2011.12.07 Szentlélek: A lelki sötétség
Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni személy és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a lelki sötétségről, a lélek éjszakájáról szeretnék beszélni nektek. A lelki sötétség is Istentől való, azoknak a választottjainak adja, akik a legelőrehaladottabb állapotban vannak a lelki élet fejlődésének útján. Azért adja nekik Isten ezeket a lelki sötétségeket, mert ezáltal a hitet, a reményt, a szeretetet erősíti bennük. Csodálatos lelki tulajdonságokat ad nekik, amit egészen magas fokra emel a lelki sötétséggel. Miről lehet felismerni a lelki sötétséget? A gonosz kísértéseiről, a kételkedésekről, a vallásgyakorlatoktól való iszonyodásról, a felebarátoktól való elszigetelődéstől. Mindezek a lélek haldoklásához vezetnek. A gonosz kísértései: a lélek éjszakájában a gonosz nagyon sokat kísért, olyanokat mond ezeknek a szegény lelkeknek, hogy ne menj a vasárnapi szentmisére, a hétköznapira sem, mert ez csak egy külsőség, vagy ne menj gyónni, mert tele vagy bűnnel, túl súlyos bűneid vannak, úgysem oldoz fel a pap, el fogsz kárhozni. Ne menj áldozni, mert nem vagy rá méltó. Miért teszed az önmegtagadásokat, gondolod, hogy azért mert lemondasz 1 csésze finom feketekávéról, majd a föld másik felén, valaki, akit te nem is ismersz megtér. Hiszen a saját családtagjaid sem térnek meg ettől a lemondástól. Azután azt is mondja, hogy ne böjtölj, ne hozz semmiféle áldozatot, ne virrassz, aludd ki magad. Miért nincs barátod, a szex nagyon egészséges és fontos az életben. És ilyen szörnyűségekkel zavarja meg a lelket. A kételkedés: aki ebben a lelki sötétségben van, még azokban a dolgokban is elkezd kételkedni, amiben régen teljesen hitt, pl. hogy Jézus Isten Fia, hogy az Oltáriszentségben Jézus teste, vére, dicsősége, istensége benne van. Elhitte régen, hogy a Szűzanya szűzen foganta és szülte fiát, és amikor a lelki sötétség eléri, ezekben a lelki igazságokban semmit nem tud hinni. Faustyna nővérnek az életéből szeretnék egy példát felhozni nektek. Faustyna nővér a lelki sötétség állapotában nem csak a lelki igazságokban nem hitt, hanem a saját maga által tapasztalt kegyelmekben sem. Elment a gyóntatójához, és azt mondta, hogy Atyám, eddig én hazudtam magának, nem láttam az Úr Jézust, nem kaptam semmiféle kinyilatkoztatást, mindent csak én találtam ki, ilyen gonosz vagyok, vagy talán az agyammal van valami baj. A gyóntató atya próbálta mondani a nővérnek, hogy ez nem így van, mert most próbára teszi magát Isten, nem kell félni, mert ez mind igaz, ami magával történt. És feloldozta. Fausztina nővér egy csöppet sem vigasztalódott meg, úgy érezte, hogy Isten teljesen eltaszította magától és gyűlöli.
A vallásgyakorlatoktól való iszonyodás: a sötétségben lévő lelkeknek a gonosz azt mondja, hogy ne járj szentmisére, ne gyónj, ne áldozz, mert növekszik a fájdalmad. Fausztina nővér ebben az állapotban ha elment a szentmisére, elkapta egy undor, rettenetesen rosszulérezte magát, és az ajkára tódultak mindenféle istenkáromló szavak. Áldozni elment, az engedelmesség diktálta neki, hogy menjen, de semmi jót nem érzett, csak rosszat. A szentgyónáskor, a szentmise alatt végig úgy érezte, hogy ő egyáltalán nem felel meg Jézus tanításának, és gyűlöli Jézus, nem is szereti, ha odamegy a közelébe.
