Egy magyar értelmező szótár szerint az engesztelés: kérlelés, haragosnak, megbántottnak a csillapítása, megbékítése. (szojelentese.com) Ez ember    esetében a haragos, a megbántott kapcsolatainak a helyreállítását, a normális életbe való visszavezetését is jelenti.

     Ma sok a megbántott, a haragos ember körülöttünk. Hányszor érezzük mi is ilyennek magunkat. Alapvető fontosságú feladat az újra meg újra feltámadó haragnak, megbántottságnak a kezelése. Nem könnyű feladat. Mi minden kell hozzá?

   Az engesztelés kellékei, elemei, hozzávalói emberi szinten

• Beleélő képesség
  • Mi történt?
  • Ki bántott meg?
  • Mivel bántott meg?
  • Mit érzel? Mitől szenvedsz annyira?
• Együttérzés
  • Szeretnék együtt érezni veled.

Nem vagy egyedül ebben a megbántott állapotodban, itt vagyok melletted. Veled vagyok, nekem is fáj, ami neked.

Pihenj egy kicsit, most én szenvedek helyetted.

• Vigasztalás
  • Csökkenteni akarom szenvedésedet, rossz érzéseidet.
  • Szeretném, ha jó, pozitív érzések lennének benned.
• Bocsánatkérés
  • A magam nevében, ha én voltam a megbántó
  • A bántó nevében, őhelyette is
• Ígéret, fogadkozás
  • A jövőben nem akarlak megbántani, fájdalmat, szomorúságot okozni

Ha mások bántanak, igyekezlek megvédeni, amennyiben rajtam áll, ha nem tudom, legalább csökkenteni a szenvedésedet.

• Túllépés, kilépés ebből az állapotból. Nem jó az ilyen állapotban sokáig megmaradni.
  • Nem jó, ha sokáig nyalogatja sebeit az ember
  • Jobb, ha mások felé fordul.

Az engesztelés kellékei, elemei, hozzávalói Jézusra, Istenre vonatkoztatva

• Beleélő képesség
  • Senki sincs, aki annyi bántást kapna, annyi szenvedésben részesülne, mint Jézus. Mert minden ember bántását átérzi, minden bántás neki is fáj.
    • A saját fájdalmaként éli át a bántó bántását, és a megbántott szenvedését is.

Mindez a bántás, fájdalom összesűrűsödött Jézus gecemáni kerti gyötrelmeiben és nagypénteken

Az engesztelés elsősorban Jézus gecemáni kerti gyötrődésébe, és nagypénteki szenvedéseibe való  beleélés, Vele való együttérzés

• Együttérzés
  • Át akarjuk érezni, amit Jézus  átélt nagycsütörtökön és nagypénteken, és egész földi életében
    • Ezért olyan fontos az Ő életéről, szenvedéseiről való ismételt elmélkedés

Vele, mellette akarunk lenni fájdalmaiban, szenvedéseiben.

Szeretnénk átvenni valamit abból, ami neki olyan nehéz, ami neki annyira fáj, hogy egy kicsit könnyebb legyen neki, hogy ne szenvedjen annyira.

• Vigasztalás
  • Ne bánkódj annyira. Ők bántottak ugyan, de én itt vagyok melletted, letörlöm verítékedet Veronikával együtt, csillapítani akarom lelkek utáni szomjúságodat, sok bűnöst szeretnék hozzád vezetni, vinni akarom Cirenei Simonnal a keresztedet, hogy legyen erőd végig csinálni.
• Bocsánatkérés
  • Bocsásd meg, hogy én is szenvedéseket okoztam Neked bűneimmel.

Bocsánatot kérek Tőled azok nevében is, akik nem is tudják, hogy bántottak, akik nem akarják bánni bűneiket.

• És ezek ma oly sokan vannak.
• Neked az is annyira fáj, hogy mindezek a kárhozat felé tartanak.
• Imádkozom, áldozatokat vállalok Veled együtt értük, hogy megmeneküljenek a pokol tüzétől.

• Igéret, fogadkozás
  • Jézusom, a jövőben nem akarlak megbántani téged. A halálos bűnöket mindenképpen szeretném elkerülni. Segíts, hogy a bocsánatos bűnöket is elkerüljem!

Ha mások bántanak, igyekezlek megvédeni, amennyiben rajtam áll, ha nem tudom, legalább csökkenteni a szenvedésedet.

• Nem akarok ezután gyáván meghunyászkodni, amikor látom, hogy téged igazságtalanul bántanak.

Szóvá akarom tenni ezeket a bántásokat, ha azt látom, hogy szavamnak, tiltakozásomnak lehet valami foganatja.

Igyekezni fogok szenvedéseidet csökkenteni, amikor látlak téged misztikusan, vagy felebarátaimban szenvedni.

• Túllépés, kilépés ebből az állapotból.
  • Jézus, te nem tudsz kilépni ezekből a szenvedésekből, te szenvedsz a világ végéig.

