Kadarkúti Égi Beszédek- 87. Jézus: Karácsony

2010. december 22.

Jézus: Karácsony

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Szent Szívem forró, isteni szeretetével köszöntelek benneteket. Ma egyik legszebb ünnepetekről, Karácsonyról emlékezünk meg.
Ilyenkor, 2 nappal előtte nagy a sürgés-forgás, készülődés. Az asszonyok legfőbb dolga, hogy elkészüljenek az ünnepi ebédekhez, vacsorákhoz az ételek. Csomagolják a családtagok az ajándékokat, díszítik a karácsonyfát. Kevesen vagytok, akiknek Rám is marad idejük, akiknek eszébe jut, hogy ez az Én földre születésemnek kedves ünnepe. Tegnap láttam, ahogy egy riporter végigment a belváros forgalmasabb utcáin és megszólított sok embert ezekkel a szavakkal: „Önnek mit jelent a karácsony?” Így felelgettek: „Sok ajándékot! Rengeteg plusz munkát! Feszültséget a családban! Szeretetet! Békét! Nekem örömet, mert végre összejönnek a közeli rokonok. Egy 4 éves kislány így válaszolt: „Nekem azt jelenti, hogy hozza a Jézuska a karácsonyfát és az ajándékokat. A végén megszólítottak egy idős asszonyt, aki ezt mondta: Nekem a Karácsony a legkedvesebb ünnepem, mert Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Milyen szomorú, hogy gyermekeim többségénél a lényeg elsikkad. Csak egy kicsiny réteg ünnepel Engem. Sokan még az éjféli misére is csak a látványosságért mennek el.
Drága Kicsinyeim! Mivel titeket érdekel, mert szerettek Engem, nektek elmondom, hogyan emlékezem vissza születésem napjára. Hideg, decemberi éjszaka volt. Édesanyám és nevelőapám csak egy istállóban kaptak szállást. Még egy ágy sem volt benne, egy szék sem, csak egy jászol, amiből az állatok szoktak enni, és széna a földön. Két szarvasmarha pihengetett a szénán. Az Én születésem eltért a többi gyermekétől. Ugye emlékeztek, hogy fogantatásom milyen misztikus volt és az áldott állapot ideje, a 9 hónap minden nehézség és kellemetlenség nélkül telt el Édesanyámnak? Hát a születésem is ilyen titokzatos és természetfeletti volt, minden fájdalom nélkül. Hiszen Szűz Mária mentes volt az áteredő bűntől, ezért szülése alatt semmi fájdalmat nem érzett. Ha nem lenne áteredő bűn, minden anya kín és gyötrelem nélkül hozná világra gyermekét.
Édesanyám elragadtatásba esett, a Mennyei Atya kegyelmének fénye beborította egész lényét. Világra jöttem oly csodálatosan, hogy Anyám szűz maradt. S miközben Ő elragadtatásban merülve térdelt, ott feküdtem előtte a szénán meztelenül, dideregve és hangosan sírni kezdtem. Szokatlan volt számomra az anyaméh melege után ez a kemény hideg. Sírásomra Édesanyám feleszmélt és meleg kendőkbe takarva ölbe vett. Szent József és Ő alig tudtak betelni látványommal. Rövid idő után átadott nevelőatyám karjaiba, hogy ő is élvezhesse közelségemet. Szénát tettek a jászolba, tetejére borítottak egy fehér kendőt és ráfektettek. Letérdeltek körülöttem és alig tudtak betelni imádásommal.
Bizonyára szeretnétek tudni, drága Gyermekeim, hogy újszülött koromban milyen képességekkel rendelkeztem. Látszólag olyan voltam, mint egy másik földi kisbaba. Csak rugdalózni, sírni, mosolyogni, feküdni, szopni tudtam. De gondolkodásom és érzéseim nagyon fejlettek voltak, mint magzat-koromban. Édesanyámmal folytatott benső beszélgetéseim most is megvoltak, így a Mennyei Atyához intézett imáim is. Mikor már nagyon kényelmetlen volta a jászolban feküdni nem sírással jeleztem, hanem benső hangon Édesanyám szívéhez szóltam: szoríts szívedre, Anyám, hadd melegítsen az a tűz, ami benned ég. Tarts öledbe, mert számomra szenvedés, hogy tőled el vagyok választva. Ilyenkor Édesanyám Isten kegyelméből felfogta szavaimat és ölébe vett. A földi kisbaba ilyenkor, ha hiányzik anyja, sírással jelzi. Ritkán