Az elszigetelődés: Különösen azoktól, akik a legközelebb álltak hozzá, a lelki testvéreitől. A legjobb barátja sem tudja megvigasztalni, teljesen mélyre süllyed, és úgy érez, mintha haldokolna a lelke. Fausztina nővér ilyenkor csak bezárkózott, nem tudott a társnői között lenni. Imádkozni nem tudott, hanem csak sírt, sírt, elment belőle minden erő és összeesett. Ott feküdt a cellája hideg kövén, és ha kopogtak nem engedett be senkit. Azután nagy nehezen a falba kapaszkodva átment a közeli kápolnába. Ott is azonnal összeesett. Ahogy ott feküdt mozdulatlanul, felemelte a fejét, és így szólt: Uram, tégy velem, amit akarsz, ha akarod ölj meg, ha akarod vigasztalj meg. És képzeljétek el, Drága Gyermekeim, abban a pillanatban megjelent neki az Úr Jézus, úgy ahogy az irgalmasság képről ismeritek, összetéve a két kezét a szívére téve, és a szívéből egy piros és egy fehér fénysugár áradt. És a fehér fénysugarak közül egy belehatolt Fausztina nővér szívébe, ott világosságot gyújtott, eltűnt a sötétség, azonnal felállt szinte felugrott a boldogságtól. És Jézus így szólt: Leányom, ne félj, veled vagyok, most is itt vagyok. És olyan boldog volt, amilyen azelőtt még soha. Hát ez jellemző a lelki sötétségre. De nem csak Fausztina nővérrel történt, sok más szenttel. Az Úr Jézussal is előfordult több alkalommal, az egyik a vérrel verítékezése alatt történt, a barlangban ijesztő rémképek vonultak el előtte a bűnökről, előzményeikről, következményeikről, és a rengeteg sok emberről, akik mind a pokolba kerültek. És a sátán így szólt: Látod, ezekért akarsz te meghalni, ezeknek a bűnét akarod magadra vállalni, hiszen mind egytől egyig a pokolba fog jutni, az egész emberiség el fog kárhozni, hiába szenvednél és halnál meg. Te akarsz másokért szenvedni, meghalni, te, aki magad is bűnös vagy, hiszen Heródes miattad ölette meg azt a sok kicsi gyermeket, otthagytad édesanyádat 3 évre és elmentél csavarogni a barátaiddal, Keresztelő Jánost nem mentetted meg a lefejezéstől, pedig megtehetted volna. Mária Magdolna, amikor eladta a birtokát, elküldte neked az árát, és te felelőtlenül elköltötted, ahelyett, hogy visszaadtad volna neki, hogy a családjára költse. Jézus megkapta ezt az összeget, adták neki, nem lopta, és 27 ártatlan rabot szabadított ki vele a tyrsai börtönből. Azután megmutatták Jézusnak az egész szenvedését, az elfogatásától kezdve a haláláig. Borzalmas volt neki előre átélni mindent. Ez a sok dolog felgyülemlett benne, hatalmas félelemmé változott, leborult a barlang közepén és így szólt: Atyám vedd el tőlem a szenvedés kelyhét, de ne az Én, hanem a Te akaratod teljesüljön. És a veríték elöntötte az egész testét, és erre a nagy-nagy lelki sötétségre jött a vigasztalás, mert a Mennyei Atya megmutatta neki a szentek, a vértanúk, a hitvallók sokaságát, titeket engesztelőket is előre megmutatott neki. És ő csak nézte, gyönyörködött, elmúlt a félelme, a szíve megtelt bátorsággal, elszántsággal. A másik lelki sötétsége a keresztfán volt. Amikor már majdnem haldoklott, és a nép szitkokat szórt rá. Te hazug, azt mondtad hogy 3 nap alatt felépíted a jeruzsálemi templomot, csak romboljuk le. Hát hogy fogod te felépíteni, most fogsz meghalni. Meg azt is kiabálták neki: Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről, ha te vagy a Messiás szabadítsd meg magad. És akkor Jézus úgy érezte, hogy senki a világon nem szereti őt, még édesanyja sem jutott eszébe, János a szeretett tanítvány se, a szent asszonyok se, akik valóban ott voltak az utolsó pillanatig, úgy érezte mindenki elhagyta, teljes mértékben kimerítette az elhagyatottság, a sötétség kelyhét. Tudjátok, Jézus minden szenvedést magára vett, hogy megmutathassa, hogy ne legyen olyan szenvedés az emberek életébe, amit ő előtte meg nem kóstolt volna. Drága Gyermekeim, a Mennyei Atya, amikor adja a lelki sötétséget a választottjainak, akkor Ő jól tudja, hogy mennyit adhat a szenvedésből, hogy mit tud elviselni, és nem feleslegesen adja, hanem azért mert jól tudja, hogy csak néhány tulajdonságot kell fejlesztenie ahhoz, hogy eljusson a lelki tökéletesség fokára. És ez a lelki sötétség a legmegfelelőbb eszköz erre.
