„Ego sum via et veritas et vita – Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6)

Az antimodernist.org/am
blogon március 1-én jelent meg egy cikk a következő címmel: „Téboly a
köbön”. A szerző e mondatokkal indítja írását: „Minden valamennyire is
egészséges értelemmel megáldott kortárs igencsak fáradságosnak tartja
nap mint nap az oktalanság tömör rakománya közepette eligazodni és
megállni a helyét. A normális mind a civil társadalmi, mind az egyházi
közegben már régóta nem a szilárd, érvényes norma, hanem egyre inkább a
kivétel.” – A szerző a továbbiakban megállapítja, hogy ez a helyzet
nem új keletű, még csak nem is pusztán pár évtizedes múltra tekint
vissza, hanem már legalább 150 éve elindult „világhódító útjára”. Már a
20. század elejétől kezdve megfigyelhető, hogy még a vallásos könyvek
is egyre inkább a szubjektivizmus, a liberalizmus és a modernizmus
hatása alatt íródtak; ettől az időtől kezdve alig található olyan
katolikus szerző, aki ezen áramlatoktól mentesen, netán ezekkel
szembeszállva ír könyveket, szól a hívekhez.
Nos, mint e honlapon már több ízben előfordult (például ezeken helyeken: a Ter 22,16-18 versszakasszal kapcsolatban, vagy a „vitam ventúri saeculi”
esetében) ezúttal is egy igen furcsa fordításra hívom fel a figyelmet,
mely a 20. század első harmadától kapott helyet a misszálékban, a
bibliafordításokban.
Nagyböjt
első vasárnapjának Böjti éneke a 90. zsoltár 1-7. és 11-16. versszaka.
A 4. vers a Biblia 1992-es fordításában így hangzik (ott már a 91.
zsoltár 4. verse): „Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz,
hűsége a védőpajzsod.” – Az 1933-ban kiadott Szunyogh-Xavér
misszáléban ez a vers így szól: „Szárnyával árnyékot bocsát reád, és
tollai alatt menedékre találsz, hűsége pajzsként vesz körül.” –
Az ugyanebben az időben kiadott német Schott misszáléban az utolsó
részben szintén a „hűség” (Reue) szó áll.
Ugyanakkor
az 1920-as Officium Divinum-ban a kérdéses részt még így fordították:
„Vállaival megárnyékoz téged, és az Ő szárnyai alatt biztos vagy. Pajzs
gyanánt vesz körül az Ő igazsága.”

Mindezek után következzen az eredeti, a latin idézet: „Scapulis suis obumbravit tibi, et sub pennis ejus sperabis. Scuto circumdabit te veritas ejus.”
Kezdjük
a legprimitívebbel, az online latin-magyar fordításokkal, melyek mind
egybehangzóan így fordítják ezt a szöveget: „Ő árnyékoz téged, és
szárnyai alatt van a reményed. Ő igazsága körülvesz téged egy pajzs.”
Csak azért közlöm ezt a fordítást is, hogy lássuk, még ez az online
automata is tudja, hogy a „veritas” igazságot jelent és nem hűséget.


Az 1994-es latin szótár segítségével könnyű megállapítani, hogy az
1920-as Officium Divinum fordítása felel meg a latin eredetinek, a
későbbiek, leginkább a legújabb, az 1994-es nagy mértékben eltér az
eredeti szövegtől.
Mindezt persze egy bizonyos szó – a veritas = igazság kifejezés – elferdítése miatt hoztam szóba: Hogyan
lehetséges, hogy kb. 1930-tól kezdve a liturgikus szövegek és a
Bibliák a veritas szót következetesen hűségnek fordítják? Milyen
szemléletmód, milyen hit, illetve hitetlenség áll e mögött a ferdítés
mögött?
Még a latinul egyáltalán nem tudók is ismerik a
veritas szó jelentését. Jézus mondta magáról: „Ego sum via et veritas
et vita – Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6) Ezek a
szavak számtalan helyen olvashatók, templomokban, képeken, a
katolikusok mindenütt találkoznak velük, és pontosan tudják, hogy mit
jelentenek.

Nem magyarázat a ferdítésre, hogy a két szó jelentése azonos, vagy legalább a kérdéses mondatban ugyanazt jelentik: „hűsége a védőpajzsod” (1992); „hűsége
pajzsként vesz körül” (1933), egyáltalán nem ugyanaz, mint a „pajzs
gyanánt vesz körül az Ő igazsága” (1920), vagyis a latin eredeti: „Scuto
circumdabit te veritas ejus”.


(A latin magyar szótárban a „veritas” mellett ezek a lehetséges magyar
kifejezések állnak: „valóság, igazság, őszinteség, nyíltság,
igazságosság, pártatlanság”; ezeket mind az igazság szinonimáinak is
értelmezhetjük, míg hűségről egy szó sincs.)


A katolikus tanításban, de még a mindennapi életben is egészen mást
jelent a hűség és az igazság szó! Teljesen mást, nem is lehet őket
összehasonlítani! Még a közéletben sem, pláne nem a teológiában! Ezt,
remélem, nem kell magyarázni.
Arra
kérdésre, hogy e két kifejezést miért keverik össze a „katolikus”
kiadványok már csaknem 90 éve, sajnos szintén nagyon egyszerű a
magyarázat: Az „igazság” szó nem felel meg a modern szubjektív
felfogásnak, világszemléletnek. Minden változik, ami ma igaz, az holnap
már valótlanság lehet, és fordítva: ez a modern felfogás, és nem csak a
világban, de az egyházban is. És sajnos ott is már hosszú-hosszú
évtizedek óta, nem csak az ú. n. II. Vatikáni Zsinat óta.
Ma
egy katolikust elsősorban, sőt kizárólag Jézus Krisztus igazsága
menthet meg: Hűségről, szeretetről sok szó esik a hitetlenek között is,
de igazságról csak a valóban katolikus tanítás, és tanító, azaz Urunk
Jézus Krisztus beszél, akinek igazsága pajzs gyanánt veszi körül azt,
aki hallgat rá, és az Ő igazsága szerint él és cselekszik.

http://katolikus-honlap.hu/2001/veritas.htm

(Visited 59 times, 1 visits today)