Ó nem úgy, mint Krisztus, az teljesen más volt. Ő “feladta” Isteni természetét, hogy éppen olyan legyen, mint mi, a teremtmények. Vállalta mindazt, ami egy bűnös embert gyötörhet. Hiszen ki az az ember, aki bűntelen? Mindezt miért? Azért, hogy bemutassa nekünk, hogy a meggyaláztatás és a szenvedés nem is olyan szörnyű, ha azt másokért, az Atyáért, Teremtőnkért vállaljuk. A halál az nem is olyan szörnyű, ha a Feltámadásért, a majdani Mennyei Jeruzsálemért vállaljuk. Vállalta azért, hogy egyszer mi is megismerhessük és megértsük a misztériumot, Isten szeretetét abban az Országban, amelynek nem lesz vége. Ne kételkedjünk az Igazságban, hiszen a Megtestesülés minden mozzanata bizonyíték.
Ne kételkedjünk tehát Isten szeretetében! Törekedjünk mi is kiüresíteni magunkat. Kiüresíteni magunkból az emberi gyengeségeket, a bűnre való hajlamot és törekvéseket, az ellenségeink gyűlöletét, de ugyanúgy az önző szeretet is. Engedjük be magunkba a Jót, amelyre az Isten teremtett Minket.
De hát mi is az a Jó? Talán megérthetjük, ha törekszünk a Tanítás megértésére. Isten számunkra minden fontosat kinyilatkozott. Ott az Evangélium, az Örömhír. Minél többször olvassuk, annál többet üzen számunkra. Olvassuk és hirdessük magunk és mások gyógyítására és boldogítására!
Van tehát mit tennünk a Húsvétra készülés böjtjében,
ne késlekedjünk és ne legyünk restek!
Prof. Dr. Gyulai Ákos