Vágyakozom arra, hogy legyen már vége ennek a bűnökkel, bántásokkal teli világnak.

Mennyei Atyánk, Neked annyira fáj Szent Fiad szenvedése és a sok ártatlan és bűnös gyermeked szenvedése. Vess véget minél előbb ezeknek a szenvedéseknek. Jöjjön el minél előbb erre a Földre a Te országod, ahol megszűnik minden bűn, minden bántás és minden fájdalom!

Marana Tha! Jöjj el – minél előbb, Uram!

Bocsa József Sch.P. atya

„A néped nem tért hozzám egész szívvel”

Ezeket a gondolatok egy atya küldte szerkesztőségünknek, aki azonban névtelenségben akar maradni, mert tudatában van annak, hogy ezek a gondolatok nem tőle származnak.

 

„Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus csodálatos szép élménye volt Magyarországnak, és külföldi vendégeinknek is.  A befejező szentséges körmenet végén a Legméltóságosabb Oltáriszentséget a városligeti Jáki Kápolnába vitték. Ott a diakónus visszahelyezte a szentségházba. Egy jámbor idősebb hölgy 1962-ben mesélte el nekem, aki ott térdelt akkor a kis padban. ’Hirtelen arra eszméltem – mondta, hogy Jézus ott áll előttem teljes életnagyságban. Nagyon szomorú volt. Csodálkozva kérdeztem: Uram, ilyen gyönyörű ünneplést nyújtottunk Neked, és Te nem örülsz neki?’

’Az ünneplés nagyszerű volt – felelte Ő – de a néped nem tért Hozzám egész szívvel. Pedig, ha ezt megtette volna, megmentettem volna azoktól a szörnyű szenvedésektől, amelyek érni fogják.’ Ezzel a látomás eltűnt.” (Dr. Kovács L. P. Bánk OFM Magyarok Nagyasszonya Magyar Ferences Rendtartomány, 2000. 121, 122. old.)

Ugyancsak a megtérést kérte Szent István népétől a Szűzanya Gobbi atyának 1981 augusztus 16-án adott üzenetében. Ennek utolsó bekezdésében olvashatjuk: „Meg kell újulni, én népem a hitben, reményben, bűnbánatban és engesztelő szeretetben Isten iránt, szentségi Jézusom és Szeplőtelen Szívem tiszteletében, hogy a megújító Szentlélek alkalmas eszközeként betölthesd nagy szent boldogító hivatásodat a Teremtő Örök Atya dicsőségére a megváltás örök művének kiteljesedésére a szerencsétlen önmagát pusztító emberiség megmentésére és üdvözítésére.”

Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusnak csodálatosan szép mottója volt: Az Oltáriszentség a szeretet köteléke. Az emblémája szintén egyértelmű volt: a Lánchíd. Azt fejezte ki, hogy az Oltáriszentség áthidal minden szakadékot, amit az emberi szívek és népek között a bűn és a gonosz lélek okozott. Magyar népünk, sajnos, nem követte az utána következő drámai évtizedekben ezt a tanítást.

Karol Woytila főszereplője volt a lengyel és német püspöki kar közti kiegesztelődésnek. II. Szent János Pál pápa az ellene elkövetett merénylet után mondta: szívből megbocsátok annak a testvérnek, aki megsebesített.

Az Oltáriszentségben lévő Jézus, aki a Golgotán megbocsátott gyilkosainak és imádkozott értük, adott neki is erőt és akar adni mindannyiunknak, hogy kövessük őt. (Bizony oroszul sokan azért nem tanultunk meg, mert nem tudtunk felül emelkedni a sérelmeken.)

2003-ban, amikor Erdő Péter bíboros, miután egyházmegyéjét felajánlotta a Szűzanya Szeplőtelen, Szívének, meglátogatta a kíséretében lévő papokkal a Coimbrában való Lucia nővért. Amikor megkérdezték, mit üzen a papoknak, azt válaszolta, hogy legyenek szentek.

Az életszentségben döntő szerepe van a kiengesztelődés szentségének. Szent Pio atya ezzel kapcsolatban a következőket mondta. „Ha a gyóntató atyák úgy gyóntatnának, ahogyan kellene, akkor híveik is olyanok lennének, amilyennek a hívő embernek lennie kell.”

Egy alkalommal egy paptársa megkérdezte Pio atyát, hogy mi a teendő a visszaeső bűnösökkel. Ő azt válaszolta: „Te nem teheted meg azt, amit én. Ám a bűnösnek, aki egy szokásos többször előforduló bűnnel tér vissza gyóntatószékedbe, megadhatod a feloldozást először… megadhatod még a második alkalommal is… ám amikor harmadszor kér ugyanarra a bűnre feloldozást, ha megadod azt, azzal meggyalázod a szentséget, amiért a Krisztus a vérével fizetett, és elárulod testvéredet.”

