg lehet állítani a háborút, a káoszt, a félelmet és helyettük szeretet béke, öröm költözhet a szívünkbe, amely onnan tovább is áradhat. A szeretet, a béke és az öröm Jézus szívéből forrásozik, amely bár tövisekkel körülvett, sok sebtől vérző, megsebesített és lándzsával átszúrt szív, mégis ezeket sugározza.
A csütörtök esti gecemáni kerti órákat (este 9-től éjfélig), és a pénteki passió órákat (déltől 3 óráig) sokan imában töltik. A Szentháromság Gyermekei Engesztelő családja vezetői azt kérik e család tagjaitól, és másoktól is, hogy a következő időkben október 1-től, (amely hónap amúgy is a rózsafüzér hónapja) a csütörtök esti gecemáni kerti órákat vegyük komolyan. Ki-ki lehetőségei szerint próbáljon csütörtök esténként 9:00 órától éjfélig legalább egy órát imában tölteni – egyesítve imaszándékait mások imáival a békéért, hazánk védelméért, politikai és egyházi vezetőinkért, az atomháború elkerüléséért. A legértékesebb imák, imamódok ebben az időben Jézus és Mária értünk lángoló szívének a szemlélése a szentmisén, a szentségimádásban (ha van rá lehetőségünk), vagy a klasszikus rózsafüzérek imádkozása.
A Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családja lelkivezetői imáink megtámogatására üzenetböjtöt is hirdettek az elmúlt három hónapban, amelynek a lényege az volt, hogy ne kifelé figyeljünk elsősorban, például a különféle üzenetetre, hanem a csendben, a lelkünkben szóló Szentlélek szavára, Aki nemcsak néhány kiválasztotthoz, hanem mindenkihez akar szólni. Köszönjük azoknak, akik meghallották ezt a hívást, és nem küldték sem mások sem akár saját üzeneteiket levelező listákra. Reméljük elkezdtek a csend, az Istenre hallgatás gyümölcsei érlelődni mindnyájunk szívében, és a saját gondolatok és a másoktól felénk áradó gondolatok helyét kezdték felváltani bensőnkben Jézus, a Mennyei Atya és a Szentlélek godolatai. Szemmel láthatólag olyan idők következnek, amelyekben csak a Tőlük származó gondolatok, és e gondolatokból származó iránymutatások jelentenek számunkra biztonságot.
Mivel vége a meghirdetett üzenetböjtnek, ki-ki olvashatja mostantól újra lelkiismerete szerint, saját felelősségére a különféle üzeneteket, de nagyon figyelve arra, hogy milyen forrásból származnak, mire indítanak, milyen lelkiállapotokat eredményeznek: erővel töltenek fel, örömöt, bizalmat adnak, vagy pedig inkább elszívják meglévő erőinket is, félelemmel sújtanak, depresszióba nyomnak. Az üzeneteket is gyümölcseikről lehet felismerni, hogy mit érlelnek bennünk, milyen hatással vannak ránk.
Annak érdekében hogy megfelelő döntéseket hozzunk, minden helyzetben Isten szándékai szerint viselkedhessünk, szükséges, hogy világosan lássunk, megítéljük a körülöttünk zajló viselkedéseket, folyamatokat. De az alaptalan, nem megfelelő forrásból származó, igazságtalan, szeretetlen, felesleges, nem ránk tartozó ítélkezéstől óv minket Mesterünk. Ő szeretettel van mindenki iránt. Még az árulójához intézett utolsó szavai is szeretetet sugároztak: „Júdás, hát csókkal árulod ez az Emberfiát (Lk 22,48)? Jézus példáját követve Pál apostol még az ellenségeinkért – a nekünk és a világnak rosszat akarókért – is imádkoztat minket. „Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok (Róm 12,14). Minden emberért, köztük a még esetleg hitetlen politikai vezetőinkért is imára szólít. „Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben!” (1 Tim 2,1-2)
Zajlik a háborús készülődés, a félelmek elhintése, elhangzanak már atomháborúval való fenyegetések is. Sokan átengedik magukat ezeknek a negatív érzéseknek, vagy kétségbeesetten fontolgatják, hogy hogyan fogják túlélni ezt a telet, vagy az előttünk álló időket. Elhangzik sok negatív prófécia is. Találkozunk nap mint nap ilyen-olyan fenyegető üzenetekkel, amelyek többnyire emberi, vagy ki tudja milyen forrásból származó megoldásokat, ellenszereket kínálnak.
