“Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat!”

A mai nappal ismét ránk köszönt az alkalmas, szent idő, amely arra hivatott, hogy testünket-lelkünket az élő Isten szolgálatába fogja, az ő akaratának megismerésére és teljesítésére hangolja. A keresztény lét koncentrátuma ez a negyven nap: a megújulásra való felhívástól a Krisztussal együtt vállalt szenvedésen át a feltámadásig magába sűríti a Krisztus-követés valamennyi fázisát.

Egyszerre félelmetes és vigasztaló a por mivoltunkkal való szembesülés. Ha komolyan vesszük, bizony, súlyosan érint, hogy terveinkről, álmainkról, mindarról, amiért nap mint nap fáradozunk, kimondtatik, hogy velünk együtt az enyészeté lesz, ugyanakkor szabadító erejű is az illúziókkal való leszámolás, mert rájövünk, hogy nem is kell másnak lennünk, mint pornak: Isten kezében, az ő fényénél ez a por aranyként ragyog és élettel telik meg. Nagyböjti jó elhatározásaink arra irányuljanak, hogy mind inkább Isten fényébe helyezzük életünket. Nem a világból érkező, olykor egészen vakító reflektorfényeket keressük, hanem Isten tekintetét, aki a rejtekben is lát. Éppen ezért kicsiny, nem látványos, de konkrét és magunkon mindennap számon kérhető vállalásokat tegyünk. Az imádság, böjt és irgalmasság egymásból fakadjon, ne puszta külsőség, erőpróba, izzadságszagú erőlködés legyen. A keresztény böjt nem testünk büntetése, sanyargatása, hanem szellemi-lelki Istenhez fordulásunk fizikai vetülete. Testünk a böjtöléssel vesz részt az Istenre figyelésben, és ez visszahat lelkünkre: érzékenyebbé tesz az Istentől érkező apró jelekre, indításokra.
Továbbá csak úgy van értelme bármit is megvonnunk magunktól, ha azt jó szívvel Istennek adjuk. Ő pedig sokszor felebarátunk képében jelentkezik. A tévénézés, a társasági élet korlátozása például jó alkalom, hogy az így felszabaduló időnket családunk, vagy elhanyagolt barátaink, ismerőseink meglátogatására, meghallgatására, vigasztalására fordítsuk. Testi-lelki adottságaink, körülményeink folytán mások a lehetőségeink, és persze teherbíró képességünk sem egyforma. Minden nemes szándékunkat és jócselekedetünket megmérgezheti a teljesítményközpontúság, s a másokéval való összehasonlítgatás.

“Ha két napig böjtölsz, ne képzeld, hogy különb vagy annál, aki nem böjtölt. Te böjtölsz, de haragszol, ő ugyan eszik, de kedves. Te szíved kínját és gyomrod korgását civakodással emészted meg, ő mértékletesen eszik, és hálát ad Istennek.” (Szent Jeromos)
Barsi Balázs

Jentezen Franklin: A BÖJT – avagy VÁLTOZTASD MEG AZ ÉLETED

Jentezen Franklin nagy sikerű new york-i bestsellere alapján ma új cikksorozatot kezdünk el: a böjt hatásait, áldásait, csodatevő erejét beszéljük át.
.
A könyv magyarul is kapható már keresztény könyvesboltokban.
.
“Tapasztad meg a böjt igazi erejét, ami valódi változásokat hoz az életedbe!
A könyvből megérted:
– milyen böjtfajták vannak a Bibliában és számodra melyik a megfelelő
– melyik bibliai szereplő hogyan böjtölt, és mi volt a hatása
– mi a kapcsolat az ima és a böjt között
– mire számíthatsz, ha belekezdesz a böjtbe


1. A böjt: a titokban megvalósult fegyelem

A böjt maga az a titok, mely előtt megnyílnak az ajtók, és Isten csodálatos gondoskodása, pártfogása, kedves jelenléte megnyilvánul az életünkben.

Épp egy háromnapos böjt közepén voltam, amikor Isten elhívott az Ige hirdetésére. Szolgálatunk pedig az első egymillió dolláros (200 millió forintos!) adományt akkor kapta, amikor egy huszonegy napos böjtöt tartottam. Az ismeretlenség homályából indulva az egész világon ajtók nyíltak meg előttünk a böjt ereje által. Ha Isten egy olyan álmot helyezett a szívedre, ami csak Vele lehetséges, akkor böjtölnöd és imádkoznod kell.

