Mielőtt elkezdjük engesztelő imánkat, engesztelésünket, érdemes magunkban felidítani a szándékot, hogy miért is imádkozunk. Én az alábbi imaszándékokat javaslom. Imádkozzunk:
- Mindannyiunk lelki növekedéséért.
- Különösen az alázatosságban és az engedelmességben való növekedésünkért.
- Akarjuk engesztelni az Eucharisztián keresztül Jézus vérző misztikus testét és megsebzett szívét.
- Országunk megtéréséért és megtisztulásáért.
- Minden lélek tisztulásáért.
- Földünk megtisztulásáért.
- Hogy az Egyház ujjá alakuljon a Szentháromságban.
- A papok tisztánlátásáért, hogy megmaradjanak a helyes úton, és az igaz tanítást még inkább elhintsék a lelkek között, és hogy a mag jó földbe hulljon.
- Az engesztelő kápolna felépítéséért (pillanatnyilag azért nem épülhet, mert beruházási stop van érvényben).
- Az engesztelő család növekedéséért, az engesztelők egységéért.
Most a leginkább a csendes imára, engesztelésre van szükségünk. A csend nemcsak zajmentességet jelent, nemcsak külső csendet, hanem a lélek belső csendjét is. Belső csendünket több minden megzavarhatja: a munkánk, a gondjaink, a családunk, kíváncsiságunk, félelmeink… Mindent át kell adnunk Istennek és kérni a Szentlelket és az Ő jegyesét, a Szűzanyát, aki egész életét csendes összeszedettségben töltötte, hogy sikerüljön nekünk is újra meg újra megteremteni magunkban ezt a belső csendet.
Imánk akkor hatékony, ha azt megtámogatjuk böjttel és az irgalmasság testi-lelki cselekedeteivel. A böjtnek is több formája létezik. Nemcsak ételben, italban való önmegtartóztatás lehetséges, hanem szóböjt is, tévéböjt is, internetböjt is, üzenetböjt is…
Ez utóbbihoz, az üzenetböjthöz egy kis magyarázat. Vannak, akik egyáltalán nem figyelnek oda pl. a Szűzanya üzeneteire, amelyek az utóbbi századokban a föld több pontján is felhangzottak, amelyeket az Egyház is elismert. Nem figyelnek oda a különféle próféciákra, az utóbbi évek „kis” és „nagy” prófétáira. Az egyik ószövetségi kisprófétánál szerepel, hogy Isten, az Úr nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak (Ámosz 3,7). Isten ma is küld prófétákat. A hiteles próféták hiteles üzenetei nélkül (de ezeket meg kell különböztetnünk: Vizsgáljatok meg mindent! A jót tartsátok meg! – 1 Tessz 5,21) nem érthetők a világunkban zajló folyamatok. Jézus Krisztus földre jövetele óta az emberiség belépett az „utolsó időkbe”. Most még jobban érezhető, mint valaha, hogy az utolsó időkben élünk, amelyekről szó van sok helyen az újszövetségi Szentírásban is. Erről olvashatunk például Máté evangéliumának 24. fejezetében, Márk evangéliumának 13. fejezetében, és a Jelenések könyve is erről szól. Aquinói Szent Tamás szerint a Szentírás utolsó könyvében leírt események külön kinyilatkoztatások nélkül nem érthetők.
Vannak viszont az engesztelők között is jócskán olyanok, akik rendetlen módon érdeklődnek az üzenetek iránt, olyannyira, hogy ki lehet mondani: sokan „üzenetfüggővé” váltak. Ezt a függőséget felerősítik a különféle „üzenetküldő szolgálatok”, amelyek napi szinten küldik a különféle üzeneteket. Különösen károsak lehetnek a „világvég” próféciák, amelyek nap mint nap elénk tárják a ránk váró borzalmakat. Sokan figyelmen kívül hagyják, hogy az Istentől származó hiteles próféciák legnagyobb része feltételekhez között. Ilyen volt például Jónás Ninivével kapcsolatos próféciája: „még negyven nap és elpusztul Ninive”. Ez mégsem következett be azért, mert a niniveiek bűnbánatot tartottak, elkezdtek böjtölni, és megtértek.
Különbséget kell tennünk az olyan próféciák között, amelyek személyre szólóak, és olyanok között, amelyek körvonalazzák ugyan a jövőt, de inkább „átírható forgatókönyvek”. Vagyis ez meg az következhet, ha nem tértek meg, ha nem imádkoztok kitartóan. Rengeteg prófécia van, korunkban is, amelyek tartalma – a niniveieknek szóló próféciához hasonlón – nem következett be, mert sokan imádkozni és böjtölni kezdtek, és megtértek, mint a Niniveiek.
Az Apostolok Cselekedetei is idézi Joel próféta könyvét: Az utolsó napokban, így szól Isten, kiárasztom Lelkemet minden halandóra. Fiaitok és lányaitok prófétálnak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak (Apcsel 2,17). Isten vezetni akar személyesen mindenkit, de ezt csak úgy teheti, ha magunkban csendet teremtünk, és ebben a csendben igyekszünk meghallani Isten mindnyájunk számára személyre szóló üzenetét. Korunk „nagyprófétáinál” is szerepel, hogy eljön az idő, amikor Isten már nem fog nyilvánosan szólni az emberekhez, mert megkaptunk már mindent, amit nyilvános (sokakhoz szóló) üzeneteken keresztül adhatott. – Én úgy látom, ez az idő elérkezett. Ezért veszélyesnek – a nem megfelelő üzenetkultúránk miatt időnként egyenesen károsnak – tartom a rengeteg üzenetet, amivel nap mint nap bombáznak minket. Jézus mondja, miközben maga is az Ő második eljöveteléről prófétál, annak előjeleiről beszél, hogy vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem (Mt 24,6)!
Ma olyan korban élünk, amelyben a személyes döntéseknek különleges súlya van. Hogy Isten mit mond nekünk személyesen, azt viszont csak a csendben, a személyes imában, elmélkedésben juthat el hozzánk.
Nehéz idők elé nézünk, az idők jelei nyilvánvalók… de minden Istentől jövő üzenet arra épül, hogy ne féljetek, gyermeki bizalommal bízzatok bennem, és akkor minden a javatokra válik. Állandóan kegyelmi állapotban kell lennünk, vagy ha kiestünk abból a bűnbánattal, gyónással vissza kell oda minél előbb kerülnünk. Rá kell szánnunk minden nap az időt a személyes imára. És olvasnunk kell naponta (nem az ilyen meg olyan üzeneteket, hanem) a Szentírást!