Mit hallunk a hiteles Mária zarándokhelyekről: Fatimából, Medjugorjéból? Imára sürgetést: jöjjetek, tartsatok bűnbánatot, imádkozzatok és engeszteljetek. Sok próféta, bátorító üzeneteket szellemi fegyvert hozó személy jött Magyarországra az utóbbi években. Mire biztatnak? Arra, hogy vegyük komolyan az imát, a rózsafüzért (elsősorban a négy nagy klasszikus rózsafüzért). Imádkozzuk a Szeretetláng Jézussal való egységimáját! Mint egy nagy körmenetben hozzák a győzelmi zászlót, rajta a felirattal: Regnum Marianum. Ne féljetek, ti a Szűzanya tulajdona, országa vagytok! Hozzák a Keresztet, amely körül imádkozhatunk együtt egymással, az Égiekkel, a szent férfiakkal és nőkkel, és a szent angyalokkal Magyarországért, Európáért és a békéért. Van, aki magasra emeli az Eucharisztiát, hív a gyakori szentségimádásra vagy az állandó szentségimádásra bíztat, annak megszervezésén segédkezik. Szent István hozza a koronáját, amely pillanatnyilag nincs senkinek a fején, de a Szentkoronán keresztül, az általa hozott törvényeken keresztül maga uralkodik továbbra is, védi Országát, amelyet a Szűzanyának ajánlott. Azután van, aki Jézus és a Szűzanya egyesített szívét hozza, és azt a védelmet és biztonságot, amit a két Szent Szívnek való odaszentelődés jelent. És van, aki Jézus élő, szent Vérét hozza, amely lemos minden szennyet, minden bűnt, megbocsát, és a legnagyobb oltalom a gonosz lelkek támadásai ellen is. Ebbe az egységbe, a Szentháromságból kiáradó kegyelemforrásokba (ezek az igazi erőforrásaink) kell belehelyeznünk Magyarországot, és ezt a körülöttünk való békétlen világot.
Lelkünknek csak három ellensége van: a test, a világ, és a sátán. A testünk, azaz önző énünk, amely a végsőkig próbál ragaszkodni saját elképzeléseihez és élvezeteihez. A sátán, akiről Jézus azt mondja, hogy ő evilág fejedelme is (ez a világ a 3. ellenség, tehát valójában csak két ellenségünk van). Sok sötét katonáját tudja hadrendbe állítani. A világ sok pontjára odahelyezte ezeket a katonáit, vagy inkább rabszolgáit.
Szövetségeseink és jóakaróink azonban sokkal többen vannak. A Mennyei Atya elküldte Fiát, hogy kiragadjon minket a sátán rabságából, aki keresztjén már legyőzte lelkünk egyik fő ellenségét, és nekünk is megadja a győzelmet. A Szentlélek állandóan közbenjár értünk szavakban ki nem fejezhető sóhajtásokkal. Itt vannak mellettünk a vértanúk és a szentek különféle seregei, akik alig várják, hogy segíthessenek minket. És Itt vannak a hatalmas szent angyalok, akik többen vannak mint a bukott angyalok és erősebbek, mert Isten erejével harcolnak. Nincs hát okunk félelemre, csak hozzájuk kell társulnunk, és az ő segítségüket kell kérnünk!
Szentháromság Gyermekei, TÉRDRE, IMÁRA! Az Égiek csak ennyit kérnek tőlünk, hogy gyermeki bizalommal, mély hittel, szívből, kitartóan imádkozzunk. Az ilyen ima háborúkat, katasztrófákat hárít el. Vizsgáljuk felül időbeosztásunkat! Az ima most prioritást kell, hogy kapjon.
Mielőtt elkezdjük engesztelő imánkat, engesztelésünket, érdemes magunkban felidítani a szándékot, hogy miért is imádkozunk. Én az alábbi imaszándékokat javaslom. Imádkozzunk:
Most a leginkább a csendes imára, engesztelésre van szükségünk. A csend nemcsak zajmentességet jelent, nemcsak külső csendet, hanem a lélek belső csendjét is. Belső csendünket több minden megzavarhatja: a munkánk, a gondjaink, a családunk, kíváncsiságunk, félelmeink… Mindent át kell adnunk Istennek és kérni a Szentlelket és az Ő jegyesét, a Szűzanyát, aki egész életét csendes összeszedettségben töltötte, hogy sikerüljön nekünk is újra meg újra megteremteni magunkban ezt a belső csendet.
Imánk akkor hatékony, ha azt megtámogatjuk böjttel és az irgalmasság testi-lelki cselekedeteivel. A böjtnek is több formája létezik. Nemcsak ételben, italban való önmegtartóztatás lehetséges, hanem szóböjt is, tévéböjt is, internetböjt is, üzenetböjt is…
Ez utóbbihoz, az üzenetböjthöz egy kis magyarázat. Vannak, akik egyáltalán nem figyelnek oda pl. a Szűzanya üzeneteire, amelyek az utóbbi századokban a föld több pontján is felhangzottak, amelyeket az Egyház is elismert. Nem figyelnek oda a különféle próféciákra, az utóbbi évek „kis” és „nagy” prófétáira. Az egyik ószövetségi kisprófétánál szerepel, hogy Isten, az Úr nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak (Ámosz 3,7). Isten ma is küld prófétákat. A hiteles próféták hiteles üzenetei nélkül (de ezeket meg kell különböztetnünk: Vizsgáljatok meg mindent! A jót tartsátok meg! – 1 Tessz 5,21) nem érthetők a világunkban zajló folyamatok. Jézus Krisztus földre jövetele óta az emberiség belépett az „utolsó időkbe”. Most még jobban érezhető, mint valaha, hogy az utolsó időkben élünk, amelyekről szó van sok helyen az újszövetségi Szentírásban is. Erről olvashatunk például Máté evangéliumának 24. fejezetében, Márk evangéliumának 13. fejezetében, és a Jelenések könyve is erről szól. Aquinói Szent Tamás szerint a Szentírás utolsó könyvében leírt események külön kinyilatkoztatások nélkül nem érthetők.