Most, hogy pásztor vagyok, a gyülekezetem minden évet egy huszonegy napos böjttel kezd meg. A böjt életstílussá vált a számunkra. Amikor úgy érzem, kezd kiszáradni a szellemem, amikor nem érzem a Szentlélek metsző erejétés szükségem van egy felüdítő és szárnyakat adó találkozásra Istennel, a böjt az a titkos kulcs, ami feltárja a Menny ajtaját és bevágja a pokol kapuit.

A fegyelmezett böjtölés rázúdítja Isten erejét, örömét és áldásait a keresztények életére.

Ebben a könyvben fokozatosan feltárul előttetek a „Hármas kötél” erejének a titka. Megmutatjuk, hogyan böjtölt minden főbb bibliai szereplő. Megtanítjuk, hogyan böjtölj. És ami még ennél is fontosabb: ahogy olvasol, meg fog jönni az étvágyad a böjtölésre.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de vannak dolgok, amiket én még az ételnél és italnál is jobban kívánok: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek”. (Máté 5:6)

Ha te most olvasod ezeket a sorokat, akkor te is változást szeretnél magadban vagy az életedben. Tudod, hogy küldetésed van az életben. Isten fel akar szabadítani a szorongásaidból, és én neked írtam ezt a könyvet. Tarts velem ezen a csodálatos úton.

„Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom nektek: elvették jutalmukat. Te pedig, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet és mosd meg orcádat. Hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Máté 6:18)

Böjt az áttörésért

Mi a böjt?

Először tisztázzuk, mit NEM jelent a böjt, pontosabban a Szentírás szerinti böjtölés. A böjt nem pusztán azt jelenti, hogy egy ideig nem veszünk magunkhoz táplálékot. Az a koplalás, vagy fogyókúra. És nemcsak a világtól elzárt szerzetesek privilégiuma vagy életmódja. A böjt az Istennel való mélyebb kapcsolat természetes alkotóeleme.
.
Néhány napos böjt alatt az ember szelleme megtisztul a világi gondolatoktól és bámulatosan fogékonnyá válik Isten valóságára. Ahogy Dávid írta a 42. zsoltárban: “Mélység mélységet hív elő.” Dávid böjtölt. Isten iránti éhsége nagyobb volt, mint a táplálék utáni természetes vágya. Végül eljutott arra a pontra, amelyben törékenysége és gyengesége megtapasztalásának mélyéről kiáltott Isten mélységeihez.

Ha csak egyszer is megtapasztalod ezt a fajta bensőséges együttlétet a világegyetem Teremtőjével – és az a rengeteg áldást és jutalmat, amit ez magával hoz -, akkor az egész hozzáállásod meg fog változni! A böjt a világ előtt ismeretlen titkos erőforrás.

“A hármas kötél nem szakad el.” (Prédikátor 4:12)

Jézus amikor a földön járt, az Isten Királyságának alapelveire tanított minket. Ezek olyan alapelvek, melyek ellentmondanak a világ elveinek.

A Hegyi beszédben (Máté 6) elmondta, hogyan kell élnünk Isten gyermekeiként. Három sajátos feladatot írt elő: adakozás,imádkozás és böjtölés. Jézus azt mondta: “Amikor adományt adtok…” “Amikor pedig imádkoztok…” “Amikor pedig böjtöltök...”

A böjtölés ugyanúgy a keresztények életének velejárója kell legyen, a böjtölésre pont ugyanannyi figyelmet kellene fordítanunk, mint az imádkozásra és az adakozásra!

Ha egy hívő együtt gyakorolja az adakozást,az imádkozást és a böjtölést, ez olyan hármas köteléket képez, mely egykönnyen nem szakad el. Pontosabban Jézus ezt mondta szó szerint: “…Semmi sem lesz lehetetlen nektek!” (Máté 17:20)

Lehet, hogy azért mulasztjuk el a legnagyobb áttöréseket az életünkben, mert nem böjtölünk? Emlékeztek a harmincszoros, hatvanszoros és százszoros termésre, amiről Jézus beszélt? (Márk 4:8-20) Amikor imádkozol, harmincszoros áldást szabadíthatsz fel, amikor imádkozol és adakozol, hatvanszorosat, amikor azonban mindhármat – az imádkozást, adakozást és böjtölést is – gyakorlod, százszoros áldást szabadíthatsz fel!

Ha ez a helyzet, el kell gondolkodnod: milyen áldás nincs még felszabadítva… milyen imaválaszok nem érkeztek még meg… milyen bilincsek nem törtek még le… azért, mert nem böjtölünk.