Pio atya számára nem létezett a bűnnel szembeni megalkuvás lehetősége. Napjaink emberének erkölcsi életében mély seb tátong, és ez nem más, mint a bűnnel szembeni kompromisszumra való hajlam. A mai egyház az üres templomoktól való félelmében nem követeli meg híveitől Krisztus törvényeinek hagyományos szigorú betartását. Pio atya nem engedett meg semmiféle kompromisszumot a bűnnel, vagy a bűnhöz való ragszkodással, bűnös szokásokkal szemben.

Az atya hajthatatlan volt, gyóntatószékében nem volt helye a vitának. A bűnös viselkedésre, cselekedetre nem fogadott el semmiféle enyhítő körülményt: a hazugság, a neheztelés, a harag, a keresztény kötelességek elmulasztása olyan ellenfelet kapott Pio atyában, aki arra indította az emberi lelket, hogy szálljon magába, és javítsa ki hibáit.

Egy emigráns paptól hallottam a 80-as években Ausztriában, aki fiatal korába Pio atyánál akart gyónni, de nem kapott feloldozást. Az atya őszintén elmondta, hogy egy bűnét rendszeresen gyónta. „De, úgymond nem voltam rá felkészülve, hogy el is hagyjam.”

Egy alkalommal egy fiatalasszony rákérdezésemre elmondta, hogy fogamzásgátló tablettát használ. Boldog VI. Pál pápa a Humanum Vitae-ben leírt tanítását képviselve mondtam neki, hogy ezt ne tegye. A következő gyónásnál elmondta, hogy nem tudta abbahagyni a tabletta szedését. Ismét kértem, hogy hagyja abba. Meg is magyaráztam, hogy ez a Teremtő Isten nővel kapcsolatos tervével való szembenállás, ami árt a nő testének és lelkének is. Amikor harmadszor is kidrült, hogy nem hagyta abba, akkor azt mondtam, csak akkor adhatok feloldozást, ha elhatározza, hogy ezt abbahagyja. Ezután megszületett a harmadik gyermek a család és a rokonság nagy örömére.

„Pio atya soha nem elégedett meg azzal, hogy levagdossa egy viselkedés vadhajtásait. A bűn gyökeréhez, az emberi lélek mélyére akart eljutni, és valódi megtérést követelt. A bensőnkből fakadó rossz számára nem létezett hely a Pio atya lelkivezetése alatt álló emberek életében, ki kellett azt irtani mindenkinek minden élethelyzetben, életkorban, és minden körülmények között. Ha bűnös vitatkozni próbált, vagy válaszolni akart az atya dorgálására, gyakran hallhatta a felszólítást: ’vagy te mész el, vagy én!” (az idézetek a Pio atya világa c. könyvből valók. Etalon kiadó, 2011 173-175. old.)

Szent Pio atyának földi életében egymillió lelki gyermeke volt. Most a mennyországból korlátlanul tudja ezt a hivatását gyakorolni. Ami hatalmas kegyelem, és különösen papoknak ajánlatos élni ezzel a kegyelemmel. Megkérhetjük, ’Szent Pio atya, légy az én lelkiatyám, fogadj el lelki gyermekednek!’

Ausztriában Oberpullendorfban redemptorista lengyel atyáktól hallottam kb. tíz éve, hogy az osztrák papok kigúnyolják őket, hogy szembe szállnak azzal a szomorú gyakorlattal, hogy az emberek úgy áldoznak hogy  nem gyónnak.

A Szűzanya Gobbi atya által adott üzeneteiben – amiket Ratzinger Bíboros, mint a Hittani Kongregáció prefektusa átvizsgált, és nem tiltakozott ellene –  kitér erre a szomorú tényre is. „A bűn annak az öröklött rendetlenségnek a következménye, amely sajnos megakadályozta, hogy ti is, úgy ahogy én, szeplőtelenül fogatassatok, és szülessetek. Mindnyájan ennek a nehéz és fájdalmas örökségnek a súlya alatt születtetek. A keresztelés pillanatában megszabadultatok tőle, de következményei megmaradtak. Oly törékennyé tesz benneteket, még könnyen elcsábít, és nem ritka, hogy a bűn áldozatául estek az életben. Az első tennivaló, a bűnt mint rosszat felismerni, és azonnal megbánni a szeretetnek tiszta és természetfeletti erejével. Sok gyermekem a bűnt, mint rosszat már nem ismeri fel, hanem gyakran úgy tekinti, mint valami jót, és hagyja, hogy átjárja szívét, lelkét és egész életét. Már nem képesek többé a bánatra, és megszokásból ennek a súlyos betegségnek a fertőzöttségében élnek.

Használjátok újra azt az orvosságot, amelyet Jézus irgalmassága készített számotokra: a kiengesztelődés szentségét! Ebben az időben szükségesebb, mint valaha, hogy gyakran gyónjatok. Ma a gyónás kezd eltűnni sok gyermekem életéből és szokásából. Ez annak a válságnak a jele, amelyet most az Egyház átél.