Vannak viszont az engesztelők között is jócskán olyanok, akik rendetlen módon érdeklődnek az üzenetek iránt, olyannyira, hogy ki lehet mondani: sokan „üzenetfüggővé” váltak. Ezt a függőséget felerősítik a különféle „üzenetküldő szolgálatok”, amelyek napi szinten küldik a különféle üzeneteket. Különösen károsak lehetnek a „világvég” próféciák, amelyek nap mint nap elénk tárják a ránk váró borzalmakat. Sokan figyelmen kívül hagyják, hogy az Istentől származó hiteles próféciák legnagyobb része feltételekhez között. Ilyen volt például Jónás Ninivével kapcsolatos próféciája: „még negyven nap és elpusztul Ninive”. Ez mégsem következett be azért, mert a niniveiek bűnbánatot tartottak, elkezdtek böjtölni, és megtértek.
Különbséget kell tennünk az olyan próféciák között, amelyek személyre szólóak, és olyanok között, amelyek körvonalazzák ugyan a jövőt, de inkább „átírható forgatókönyvek”. Vagyis ez meg az következhet, ha nem tértek meg, ha nem imádkoztok kitartóan. Rengeteg prófécia van, korunkban is, amelyek tartalma – a niniveieknek szóló próféciához hasonlón – nem következett be, mert sokan imádkozni és böjtölni kezdtek, és megtértek, mint a Niniveiek.
Az Apostolok Cselekedetei is idézi Joel próféta könyvét: Az utolsó napokban, így szól Isten, kiárasztom Lelkemet minden halandóra. Fiaitok és lányaitok prófétálnak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak (Apcsel 2,17). Isten vezetni akar személyesen mindenkit, de ezt csak úgy teheti, ha magunkban csendet teremtünk, és ebben a csendben igyekszünk meghallani Isten mindnyájunk számára személyre szóló üzenetét. Korunk „nagyprófétáinál” is szerepel, hogy eljön az idő, amikor Isten már nem fog nyilvánosan szólni az emberekhez, mert megkaptunk már mindent, amit nyilvános (sokakhoz szóló) üzeneteken keresztül adhatott. – Én úgy látom, ez az idő elérkezett. Ezért veszélyesnek – a nem megfelelő üzenetkultúránk miatt időnként egyenesen károsnak – tartom a rengeteg üzenetet, amivel nap mint nap bombáznak minket. Jézus mondja, miközben maga is az Ő második eljöveteléről prófétál, annak előjeleiről beszél, hogy vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem (Mt 24,6)!
Ma olyan korban élünk, amelyben a személyes döntéseknek különleges súlya van. Hogy Isten mit mond nekünk személyesen, azt viszont csak a csendben, a személyes imában, elmélkedésben juthat el hozzánk.
Nehéz idők elé nézünk, az idők jelei nyilvánvalók… de minden Istentől jövő üzenet arra épül, hogy ne féljetek, gyermeki bizalommal bízzatok bennem, és akkor minden a javatokra válik. Állandóan kegyelmi állapotban kell lennünk, vagy ha kiestünk abból a bűnbánattal, gyónással vissza kell oda minél előbb kerülnünk. Rá kell szánnunk minden nap az időt a személyes imára. És olvasnunk kell naponta (nem az ilyen meg olyan üzeneteket, hanem) a Szentírást!
Az atyáinktól származó sok dolog között, amelyek szükségesek a hagyomány helyreállításához, kevés olyan dolog van, amelyet jobban elhanyagolnak, de amely ugyanakkor szükségesebb is lenne, mint a testi böjt. Még a hívő katolikusok is, akik buzgón törekszenek a szentmise és a valóságos jelenlétnek kijáró tisztelet helyreállítására, a legalapvetőbb böjtöt, amelyet atyáink még 1950-ben is gyakoroltak, ritkán értik és gyakorolják. Ráadásul a modern világnak a saját étvágya és az érzéki élvezetek iránti rabsága a rabszolgatartó szociális média mindenütt jelenlévő uralmán keresztül a katolikus családokba is behatol. Ezért ebben a cikkben az a szándékunk, hogy az olvasóknak megadjuk a szükséges ellenszert mind a lelki életben burjánzó tanbeli tévedésekkel szemben, mind pedig az elődeinktől származó szükséges gyakorlati bölcsességet a böjt eme erényének visszaszerzéséhez.
Az ember igazi állapota
Mint katekizmusunkból tudjuk, a szent keresztség megtisztít az eredendő bűntől, de annak hatásai bennünk maradnak, és hajlamosítanak bennünket ősszüleink bűnére. A lelki élet a keresztény által tett erőfeszítés, hogy ezeket a hatásokat Isten erejével legyőzze és örök jutalmat érdemeljen ki Isten kegyelme által -, azt a jutalmat, amelyet a Krisztus szenvedésével egyesülőknek ígértek.
Az eredendő bűn hatásai közé tartozik az értelem elsötétülése, az akarat meggyengülése és a rosszra való általános hajlam. Ez a hajlam annak a következménye, hogy érzéki vágyaink irányítják értelmünket és gondolkodásunkat, ahelyett, hogy ez fordítva lenne. Más szóval, értelmünk az érzéki vágyaink rabszolgája, és ezért úgy viselkedünk, mint az állatok, akiknek nincs értelmük. A megfelelően rendezett lélek az értelmet és az akaratot használja az érzéki vágyak irányítására, hogy azok a helyes értelemnek megfelelően rendezettek legyenek.