Nézzük meg annak az apának a történetét, akinek a fiát démonok szállták meg. Éveken át tehetetlenül nézte, ahogy a fiú súlyos epilepsziás görcsrohamoktól szenved.  A rohamok annyira súlyosak voltak, hogy a fiú gyakran vetette magát nyílt tűzbe vagy vizesárokba. Az öngyilkosság szelleme kínozta. A helyzet emberileg kilátástalannak látszott. Még a tanítványok sem tudtak segíteni. Ekkor az apa Jézushoz fordult. Mit tett Jézus? “Megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög, és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.” (Máté 17:19)

A tanítványok nem értik: “Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Hiszen Jézus már hatalmat adott nekik arra, hogy kiűzzék az ördögöket és meggyógyítsanak minden betegséget! (Máté 10:1)

Jézus így válaszolt: Mert gyönge a ti hitetek. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: menj amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. De ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”

Semmi sem lesz lehetetlen nektek!

Hosszú idővel az eset előtt a Lélek a pusztába vezette Jézust, ahol 40 napot és 40 éjjelt étel és ital nélkül töltött. “Ez a fajzat ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által.” Jézusnak nem jelentett lehetetlen feladatot ennek a makacs démonnak a kiűzése. Ha Jézus böjtölés nélkül is el tudta volna végezni ezt a feladatot, akkor minek böjtölt volna? Isten Fia, aki igazi ember volt, tudta, hogy vannak olyan természetfölötti dolgok, melyek csak így hozhatók mozgásba. Magától értetődőnek kellene lennie a böjtnek a mi életünkben!

A böjt mindenkié

Talán most erre gondolsz: “Még mindig nem világos, mi köze ennek az én életemhez. Én nem űzök ördögöket, mindez nem vonatkozik rám.”

Jézus szavai szerint viszont a böjtölés minden követőjének kötelessége. Amikor a farizeusok megkérdezték Tőle, hogy a tanítványai miért nem böjtölnek, így felelt: “Böjtöl-e a násznép, míg velük a vőlegény? Majd jönnek napok, amikor a vőlegény elvétetik tőlük, és azokban a napokban majd böjtölni fognak.” (Lukács 5:34-35)

Ez egy kijelentés: böjtölni fognak. De Jézus nem vár el tőlünk olyat, amit Ő maga ne tett volna. Ő mindenben a példaképünk. (Péter 2:21)

“Nem feljebbvaló a tanítvány az ő mesterénél. Mikor tökéletessé válik, mindenki olyan lesz, mint a mestere.” (Lukács 6:40)

Isten örömét leli a jutalmazásban

Amikor az adás, imádkozás és böjtölés gyakorlata jelen van az életedben, akkor Isten nem késlekedik a nyilvános megjutalmazással. (Máté 6) Ezen fejezet végén vessünk egy pillantást Dániel történetére.

Dániel böjtölése Isten nyilvános jutalmát vonta maga után: a birodalom minden más lakójánál nagyobb bölcsességgel áldotta meg Dánielt. Dániel 3 hétig nem evett kívánatos ételt, sem húst, és nem ivott bort. Böjtje megtörte Perzsia fejedelmének erejét, és felszabadította Isten angyalait annak érdekében, hogy Isten akarata beteljesedjen.

És még ez is csak a jéghegy csúcsa. Ahogy tovább olvasol a böjtről, megmutatom neked, hogyan működik a hármas kötél életed minden területén.

Szeretnéd tudni Istennek az életedre vonatkozó akaratát? Tudni szeretnéd, kivel házasodj össze vagy mit tegyél életed egy válságos időszakában?

Bebizonyítom neked, hogy a böjt képessé tesz világosan meghallani Isten akaratát. A böjtölésed kihat gyermekeid életére is. A böjtölés gyógyulást hoz a lelkednek és egészséget a testednek, sőt pénzügyi fellendülést és Isten áldásait vonja maga után. Akár közelebb akarsz kerülni Istenhez, akár áttörésre van szükséged életed valamelyik területén, ne feledd: semmi sem lehetetlen Isten gyermeke számára

http://metropolita.hu/2012/02/20/bojt-az-attoresert/

Gyomor király trónfosztása

“Jézus pedig Szentlélekkel telve, visszatére a Jordántól,
és viteték a Lélektől a pusztába negyven napig,
kísértetvén az ördög által.
És nem evék semmit azokban a napokban,
de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.”

(Lukács 4:1-2)

Nos, ha a böjtölés ilyen nagy hatású, és ennyire fontos szerepet kellene betöltenie a hívők életében, akkor mégis, miért van ennyire elhanyagolva? Ennek elsődleges oka olyan valami, ami már a teremtés kezdete óta gyötri az emberiséget.