kéreckedtem fel karjaiba, mert a fekvéssel járó kellemetlenségeket már akkor felajánlottam azokért a testvéreimért, akik mindenben a kényelmet keresik. Ilyenkor így könyörögtem Mennyei Atyámhoz: „Fogadd el Tőlem, hogy gyenge kis bőrömet szúrja a széna, hogy kemény és kényelmetlen a jászol, hogy kicsi tagjaim fáznak a hidegben, hogy csak az állatok lehelete melegít. Mindezt felajánlom azokért a testvéreimért, akik 5 percet sem tudnak gyalogolni, mindenhova autóval mennek, akik panaszkodnak, ha nem elég puha az ágyuk, vagy akik zúgolódnak a zarándokutakon, hogy nem az ablak mellet ülhetnek, vagy akik nyafognak egy kis fejfájás vagy hőemelkedés miatt.”
Újszülött koromban más téren is gyakoroltam az önmegtagadást értetek, szeretett Kistestvéreim. Ugye a földi anyák ösztönösen annyiszor csókolgatják össze újszülött babájukat, ahányszor csak kedvük tartja. Az Én Édesanyám csak akkor csókolhatta meg arcomat, mikor bensőleg a szívében megkértem rá. Pedig higgyétek el, nagyon jól esett volna Nekem, ha szünet nélkül kényeztet öleléseivel, csókjaival. De megmagyaráztam Neki, hogy ha ezekről az anya-gyermek örömökről gyakran lemondunk, azzal engeszteljük Atyámat a kicsapongó férfiak és nők bűneiért, a sok érzékiség miatt elkövetett bűnért. Ezt nagy jóságában megértette és anyai csókjai ritkítását önmegtagadásul felajánlotta.
Pici koromban az is lemondást jelentett számomra, mikor az akkori szokás szerint szorosan pólyába kötött és így nem tudtam rugdalózni. Ilyenkor emlékeztettem Anyámat, hogy bizony eljön az idő, hogy elfognak és durván, kötelekkel, láncokkal megkötözni, hogy moccani se tudjak. Azután Atyámhoz így szóltam: „Nézd, Atyám! Mos ebben a szoros pólyában, megkötözve fekszem itt. Kérlek e szenvedésemre, hogy irgalmazz azoknak, akik a bűnük ereje által vannak megkötözve, és nem tudnak megszabadulni. Vannak, akik az alkohol, a kábítószer, a szerencsejátékok megkötözöttjei, vannak, akik a káromkodás, a paráznaság rabságában sínylődnek. Rám való tekintettel szabadítsd meg őket.” Meghallgatott, és azóta is minden nap egy embert megszabadít a bűn láncaiból.
Most, mint újszülött babát Édesanyám karjaiban képzeljetek el Engem. Az Ő öléből szólok hozzátok: – Kistestvéreim! Örüljetek, mert már azzal, hogy e világra születtem megkezdődött számotokra a megváltás. Új korszakot nyitottam történelmetekbe. Hogy ez az esemény milyen fontos, az is mutatja, hogy születésemmel kezdődik az időszámítás az egész Földön. A teljes Szentháromság akarata volt, hogy emberré váljak, mert a bűn annyira elhatalmasodott, hogy az akkor élő sok ember – kevés kivétellel – kárhozat felé haladt. Azt hiszitek, most jobb a helyzet? Még több a pogány, mint akkor volt, és még nagyobb a gonoszság. Születésemmel szeretetet, békét és megváltást hoztam. Két kis karomat kitárom és az egész világot átölelem igazakat és bűnösöket egyaránt. Ez ugyanaz az két kar, melyet érettetek keresztrefeszítettek.
Most megkérdezem Édesanyámat, aki mint kis újszülött betlehemi Jézuskát a karjai közt tart, hogy karácsonyi ajándékként vigyen Engem közétek és mindegyiketek előtt álljon meg Velem és egy pillanatra adjon kezetekbe. Most nemcsak Évám tarthat karjaiba Engem, hanem ti mindnyájan. Abban a pillanatban, mikor mondom, hogy INDULOK, két tenyereteket tartsátok magatok elé, hogy Édesanyám belehelyezhessen. Szívetekhez szoríthattok, megcsókolhattok. Ne szégyenkezzetek egymás előtt, hogy nagyon szerettek Engem! INDULOK!
Drága Engesztelő Gyermekeim, már itt állok újra, mint felnőtt Jézus, Éva jobboldalán. Kegyelmekben gazdag, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok mindannyiatoknak és Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.