Mik ezek az érzéki vágyak? A domonkos felfogás szerint ezek közé tartoznak a haragvó képesség (irrascibile) és a vágyódó képesség (concupiscibile) vágyai, és ezek a testünkben, nem pedig a lelkünkben találhatók. Ezek az vágyak azokat a természetes javakat kívánják, amelyeket Isten az emberi természet használatára és parancsolatainak teljesítésére teremtett. A vágyódó képesség minden közvetlen, érzéki élvezetre vágyik, de különösen két természeti jó felé irányul: az étel és a szexuális aktus (nemzés) felé. Ezek a dolgok önmagukban jók, de az eredendő bűn által romlásunk okozóivá válhatnak.
Az ember bukott állapotában a vágyódó képesség az értelmet az étel és a szexuális aktus iránti vágyak rabjává teszi, ami két elhatalmasodó bűnt eredményez: a falánkságot és a kéjvágyat. Ezek – az étel utáni vágy és a házastársi aktus – nagyon erős természetes hajlamok, mivel az emberi természet számára (az Isten által teremtett és a helyes értelem által elrendelt) nagy jót jelentenek, így a hozzájuk kapcsolódó bűnök különösen uralkodóak a bukott ember számára.
Így modern világunkban, amely az eredendő bűnt fékező minden hatást ledobott magáról, ezt a két mindent elsöprő rosszat látjuk: a falánksági fogyasztást és a paráznaság rabszolgasorba taszító szellemét. Ezekhez aztán hozzáadhatjuk a közösségi média mindent átható uralmát, amely a technológia segítségével manipulálja ennek a vágynak a közvetlen örömeit. [1] Valóban, a modern korszakot, amely megkísérelte trónfosztani Krisztus Királyt, a “test uralmának” – vagyis a vágyódó képesség uralmának – nevezhetjük, ugyanúgy, mint a Sátán uralmát, aki a test bűneit különös hatékonysággal használja fel a terveihez.
A böjt: a természeti és az isteni törvény egyik alapvető parancsa
Mivel a bukott emberben különösen a bujaság és a falánkság uralkodik, az atyák azt mondják, hogy ez a két rossz az első, amelyet a lelki életben le kell győzni, ezért nagyon nehéz a lelki életben előrehaladást elérni, ha a vágyódó képességet még mindig ezek az érzéki vágyak uralják. Különösen a kéjvágynak van különösen sötétítő hatása az értelemre, amint azt modern világunk teljes irracionalitása mutatja [3].
Könnyen belátható, hogy a böjt miként fékezi a falánkságot, de hogyan segít a bujaság elleni küzdelemben? Ennek az az oka, hogy mindkettő olyan rossz, amely ugyanazt a vágyódó képességet érinti. A böjtöléssel a lélek azt a vágyódó képességet kormányozza, amely – a bujaság és a falánkság által – Isten ellen lázad. Így a böjtöléssel a lélek mindkét rosszat ugyanazzal a gyakorlattal támadja meg.
A böjt tehát olyan eszközzé válik, amellyel a vágyódó képességet a helyes értelemnek megfelelően mérsékelni lehet. Ezáltal a falánkság vétke a mértékletesség erényévé, a kéjvágy vétke pedig a tisztaság erényévé alakul át. Ezért mondja Augustinus, összefoglalva az összes szentek tanítását, hogy “a böjt megtisztítja a lelket, felemeli az elmét, aláveti a testet a léleknek, megtörtté és alázatossá teszi a szívet, szétszórja a vágyódás felhőit, eloltja a kéjvágy tüzét, meggyújtja a tisztaság igazi fényét.”[4].
Szent Tamás hozzáteszi: “Mindenki köteles az értelem természetes belátása révén gyakorolni a böjtöt, legalább annyira, amennyire szükséges ezen célok miatt” [5]. Maga a természeti törvény is jelzi, hogy a böjtöt gyakorolni kell, mert egy nem katolikus is beláthatja az értelmét használva – ahogyan egyesek teszik -, hogy az embert a falánkság és a kéjvágy rabszolgasága vadállattá változtatja.
Ezen felül Isten már az Ószövetségben is megparancsolta a böjtöt, súlyos büntetést állapítva meg: “Mindaz, aki nem tagadja meg magát ezen a napon [a böjt napján], vesszen el népéből” (Lev23,29). Urunk idejében általános szokás volt, hogy minden héten két napon – hétfőn és csütörtökön – böjtöltek, ezért említi a példabeszéd a heti kétszeri böjtöt (Lk 18,12). Ez a szokás már kialakult, így Urunk nem adott előírást, hanem egyszerűen csak azt mondta, hogy amikor böjtölsz, ne böjtölj úgy, mint a képmutatók (Mt 6,16). Ezért alakult ki a keresztény hagyomány az apostoli időktől kezdve, hogy más napokon böjtöljenek, mint a “képmutatók”, hogy megkülönböztessék a keresztényt a zsidótól. Keleten egy nagyon korai dokumentum tanúskodik erről:
„Ne legyen a ti böjtötök a képmutatókéval azonos, mert ők a hét második és ötödik napján böjtölnek; de böjtöljetek a negyedik napon és az előkészületen”. [6]
Így a keleti keresztények az apostoli idők óta minden héten böjtölnek szerdán – Urunk elárulásának napján – és pénteken – Urunk szenvedésének napján. Nyugaton erősebb hangsúlyt kapott Urunk szenvedése, így a péntek lett a böjt elsődleges napja, bár a kántorböjtök idején a szerda és a szombat is bekerült (a szombati böjt Rómában szintén nagyon régi szokás). Az apostolok így tanították a rendszeres böjtöt, amely a különböző régiókban eltérő szokásokká fejlődött.