Általatok is szeretném visszaállítani, szeretteim, régi fényébe a kiengesztelődés szentségét az Egyházban. Azt kívánom, hogy minden gyermekem siessen a kegyelemnek és az isteni irgalomnak ehhez a forrásához. És titeket is felszólítalak, szeretteim, a gyakori gyónásra – lehetőleg minden héten. Kérlek, menjetek a gyóntatószékekbe és álljatok mindenkinek a rendelkezésére, akiknek, szükségük van erre a szentségre. Neveljetek minden hívőt ennek a szentségnek a fontosságára, mindenekelőtt abban az esetben, ha halálos bűn állapotában lennének.” (A nélkülözhetetlen gyógyszer, 1983. december 8.)

Bosco Szent János és Szent Pio atya is állította, hogy a nyolcadik napon a gyónás után már nem tudnak megmaradni a megszentelő kegyelem állapotában. A bocsánatos bűnöket is azért érdemes meggyónni, mert az esti lelkiismeretvizsgálatban való bűnbánat, és a szentmise eljén lévő közgyónás ezt a kegyelmet nem adja meg. Ezen az úton járt Szent II. János Pál pápa is, aki hetente gyónt nagy ünnepek előtt és azon túl is.

Egy alkalommal krakkói bíboros korában haragosan bánt egyik papjával. A pap távozása után leszólt a portára, hogy küldjék vissza az atyát, akinél szentgyónást végzett.

Szent II. János Pál pápának egyik csodálatos lelki hagyatéka a Világosság Rózsafüzér, amely Jézus Istenségét hangsúlyozza. Nem véletlenül panaszkodott XVI. Benedek pápa megválasztása után, hogy egy új arianizmussal állunk szemben, amely tagadja Jézus istenségét.  És ez annál veszélyesebb, mert nem nyíltan hirdetik, hanem a gyakorlatban nem adják meg az Oltáriszentségben jelen lévő Jézusnak az imádás külső jelét.

A Világosság rózsafüzérének a harmadik titkát a szentatya a következőképpen határozta meg. Jézus meghirdeti az Isten országát és bűnbánatra szólít fel. Sajnos magyar nyelvterületen és másütt is elhagyták a megtérésre való felhívást, és ezáltal az evangéliumot hamisították meg. Jézus ugyanis azt mondta, hogy: Térjetek meg, mert elközelgett Isten országa. Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,3)

A földi életünk egy állandó közeledést kell, hogy jelentsen a Jézushoz, a világ világosságához, aki szomjazza a viszont szeretetünket, és halálunkkor magához akar ölelni a mennyei dicsőségbe . Minél közelebb van valaki a fényhez, annál inkább látja a legkisebb hiányosságot is a ruháján vagy a testén. Halhatatlan lelkünkkel is hasonló a helyzet. Szent II. János Pál pápa egész élete a Szűzanya Szeplőtelen Szívében egy állandó közeledés volt Jézushoz.

Nagyon fontos, hogy a Szentlélek irányításával megtaláljuk a megfelelő szentírási mottót és emblémát amely kifejezi a magyar egyház és a világegyház szükségletetit és várakozását, de amit az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus is bizonyította, a jó mottó és embléma nem elég, mert Jézus Mária Országának az egész szívvel való megtérését várja.

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/1144-az-eucharisztikus-kongresszusra-keszulve

https://plus.google.com/105623996698161585098

Kedves Testvérek !

Legalább  három fős csoportok jelentkezését várjuk, akik  2015.08.14-én  17 órától, 2015.08.15-én 17 óráig, váltásban imádkozzák a Rózsafűzért. Lehetőség szerint templomban, de magánházaknál is össze lehet jönni.  Pl.: 17 órakor Szécsényfelfaluban mondják, 17:30-kor Ludányban, 18-kor Karancsságon stb. Három főnél többen is mondhatják egyszerre és ha párhuzamosan több csoport is egyszerre imádkozik, az sem baj, sőt dicséretes. Tehát, a lényeg az, hogy 24 órán keresztül egyfolytában imádkozzuk a rózsafűzért. Imáinkat Isten szándékára ajánljuk. A kegyelmek nem maradnak el!

Lelkesítésként idézek  Francesco Bamonte: Szűz Mária harca a gonosszal az ördögűzések alatt című könyvéből.

”Hányszor van, hogy a jól ismert Üdvözlégy Mária imát nem túl nagy odaadással, rutinszerűen mondjuk…? Nos – ennek ellenére, mégis imánk alatt az egész Pokol megremeg!

Kérem azokat, akik olvassák ezt a felhívást, hogy terjesszék, vonjuk be a gyerekeket,  fiatalokat, időseket, határontúliakat, szerzeteseket, bárkit, aki tisztelettel és megfelelő komolysággal tud imádkozni.

