Elsősorban nem azon múlik, hogy eszünk-e húst vagy nem. Persze, tartsuk be, amit az Egyház előír, mert lelkünk javát szolgálja.

De ezt ne azért tegyük, mert kötelező, hanem azért, mert tényleg komolyan vesszük, hogy Jézus a keresztáldozatával váltott meg minket, és ezért visszafogjuk élvezeteinket és kényelmünket. Sokan vannak, akik csak a testüket böjtöltetik, a lelküket nem. Testüktől mindent meg akarnak vonni, de lélekben önteltek. Az emberi elismerés és karrier érdekében pl. divatos testsúlyt szabnak meg maguknak.
Igazából az is a böjt része, hogy az elismerést nem az emberektől, hanem Istentől várjuk. De ez nem elvárás, mert úgyis tudjuk, hogy megad mindent, ami teljes életünkhöz kell. Az igazi böjt frissen tartani a lelki szegénységet. Amikor arra építjük életünket, hogy Isten a mi gazdagságunk, és ebből forrásozik a külső böjtölés, hogy visszatartjuk magunkat attól, ami egyébként nem lenne tilos.
Krisztus már megváltotta a világot. Érdemes kiböjtölni, hogy ez személyes életünkben is megvalósuljon.

Sánta János