Ezért mondja Szent Tamás, hogy maga a böjt erény, és ezért szokás, amelyet rendszeres – általában heti – gyakorlással kell elsajátítani. Szent Tamás azonban további különbséget tesz a böjtölési kötelezettség tekintetében a böjt természetes törvénye és az egyházi tekintélyen keresztül közvetített isteni törvény között. Ez azt jelenti, hogy az egyház a böjti szabályokat az egyes vidékek szokásai szerint állapította meg, és idézi Augustinust, aki szerint “Minden tartomány tartsa magát a saját gyakorlatához, és tekintsen úgy az idősek parancsaira, mintha azok az apostolok törvényei lennének.”[7] Így nyugaton és keleten különböző böjti szabályok születtek, mint mondtuk, a helyi szokásoknak megfelelően kialakítva, de mindegyiket azzal az alapvető kötelezettséggel tartották, hogy a böjt szükséges a lelki élethez.
A böjt mint bűnbánat és elmélkedés
De az érzéki vágyak mérséklésén kívül Szent Tamás a böjt erényének két másik célját is meghatározza. Az első a bűnbánat és a bűnért való elégtétel, amelyre Szent Tamás a Jo 2, 12-t idézi: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtöléssel, sírással és gyásszal. Ezért különösen a nagyböjt bűnbánati időszakában a böjt szabályait minden keresztény egyház minden régióban előírta (bár a szabályok között vannak sajátos eltérések). [8]
De miután a test mértékletességét és a bűnbánatot már gyakorolták, megmutatkozik a böjt harmadik és legmagasabb rendű célja:
„Azért folyamodunk a böjtöléshez, hogy elménk szabadabban emelkedjen fel a mennyei dolgok szemlélésére: ezért mesélik Dánielről, hogy három hét böjt után kinyilatkoztatást kapott Istentől.”
A böjti szabályok nemcsak a húsoktól, hanem a tejből és tojásból készült ételektől való tartózkodást is előírták. Miért van ez így? A régiek könnyen megfigyelhették – még ha a tudományos kifejezéseik mások is voltak -, hogy ezek az ételek sok zsírt tartalmaznak, ami az érzéki vágy növekedését okozza, álmossághoz és az elme tompulásához vezet. Ezért a böjt a kevesebb étellel és kevesebb zsírral könnyített a vágyódó képességen, és így az értelem könnyebben fel tudott emelkedni a szemlélődésre.
Ez az oka annak, hogy a hal volt az egyetlen megengedett hús, mivel sovány, kevés zsírt tartalmazó hús volt. Ez megmagyarázza a Nagyböjt vagy húshagyó kedd eredetét is, amely napon az összes tojást és tejet fel kellett használni – különböző szokás szerinti finomságokkal, például a lengyel pączki-val -, mivel húsvétig nem ették újra. Szent Tamás így foglalja össze a böjt fontosságát az egész évi ünnepnapokon való áhítatos szemlélődés érdekében:
„Húsvét ünnepén az ember elméjét áhítattal az örökkévalóság dicsőségére kell emelni, amelyet Krisztus a halálból való feltámadásával helyreállított, ezért az Egyház böjtöt rendelt el közvetlenül a húsvéti ünnep előtt; és ugyanezen okból a főünnepek előestéjén is, mert ekkor kell felkészülni a közelgő ünnep áhítatos megtartására. Ugyancsak az Egyházban az a szokás, hogy az év minden negyedénél (kántorböjt – azaz évnegyedes böjt) végzi a szenteléseket… és akkor mind a felszentelőnek, mind a felszentelésre jelölteknek, sőt az egész népnek, amelynek javára felszentelik őket, böjtölnie kell, hogy felkészüljön a felszentelésre.”
Így böjtöltek és tartózkodtak atyáink a böjtnek ebben a régóta bevett szokásában az Egyház minden vidékén. De ez nemcsak a bujaság és a falánkság alapvető vétkeinek leküzdésére szolgáló alapszabály volt, hanem rendszeres szigorral járó fegyelem, amellyel a szentek a szemlélődés magaslataira emelkedtek, és jóvátételt ajánlottak Istennek az emberek bűneiért.
A II. vatikáni zsinat idején az Egyház már jóváhagyta a böjti szabályok némi enyhítését. Jelentős enyhítés történt XIV. Benedek alatt 1741-ben, és még több a 20. században, különösen a II. világháború alatti élelmiszerhiány idején. A háború utáni években azonban az egyházi hatóságok egyre erősebb társadalmi törekvést ismertek fel a tisztaság elleni minden bűn normalizálására. Az 1920-as és 30-as években már a jazz-korszak “első szexuális forradalma” zajlott.