Jelentkezni lehet: Bódiné Tóth Szilvia   06-30-493-0906

E-mail:viasz@citromail.hu

 

Dicsértessék a Jézus Krisztus !

Naponta özönlik Európa felé  a megszállók serege, panaszkodhatunk, elemezhetünk, szakemberek szólhatnak hozzáértően, de valami még hiányzik:
az ima, az Isten és az égiek segítségül hívása, ezért most tegyük ezt. Szent pápáink a középkorban imára, kiváltképp a rózsafüzér imádkozására szólították fel Európa keresztény népét. Most sem segít semmilyen megoldás, ha Istent kifelejtjük belőle. Európa kitessékelte Istent szinte minden helyről, mi szükségeljük, kérjük és  elfogadjuk segítségét. Ezért tehát imára föl!

 

Szívem első gondolatja:

beállított ébresztő:

H. 155.

1.
Jézus Szíve, legtisztább szív, Kegyelem oltára,
Boldog, aki tehozzád hív, S szívét hozzád tárja.
Vércseppjeid a világnak Bűneit lemosták,
Rólam is a gyarlóságnak Tisztítsad le foltját.

2.
Jézus Szíve, szelídségnek Titkos iskolája,
A mennyei dicsőségnek Legszebb koronája.
Szívemet tedd szent Szívedhez Hasonlóvá, kérlek,
Szívemet fűzd a tiédhez, Jóvá, szelíddé tedd.

3.
Jézus Szíve, add hogy mindig Szeresselek jobban;
Ha ér bőség, ha ér ínség, Jó és rossz napokban.
Légy te, szent Szív, én istápom,
Légy te menedékem, A sötétben napvilágom,
Kincsem, dicsőségem.

4.
Jézus Szíve, szűz Anyának Drága szép virága;
Az ő szíve alatt támadt Lelkünk boldogsága.
Jézus Szíve s Máriáé Hajoljatok össze,
Szíveinket, ha szétválnak, Ti fűzzétek össze.

5.
Legyen hála az Atyának, Ki minket teremtett!
Legyen hála szent Fiának, Ki pokoltól mentett!
Hála néked, ó, Szent Lélek, Minden ajk ezt zengje,
Hála Jézus szent Szívének Mind földön, mind mennybe’!

+ + + + +

Szívem első gondolata (1 perc) (31. oldal)

Szívem első gondolata,
Hozzád száll fel Istenem!
Te őriztél meg az éjjel,
Maradj ma is énvelem.

Téged áldlak és imádlak,
Mint szerető gyermeked,
Szívem csakis azt akarja,
Ami kedves Teneked.

Édes Jézus, add kegyelmed,
S őrizz engem szüntelen,
Hogy egész nap Neked éljek,
Tiszta szívvel, bűntelen.

Szűz Mária, Jézus Anyja,
Te mindnyájunk Anyja vagy.
Oltalmazz meg minden bajtól,
Kísértésben el ne hagyj!

Ámen.

Az Úrangyala (Angelus) (2 perc) (19. oldal)

A megtestesülés szent titkáról megemlékező imádságunk három versből, Üdvözlégyből, és egy záró könyörgésből áll. A keresztény nép nagy áhítattal mondja a reggeli 6 órai, déli 12 órai és esti 8 órai harangszóra.

P: Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát,
V: és ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát.

Együtt: Üdvözlégy, Mária…

P: Íme az Úrnak szolgálóleánya,
V: legyen nekem a te igéd szerint.

Együtt: Üdvözlégy, Mária…

P: És az Ige testté lőn,
V: és miköztünk lakozék.

Együtt: Üdvözlégy, Mária…

P: Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja,
V: hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

Könyörögjünk!

Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

+ + + + +

Szent Mihály ima (1 perc) (20. oldal)

Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Ámen.

(XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte. Ezek egyike az alább következő imádság Szent Mihály támogatásáért a sátán elleni harcban.
Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta: – El tudom pusztítani Egyházadat!
A sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye.)

+ + + + +

Ezek után elmondható míg a harang szól:

Szentek imái: Loyolai Szent Ignác: Krisztus lelke (Anima Christi) (1 perc) (48. oldal)

Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz, moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád,
és szentjeiddel dicsérjelek Téged,
mindörökkön-örökké.
Ámen.