Most pedig Drága Gyermekeim! Szeretném nektek megmutatni, hogy hogyan van jelen a Szentháromság és a Szűzanya itt közöttünk. Először a Szűzanyát mutatom nektek. Egy fehér fátyol van rajta, és világosszürke ruha. Áldott állapotban van, már az utolsó időkben, alig van 1-2 hét hátra és megszületik a kis Jézus. És így szól hozzátok: Ó, Drága Gyermekeim! Advent van a várakozás ideje, én is várakozom és ti is. Tudjátok-e hogy már fogantatásától kezdve végig a kilenc hónapig mindig beszélgettem vele gondolatban, énekeltem neki, beszéltem hozzá, és ő is énhozzám. Elmesélte nekem, hogy milyen gyönyörű volt a Mennyország, micsoda ragyogás volt, mekkora nagy szabadság volt, oda ment ahová akart, és egy pillanat alatt nagy távolságokat tudott megtenni. És elmondta nekem, hogy most milyen szűk helyre került, hogy moccani sem bír, ezt a bezártságot most fel ajánlja értetek emberekért. Drága Gyermekeim, az én Jézuskám kétszer született, először az idők előtt az Atyától, másodszor pedig tőlem itt a földön. És hogy miért vált emberré, azt ő fogja most nektek elmondani. Ő, a magzati kis Jézus kíván szólni hozzátok: Drága Kistestvéreim, innen Édesanyám szíve alól szólok. Szeretettel köszöntelek benneteket, csak azért nem tudlak egyenként átölelni benneteket, mert ide be vagyok zárva. Csak lélekben ölellek a szívemre benneteket. elmondom nektek, hogy miért váltam emberré: Két okból, azért hogy példát mutassak nektek a szenvedés, a halál elviselésére, a nagy szegénység és az engedelmesség bemutatására, a fáradhatatlan munka példaadására. Ezért éltem le az életemet, de a legfontosabb cél a megváltásotok volt. Higgyétek el, ha Én ezt nem vállalom, ti mindnyájan elkárhoztatok volna, az egész emberiség. Mert az úgy volt, hogy Atyám, a Szentlélek, és Én megbeszéltük, hogy mi a teendő, lenéztünk a Földre és láttuk, hogy a bűnök tengerében élnek az emberek, és gyorsan tenni kell valamit. És így döntöttünk, mi hárman, hogy Én leszek, aki lemegy a Földre, és megvált bennetek. De ők is részt vettek ebben. Most átadom a szót a Mennyei Atyának: Drága Gyermekeim, én is itt vagyok veletek, és most arra kérlek benneteket, hogy mivel közeledik a karácsony, készítsetek ajándékot a betlehemi kis Jézusnak, gyűjtsetek sok-sok önmegtagadást, böjtöljetek, virrasszatok, mentsetek rengeteg lelket, és karácsonykor tegyétek le oda a jászola elé. És most a Szentléleknek adom át a szót: Nézzétek két ajándékot hoztam nektek, az egyik kezemben van az Én piros dobogó Szívem, ez a Szív most megnyílik és rengeteg sok kicsi piros szívecske száll ki belőle, ezek a szívek az én szeretetemet jelentik. Felétek szállnak, ezért nyissátok meg szívetek ajtaját és engedjétek be magatokhoz. A másik kezemben pedig egy díszes üvegpohárban tiszta víz van, ez a víz a tisztaság vize. Most végigmegyek köztetek és mindenki ajkához odaérintem ezt a poharat, hogy igyon egy kortyot belőle, meg akarlak kínálni benneteket az Én isteni tisztaságommal. Mindezt azért teszem, mert tudjátok, hogy közeledik az Én kiáradásom ideje, a Nagy Figyelmeztetés és szeretném, hogyha tisztasággal és szeretettel várnátok Engem akkor. Most pedig Megáldalak benneteket a szeretet és a tisztaság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