1950-ben, Szent Goretti Mária szentté avatásán XII. Piusz homíliájában azt mondta:
“Az elmúlt ötven év alatt, a tisztességes emberek gyakran gyenge reakciójától kísérve, a gonosz gyakorlatok összeesküvése zajlott, amelyek könyvekben és illusztrációkban, színházakban és rádióműsorokban, stílusokban, klubokban és a strandokon propagálták magukat, megpróbáltak utat törni maguknak a családban és a társadalomban, a legnagyobb kárt a fiatalok körében okozva, még a legzsengébb korúak körében is, akikben az erény birtoklása természetes örökség.” [9]
Ezért mondhatta a II. vatikáni zsinat előestéjén Ottaviani bíboros az egyik előkészítő dokumentumban:
„Az erkölcsi rend a keresztény szemérem és tisztaság megváltoztathatatlan elveit védi. Ismerjük azokat az energiákat, amelyeket a divat, a filmek és a sajtó világa jelenleg arra fordít, hogy a keresztény erkölcs alapjait e tekintetben megingassa, mintha a hatodik parancsolatot elavultnak kellene tekinteni, és szabad utat kellene engedni minden szenvedélynek, még a természetellenesnek is. A Zsinatnak lesz mondanivalója e témával kapcsolatban. Tisztázni és végül elítélni fog minden olyan kísérletet, amely a pogányság újjáélesztésére irányul … ellentétben az erkölcsi renddel.” [10]
Sőt, a fatimai Szűzanya volt az, akinek üzenete az egész világon erősödött a Harmadik Titok 1960-as kinyilatkoztatását várva. Ennek az üzenetnek az egyik legerősebb része a gyökerére mutatott arra, amivel a társadalom akkor már évtizedek óta szembesült: “Több lélek kerül a pokolba a test bűnei miatt, mint bármilyen más okból.”[11].
De a test bűnei elleni józan figyelmeztetés helyett a háború utáni világgal kapcsolatos Teilhard-féle optimizmus uralta az egyházi vezetőket a zsinaton és utána is. A modern világnak, amely napról napra jobban rabjává válik érzéki vágyának, nem a “jótékony anatémát”, hanem az irgalom irgalmatlan “gyógyszerét” adták. És így a modern ember böjt iránti megvetését – amely nyilvánvalóan féktelen vágyának és falánkságának következménye – nem megfékezték, hanem megerősítették. A modern böjti szabályokat 1966-ban olyan mértékben enyhítették, hogy a rendszeres böjt gyakorlata – az alapvető erkölcstelenségek elleni alapvető fegyver – szinte teljesen eltűnt a katolikus hívek életéből. VI. Pál 1966-os katasztrofális döntése után a mocsok – mint egy rothadó szennyvízáradat – az 1968-as (második) szexuális forradalomban szabadult el, és a többi már történelem.
A böjtöléssel kapcsolatos modern tévedések
Az újítók a böjt elnyomását kettős tévedéssel indokolták: az egyik a tanításban és a lelki életben, a másik a modern világ állapotára vonatkozó téves állításban. Ez az az irracionális és csábító állítás, miszerint a modern ember már túlhaladt azon, hogy olyan gyakorlatokra vonatkozó szabályokra legyen szüksége, mint a böjt, és képes uralkodni saját vágyain. Mindenki számára magától értetődőnek kellene lennie, hogy ez az állítás nem tükrözi a valóságot.
De a tanításban azt állították (és VI. Pál elfogadta), hogy a szeretet művei a böjt önmegtagadását a lelki élet mindenféle vesztesége nélkül helyettesíthetik. [12] De a szeretet művei – bár önmagukban jók és dicséretesek – nem fékezik meg az érzéki vágy túltengését. A lelki életet akadályozza, hogy az alapvető erkölcstelenségeket nem támadják meg gyökerüknél. Ezután egy neognoszticizmus uralkodott, amely azt állította, hogy az önmegtagadás kizárólag belső dolog, és nem kell, hogy a testet érintse. Ez a tévedés azonban rosszabb volt, mint az első, mivel tagadta az ember alapvető felépítését, amely szerint az ember egyszerre lélek és test, egy személyben egyesülve.
De ez táplálta a legsúlyosabb tévedést, amely azt állította, hogy az ember inkább alkalmas a szabadságra, mint a törvényre. Ez nem volt más, mint egy retorikai lepel, amellyel a bukott ember örökre elrejthette az eredendő bűn szégyenét. E dogma tagadása – legalábbis a gyakorlatban – áll a szabadságnak a törvénnyel szemben való torz kijátszásának középpontjában, hogy a hús-vér test bűneinek teljes szabadságot és korlátoktól mentességet adjon, ami a bűn teljes rabszolgaságához és szellemi vaksághoz vezet. Ilyen a mai modern világ állapota, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a katolikus pásztorok és hívek átadták magukat a rabszolgasorba taszított Bukott Ember zabolátlan követeléseinek.
Hogyan kell böjtölni: Gyakorlati bölcsesség az atyáktól
Mindezek ismeretében döntő fontosságú, hogy azok a katolikusok, akik a lelki életben előre akarnak lépni, ismét visszaszerezzék atyáink fegyelmét a böjt erényében. Nincs jobb alkalom ennek visszaszerzésére, mint a nagyböjt.