Imádkozzunk együtt! 🙂

forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=990354094349739&set=a.487120674673086.132931.100001254746672&type=1&theater

„Kívánom, hogy a hét esztendő, amely elválaszt bennünket a jelenések századik évfordulójától, felgyorsítsa a Mária Szeplőtelen Szívének győzelméről szóló jövendölés beteljesedését, a Szentháromság dicsőségére” – zárta beszédét a pápa.

fatimai jelenések centenáriuma

2010. május 13-án Fatimában mondott beszédében XVI. Benedek pápa utalt a jelenések századik évfordulójára, és az ünnepség miértjéről szólva kiemelte a fatimai Üzenet központi mondanivalójának jelentőségét is: „Még hét esztendő és Mária első látogatásának századik évfordulóját ünneplitek majd, aki Tanítóként bevezette a kis látnokokat a szentháromságos szeretet legbensőségesebb ismeretébe, és megízleltette velük Istent, az emberi lét legszebb tapasztalataként.” A fatimai szentély mintegy erre válaszul elindította a centenáriumra való felkészülést: 2010 decemberében hétéves ünnepségsorozat kezdődött, amelynek témáját a második fatimai jelenés adja: Szeplőtelen Szívem elvezet benneteket Istenhez. Ez azt jelenti, hogy a valódi Mária-tisztelet szükségszerűen arra mutat rá, hogy minden hívő életében Isten áll a középpontban. Így tehát a fatimai Üzenet átelmélkedése azt jelenti, hogy sorra vesszük a keresztény hit fontos szempontjait, és újra felfedezzük Isten szeretetének lenyűgöző szépségét.

 

I. A JELENÉSEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA EMLÉKEZŐ ÜNNEPSÉGSOROZAT CÉLJA

A fatimai jelenések meghatározóak voltak a Katolikus Egyház életében, nemcsak azáltal, hogy számtalan embert megérintettek szerte a világon, hanem azáltal is, hogy szorosan kapcsolódnak az evangéliumi üzenethez, sok katolikus hitének elmélyüléséhez járultak hozzá, illetve azáltal, hogy a felhívásoknak prófétai ereje van. Az Egy-ház megerősítette, hogy a felhívások a keresztény élet megvalósítását előmozdító hihető és hiteles ajánlások.

Valóban, a fatimai Üzenet minden idők híveinek szól: nem rekedt meg egy régmúlt korszakban, hanem egy-fajta dinamizmust ad jelenünknek, és a hit új horizontjait nyitja meg az emberiség történelmének jövőjében.  Mivel a fatimai események a mai kor emberéhez intéznek felhívást, az első centenáriumra való emlékezés is ennek a felhívásnak egyik eszköze kíván lenni. Nem arról van szó tehát, hogy kiemelünk egy rövid történelmi időszakot, amelynek visszhangjai a múlt egy pillanatát idézik fel.

XVI. Benedek pápa 2010. májusi zarándoklata Cova da Iriába – illetve elődeinek fatimai látogatása – valamilyen módon arra mutat rá, hogy a fatimai Üzenetben olyan elemek vannak jelen, amelyek által az Üzenet egyszerre az evangelizáció eszközévé, a megtérés útjává válhat, és segíthet a Jézus Krisztussal való találkozásban. Ezért ez a megemlékezés-sorozat igyekszik mélyebben megérteni és a mai ember számára aktuálissá tenni ezt az üzenetet; igyekszik eszközzé válni a hit megújításában és megerősítésében, valamint segítséget nyújtani Isten népének lelki növekedésében.

A centenáriumi ünnepség tehát mindenekelőtt és legfőképpen pasztorális projekt, amely leginkább a lelki dimenziót és a hittel kapcsolatos megfontolásokat emeli ki. Az ünnepség céljai ennél fogva vallásos jellegűek, mind a különböző szempontokat (teológiai, ünnepi, lelki, kateketikai stb.), mind pedig a dimenziókat tekintve (személyes, közösségi, társadalmi stb.).

A kulturális és társadalmi szempontok szintén helyet kapnak a megemlékezésekben, de mindig a misszió szemszögéből nézve: a jelenésekre való emlékezés egyrészt olyan kivételes eszköz, amely segít eljutni azokhoz, akik távol vannak az Egyháztól, másrészt a hit kifejeződése, valamint az emberi valóság keresztény megvalósulása.

A fatimai jelenések századik évfordulójára emlékező ünnepségek céljai a fent felvázolt szempontok alapján így fogalmazhatók meg:

1.  A fatimai jelenések fontosságának hangsúlyozása az Egyház és a világ számára.

2.  A fatimai Üzenet terjesztése országos és nemzetközi szinten. 3. A fatimai Üzenet tematikus szempontjainak és azok jelentőségének elmélyítése a keresztény életben.

4.  A fatimai Üzenet teológiájának elmélyítése.

5.  Pasztorális javaslatok kidolgozása a fatimai Üzenet fényében.

6.  Fatima lelkiségének terjesztése.

7.  Fatimához kötődő személyek, csoportok aktív részvételének elmozdítása a rendezvényeken, megemlékezésekben.

8.  Ünnepségek szervezése különböző közegekben.

9.  A fatimai pásztorgyermekek alakjának, mint a katekézis lehetséges alanyainak bemutatása.

10. A máriás dimenzió erősítése a hit keresztény kifejeződésében.

II. A JELENÉSEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁNAK TEMATIKÁJA

A fatimai jelenések centenáriumára való felkészülés hét évére egy tematikus programot dolgoztak ki, Lúcia nővér Emlékezéseit alapul véve.