Miután egy lélek meggyőződött a böjt szükségességéről, döntő fontosságú, hogy elkerülje az atyák által e kérdésben leggyakrabban azonosított hibát: a mértéktelen buzgóságot.[13] Az ördög elragadja a nagylelkű lelkek jámbor szándékait, és úgy csavarja el őket, hogy ha nem vállalják a teljes önmegtartóztatás és a napi böjt szigorú fegyelmét, akkor nem böjtölnek igazán. Ennek eredményeként ezek a lelkek két nap után kiégnek és kudarcot vallanak, csüggedésbe esnek, és teljesen abbahagyják a böjtöt.
Ehelyett legyen benned alázat, hogy a lehető legobjektívebben nézz magadra: milyen mértékű böjtöt tudsz végezni, hogy megszokd a böjtölést? Kezdd azzal, hogy minden pénteken (nem csak nagyböjtben) tartózkodsz a hústól. Amint ezt rendszeresen meg tudod tenni, kezdd el kihagyni a pénteki reggelit. Ha ez már szokássá vált, fontold meg, hogy teljes böjtnapot csinálj belőle, és pénteken csak egyszer étkezzél. Nagyböjtben ugyanezt megteheted szerdán is. Ha így teszel, akkor máris a böjt erénye felé haladsz. A hagyományos böjt a nagyböjtben a hét hat napján naponta csak egy étkezés, és a hús- és tejtermékektől való tartózkodás minden nap, még vasárnap is.
Légy óvatos a húsvét alatt: könnyen elveszítheted a böjtölés egész erényét, ha az ünnepek eme ünnepén túlzott lakomákba bocsátkozol. Helyes, ha ilyenkor minden böjtöt lazítunk, de az is bölcs dolog, ha a böjtöt nem szüntetjük meg teljesen. Folytassunk például némi önmegtartóztatást péntekenként a húsvét alatt, majd a pünkösd utáni időszakban térjünk vissza a teljes böjti fegyelemhez.
Az is nagyon hasznos, ha ezt más hívőkkel együtt tesszük (ahogyan ezt egykor a nagyböjtben gyakorolták). Fontold meg, hogy a házastársaddal együtt böjtölj, vagy csatlakozz egy Exodus 90 csoporthoz. E rendszeres böjti fegyelem fenntartásával Isten kegyelméből meglesz az alapvető fegyvered a kéjvágy és a falánkság démona elleni küzdelemhez, és a szentség eléréséhez.
Jegyzetek
[1] A közösségi médiát az alkotók úgy tervezték, hogy manipulálják az embereket, hogy a maximális profit érdekében rabszolgasorba taszítsák őket a kedvelések, retweetek és követők örömével. Ezt az alkotók nyíltan elismerik, például a Facebook létrehozója, Sean Parker.
[2] ld. Cassianus, Institutes, 5. és 6. könyv
[3] Szent Tamás azt mondja, hogy az ostobaság – a bölcsesség ellentéte – egyenes következménye a kéjvágy bűnének. (II-II q46 a3).
[4] De orat. et Jejun., Serm. lxxii (ccxxx, de Tempore). idézve in II-II q147, a1.
[5] II-II q147 a3
[6] Az előkészület a hetedik nap, a szombat előtti nap volt. Didache, 8. fejezet. Ez az apostoli tanítás egyik legkorábbi írásos emléke, amelyet Kr. u. 100 körül jegyeztek le.
[7] De Lib. Arb. iii, 18; cf. De Nat. et Grat. lxvii. Quoted in II-II q147 a8.
[8] A halevés szokása a nagyböjt idején például sohasem terjedt el keleten, ahol nemcsak a haltól, hanem a bortól és az olívaolajtól is tartózkodtak. Ez valószínűleg a nyugati tartományok (különösen annak északi részei) és a keleti tartományokat uraló számos városi központ közötti gazdasági különbségekre utal.
[9] XII. Piusz, Homília Szent Maria Goretti szenttéavatásán. 1950.június 24.
[10] II. vatikáni zsinat előkészítő jelentések. trans. Aram Berard, (Philadelphia, The Westminster Press, 1965), 51.
[11] Szent Alfonz ugyanezt mondja erkölcsteológiájában: “Nem habozom azt állítani, hogy mindenki, aki elkárhozott, a szexuális tisztátalanság eme egyetlen bűne miatt kárhozott el (vagy legalábbis anélkül nem)” Moral Theology Vol. II Book IVa, trans. R. Grant, (Mediatrix Press: 2017), p. 465.
[12] VI. Pál (1966), Paenitemini.
[13] Cassianus, Beszédek I, ch. 17.
A háttérhatalom csicskái fokozatosan szorítják a kötelet a nyakatok körül. Intézkedéseiknek lélektani hatásaiért senki nem fog felelősséget vállalni. Szerintetek minek tartanak titeket megvezetőitek? Igen, négy lába van.
Ha egyszer hallottad….többé nem tehetsz úgy, mintha…
Kényszerítés Btk. 195. § Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Btk. 332. § Közösség elleni uszítás
Aki nagy nyilvánosság előtt
a) a magyar nemzet ellen,
b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve annak tagja ellen, vagy
c) a lakosság egyes csoportjai, illetve azok tagjai ellen – különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel – erőszakra vagy gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Btk. 338. § Közveszéllyel fenyegetés
(1) Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta.