Minden évben az Angyal, illetve a Szűzanya egy-egy jelenése kerül a középpontba, így haladunk végig a fatimai eseményeken. A tanúságtételeket és különböző teológiai elmélkedéseket alapul véve a tematika kidolgozói arra törekedtek, hogy a fatimai Üzenet alapvető gondolatait emeljék ki. Minden évhez néhány javaslatot, ajánlást rendeltek: egy különleges kifejezést a jelenések történetéből, amely alapján az egész év általános témája megfogalmazható; egy teológiai, egy katekétikai elemet, és a hívő magatartás egy-egy jellemzőjét. Minden év témájához hat tematikus alegység tartozik.

Ez a tematika a fatimai Üzenet legfontosabb elemeit fűzi fel egy vezérfonalra, kiemeli az azokat összekötő vonásokat, megkülönbözteti a fő szempontokat a másodlagosaktól, illetve felkínál egy megközelítési módot és értelmezési lehetőségeket. A terv kidolgozói arra törekedtek, hogy a tervbe egyaránt integrálják a fatimai Üzenet teológiai tartalmát és lelkiségének konkrét kifejeződéseit, amelyeket azután a különböző pasztorális elgondolásokba be lehet ágyazni:

1. a Szentháromság imádása,
2. az Eucharisztia központi szerepe,
3.  megtérésre való felhívás,
4. a bűnbánat, mint a megtérés útja,
5. a katolikus hit máriás dimenziója, a bűnösök megtéréséért,
6. a pápáért és a világbékéért való imádság,
7. Jézus és Mária szívének engesztelése, és
8. a testvéri szolidaritás.

Mindezek az elemek teológiai keretben kínálnak perspektívát a fatimai lelkiség gyakorlati áhítatának jellemzőihez, melyek: a rózsafüzér imádkozása, a szentségimádás, az elsőszombati ájtatosságok, Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete. Ezekből áll össze tehát egy iránymutatás, amely a liturgikus ünnepléseket, a katekézist, a lelkiséget és az áhítatgyakorlatokat, valamint a tanulást és elmélkedést segíti.

A HÉT előkészületi ESZTENDŐ TEMATIKÁJA

Szeplőtelen Szívem elvezet benneteket Istenhez
Ciklu- sok	A fatimai esemény	Kiemelt mondat	Az év témája	Teológiai elem	Kateketi- kai elem	A hit kon- krét meg- nyilvánu- lása
2011	Az Angyal jelenései	Istenem, hiszek Tebenned…	Szenthárom- ság … mélységesen imádlak	A három-személyű egy Isten	Isten szent-háromságos arca	Szentség- imádás
2012	A májusi jelenés	Fel akarjátok ajánlani magatokat Istennek?	Fel akarjátok ajánlani magatokat Istennek?	A megváltó Isten	Együttmű- ködés a megváltásban	Önátadás
2013	A júniusi jelenés	Szeplőtelen Szívem lesz a menedéked és az út, amely elvezet Istenig	Ne féljetek!	Az ígéret Istene	A keresztény remény	Bizalom
2014	A júliusi jelenés	Ó Jézusom, Irántad való szeretetből…	Isten világ iránti szeretetében részesülünk	A könyörü- letes Isten	A megtisztító és megváltó szeretet	Szeretet
2015	Az augusztusi jelenés	Imádkozzatok sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért!	Megszenteltek Krisztusban	A szent Isten	Az Egyház a szentek közössége	Imádság
2016	A szep- temberi jelenés	Isten elégedett áldozataitokkal.	Azért jöttem, hogy életetek legyen	Isten, az élet teljessége	Részesülünk Isten gazdag életében	Ünneplés
2017	Az októberi jelenés	A Rózsafüzér Királynője vagyok	Az Úr csodákat tesz	A szövetség Istene	Mária az üdvtörténetben	Mária-tisztelet

Pápai szentmise Fatimában

A pápa ötszázezer zarándok jelenlétében idézte fel az 1917-es jelenéseket és kijelentette: Fatima prófétai küldetése még nem ért véget. A szentély által közölt információk szerint ötszázezer zarándok vett részt a szertartáson, amelyen négy bíboros, 77 püspök és 1442 pap koncelebrált a pápával.

A Szentatya május 13-án 9.50-kor lépett a fatimai szentély területére, üdvözölve a zarándokokat, akik zászlókat és kendőket lengetve köszöntötték őt. A pápa a Jelenési kápolnánál öltözött át, s hamarosan megkezdődött az ünnepi szentmise, amelynek elején António Marto leiria-fatimai püspök köszöntötte őt.