Haragom sokak számára ismeretlen, de tudnotok kell a következőket: Ha egy ember, aki ismer Engem, káromolja a Szentlelket, Én soha nem fogok tudni neki megbocsátani. Semmi sem tudja, és nem is fogja megváltoztatni ezt a tényt, mivel az ilyen ember már döntött a saját sorsa felett, ezért a megbékélés nem lehetséges. Annak az embernek, aki Színem elé járul, és megpróbálja megindokolni az élet kioltását, tudnia kell, hogy az ő életét Én fogom kioltani. Ha valaki eladja a lelkét a Sátánnak, Én azt nem tudom visszavenni, mivel ő már eggyé vált a gonosszal. Amikor egy ember, aki Fiam, Jézus Krisztus Nevében beszél, elpusztítja az Enyéim lelkét, örökre félre fogom őt dobni. Féljétek most Haragomat, mert Én minden olyan lelket meg fogok büntetni, aki a végsőkig dacol Akaratommal.
Élő rózsafüzér zarándoklatot tartottak Marosvásárhelyen október 10-én a Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjának szervezésében. A gondolat a csoportot vezető Tulit János szívében született meg hét évvel ezelőtt, egy Medugorje-i zarándoklaton. Azóta minden évben, a Magyarok Nagyasszonya emléknapjához közel eső szombaton élő imaláncot vonnak a város köré. „Célunk, hogy körbeimádkozzuk Marosvásárhelyt az imacsoportjainkkal, rózsafüzér társulatainkkal, hogy minél több testvérünk utat találjon égi édesanyánkhoz, általa pedig Jézushoz” – mondta el Tulit János.
A szándékok a következők:
Ezért a nap 24 órájában imádkoznunk kell! ez fél óra imádság annak a részéről, aki ebbe bekepcsolódik. Kérek mindenkit, aki úgy gondolja, hogy meghozza ezt az áldozatot, az tegye meg:
Jézus és Mária Szent nevében!
A napot , éjféltől, éjfélig, fél órákra felosztottuk:
0:00-0:30: Örvendetes rózsafűzér.
0:30- 1:00, Világosság rózsafűzér.
1:00- 1:30: Fájdalmas rózsfűzér.
1:30- 2:00: Dicsőséges rózsafűzér. és így tovább, éjfélig.
Már elég sokan vagyunk, de vannak üres helyek, többen vannak akik ugyanazt az időpontot választották, ezért ide írom, ahol még nincs senki.: 0:-0:30, 0:30- 1:00, 1:00- 1:30, 4:30- 5:00,
6:30-7:00,,7:30- 8:00, 8:30- 9:00, 9:30- 10:00, 10:30- 11:00, 12:30- 13:00,13:30- 14:00, 14:00-14:30,
16:30-17:00,17:30-18:00,18:00-18:30, 18:30-19:00, 19:30-20:00, 21:30-22:00, 23:30- 0:00,
17 helyen 1-1-személy van, tehát van még bőven hely, jó lenne, ha hárman , négyen lennénk egy , egy helyen, ha valaki kiesik valamilyen okból, a LÁNC ne szakadjon szét.
Kérlek segítsetek! A következő telefonszámon várom a jelentkezéseket, ahol a részleteket is meg tudjuk beszélni.
Szeretettel: Kocza Ferencné Ica 06/30/ 2462308.
Kedves Testvérek !
Uram! Magasztallak az idei évért is. Sok áldásodat vettem el, köszönöm Neked. Miképpen azt is, hogy mindeddig megsegítettél. Hálaadás van bennem akkor is, ha voltak veszteségeim, ha sok minden másképpen alakult, mint ahogyan én szerettem volna. Meglett a Te akaratod és az a legjobb. Nekem is. Köszönöm Uram! Ámen
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eredeti időpontjában, 2020. szeptember 13–20. között 168 órás szentségimádást szerveznek Szegeden. Ez lesz a város első egyhetes, százhatvannyolc órán át tartó szentségimádása, melynek során sokan, sok plébániáról, közösségből és mozgalomból imádkoznak együtt egy héten keresztül az Úr előtt.
A folyamatos imádság szeptember 13-án, vasárnap este 7 órától kezdve egész héten, éjjel-nappal minden egész órában váltva egymást a következő hét vasárnapjáig, szeptember 20-án este 7 óráig tart majd. A helyszín a Dáni utcai Szent József jezsuita templom kápolnája.
A kezdeményezés célja, hogy a résztvevők találkozzanak Jézussal, a forrással, és együtt imádkozzanak Szeged városáért, a plébániákért és közösségeik megújulásáért.
Az Oktatási és a Pasztorális Helynökség, illetve az Adoratio csoport szervezésében megvalósuló eseményre ITT lehet jelentkezni. A lefoglalt órákhoz új személyek is csatlakozhatnak. A jelentkezők között családok, barátok, közösségek, munkahelyi csoportok vállaltak egy-egy órát a közös imából és felajánlásból. A kihívás 168 embernek, illetve imapárnak szól.
Az egy héten keresztül tartott szentségimádásba bárki, bármikor bekapcsolódhat, és hosszabb-rövidebb időre betérhet az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus elé.
http://szeged-csanad.hu/2020/08/31/talalkozz-jezussal-het-nap-24-oraban-168-ora-az-urral-szegeden/