A pápa szentbeszédét azzal kezdte: ő is zarándokként érkezett Fatimába, ahol Mária a modern időkben élőkhöz szólt. „Imádkozni jöttem Fatimába Máriával és a sok zarándokkal együtt az emberiség nagy családjáért, amelyet annyi betegség és szenvedés ér. Ugyanazokkal az érzelmekkel jöttem Fatimába, mint Boldog Ferenc és Jácinta és Isten szolgája Lúcia, hogy a Szűzanyára bízzam mélyről jövő vallomásomat: ‘szeretem’ Jézust, az egyház és a papok is ‘szeretik’ őt és őrá szegezik tekintetüket, ahogy közeledik a papságnak szentelt év. Azért is jöttem, hogy Mária anyai oltalmába ajánljam a papokat, a megszentelt életet élő férfiakat és nőket, misszionáriusokat és mindenkit, aki jócselekedetei által Isten Házát befogadó házzá teszi.”

A Szentatya köszönetet mondott António Marto püspök szavaiért a szentmise kezdetén és a fatimai szentély részéről tapasztalt vendégszeretetért. Üdvözölte a köztársasági elnököt és más közéleti személyiségeket, és „lélekben magához ölelte” a portugáliai egyházmegyéket, amelyeket püspökeik képviselnek.

„Az Úr, a mi reményünk velünk van. Irgalmas szeretetében jövőt kínál népének: jövőt, amelyben vele egységben lehetünk” – folytatta a pápa. Mária a Magnificatban így énekelt: Szívem ujjong Istenemben, üdvözítő megváltómban! A Szűzanya hitte, hogy Isten irgalma „nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik istenfélők”. Fatima erre bizonyíték. „Még hét esztendő és Mária első látogatásának századik évfordulóját ünneplitek majd, aki Tanítóként bevezette a kis látnokokat a szentháromságos szeretet legbensőségesebb ismeretébe és megízleltette velük Istent, az emberi lét legszebb tapasztalataként” – fogalmazott a pápa szentbeszédében. „A kegyelem által szerettek bele Istenbe Jézusban, s Jácinta így kiáltott fel: ‘Annyira szeretem mondani Jézusnak, hogy szeretem őt. Amikor sokszor mondom neki, olyan mintha láng égne bennem, de nem éget meg’. Ferenc így beszélt: ‘Azt szerettem a legjobban, amikor az Urat láttuk abban a fényben, amellyel a Szűzanya töltött el minket. Annyira szeretem Istent!'” – idézett a pápa Lúcia nővér Emlékezéseiből.

A pásztorgyermekeket eltöltő fény ugyanaz a fény, amely megmutatkozott az idők teljességében: az emberré vált Isten Fiában. Neki hatalmában áll, hogy lángra lobbantsa a leghidegebb és legszomorúbb szíveket is, ahogy az emmauszi tanítványok történetében olvassuk – folytatta a pápa. Reményünknek tehát valódi alapja van: egyszerre történelmi és a történelmen túlmutató eseményre épül, a Názáreti Jézus eljövetelére. Az Istenbe vetett hit megnyitja előttünk a biztos remény horizontját, amelyben nem csalódhatunk: erre a szilárd alapra félelem nélkül építhetjük életünket.

Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy Fatima prófétai küldetése véget ért – figyelmeztetett a Szentatya. Itt új életre kel Isten terve, amely azt kérdi az emberiségtől a kezdetektől fogva: ‘Hol van testvéred, Ábel? […] Testvéred vére felkiált hozzám a földről!’ Az emberiségnek sikerült kirobbantania a halál és a félelem körforgását, de nem sikerült annak véget vetnie… A Szentírásban gyakran olvassuk, hogy Isten igaz embereket keresett, hogy megmentse az ember városát, és ugyanezt tette itt, Fatimában is, amikor a Szűzanya megkérdezte: ‘Fel akarjátok ajánlani magatokat Istennek, elviselni az összes szenvedést, amit számotokra küld a bűnökért való engesztelésért, amelyekkel megbántották őt és a bűnösök megtéréséért?’

Egy olyan időben, amikor az emberiség kész volt feláldozni mindent, ami szent a nemzetek, fajok, ideológiák önző oltárán, a Szűzanya leszállt a mennyből, hogy Isten égő szeretetét ültesse mindazok szívébe, akik bíznak benne. Akkor még csak három gyermek volt, életük példája azonban egyre terjedt. „Kívánom, hogy a hét esztendő, amely elválaszt bennünket a jelenések századik évfordulójától, felgyorsítsa a Mária Szeplőtelen Szívének győzelméről szóló jövendölés beteljesedését, a Szentháromság dicsőségére” – zárta beszédét a pápa. Ezután francia, angol, német, olasz, lengyel és portugál nyelven köszöntötte a zarándokokat és megáldotta a betegeket.

A szentmise után a szentély területén körbehordozták a Szűzanya szobrát, a Szentatya pedig a bazilikában rövid imádságot mondott az 1917-es jelenések szemtanúi, Ferenc, Jácinta és Lúcia sírjánál.