A böjtölés annak a valaminek a keresztre feszítését jelenti, amit én “Gyomor királynak” hívok. Ha még nem találkoztál Gyomor királlyal, akkor most nézz le egy pillanatra, és illedelmesen mutatkozz be neki. Ha ma véletlenül böjtölnél, valószínűleg egyszer-kétszer már hallottad elégedetlen morgását.
.
A mi gyülekezetünk teljes közössége évente részt vesz egy huszonegy napos böjtben. Az emberek kivétel nélkül arról számolnak be, hogy a böjtölés kezdete előtti héten olyan érzésük van, hogy legszívesebben mindent felfalnának, ami a szemük elé kerül. Ez teljesen természetes. Miután azonban meghoztad a döntést, hogy böjtölni fogsz – még ha csak egy napig is – Isten látja a vágyat a szívedben. Ő megadja a kegyelmet a kitartáshoz, és meglátod, hogy végbemegy az áttörés, amire szükséged volt. Mindazonáltal meg kell hoznod a döntést, hogy letaszítod a trónjáról ezt a belső diktátort!

Van egy mondás, miszerint “a férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út.” A legtöbb nő felismerte ezt, de az az igazság, hogy az ördög is tudja! Gondoljuk csak végig, mi minden történt az emberi fajjal Gyomor király uralkodásának idején! Kezdjük az elején, és ugorjunk vissza egészen az Édenkertig:

“És parancsolá az Úristen az embernek, mondván. A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.” (I Mózes 2:16,17)

Ez egyenes beszéd, nemde? A kígyó azonban ravasz volt, és meggyőzte Évát, hogy egyen csak a tiltott fáról, és biztosította arról,hogy nem fog meghalni. Úgyhogy Éva evett, és adott Ádámnak is. És ennek az egyetlen evésnek a következményeképp Ádám és Éva azonnal kipottyant Isten békés élvezetéből abba az állapotba, hogy rettegve bújkáltak Isten elől.

Kiették magukat az otthonukból. Életre szólóan kiették magukat Isten akaratából, az életükre vonatkozó tervéből, gondoskodásából, csodálatos jelenlétéből. A gyomruk egy pillanatra kielégült – de étvágyuk következményeit mi a mai napig viseljük.

Gyomor király uralma

Amikor Szodoma és Gomorra kerül szóba, általában a városokat fertőző féktelen homoszexualitás jut eszünkbe.Azonban nemcsak ez volt a vétkük. A Biblia így számol be: “Íme ez volt a vétke Szodomának: kevélység, eledel bősége, és gondtalanság volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. Felfuvalkodának és cselekedének utálatosságot énelőttem, és elveszítem őket, amikor ezt megláttam.” (Ezekiel 16:49-50)

Hiányzott tehát az adakozás (a kevésbé szerencsések és szegények felé), és az imádkozás (kevélység, felfuvalkodottság). De még a falánkság bűnében is vétkeztek (eledel bősége). Más bűneikkel együtt, Gyomor királyhoz való hűségük pusztulásba vitte őket.

Egy másik bibliai példa Ézsau története. A hagyomány szerint Ézsau rendelkezett az elsőszülött jogaival. Ez a jog apja különleges áldását és bizonyos kiváltságokat biztosított számára. Például, hogy apja vagyonából mindenből kettős rész járt. Ez hatalmas előny volt.

Ézsau vadász volt, és édesapja örömét lelte a bőséges húsban, amit az asztalra tett. Egy nap azonban nem sikerült Ézsaunak zsákmányt fogni. Éhesen tért haza a mezőről. Öccse, Jákób épp készült elfogyasztani kenyérből és lencséből álló egyszerű étkét. Ézsau szenvedett az éhségtől, és könyörögni kezdett öccsének, hogy adjon neki is enni. Cserébe megfontolás nélkül odaadta neki elsőszülöttségi jogát! “Így veté meg Ézsau az elsőszülöttséget” (I Mózes 25:34)

Gyomor királyhoz való hűsége miatt eladta elsőszülöttségi jogát. Istennek terve, akarata, elhívása volt Ézsau életével kapcsolatosan, de az étel iránti csillapíthatatlan vágya és az azonnali kielégülés fontosabbak voltak számára. A Zsidókhoz írt levél írója erősen figyelmeztet: “…Vigyázzatok, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon… ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett, mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könnyhullatással kereste azt.” (Zsidók 12:15-17)

Amikor Isten 400 év szörnyű rabszolgaság után kivezette Izraelt Egyiptomból, mennyei kenyérrel táplálta őket a sivatagban. Ez a manna olyan tökéletes táplálék volt, hogy 40 éven át nem volt közöttük beteg, gyomrukat jóllakatta, egészségesek és erősek voltak. “De a gyülevész nép, mely köztük vala, kívánságba esék, és Izrael fiai újra siránkozni kezdtek mondván: Kicsoda ad nékünk húst ennünk? Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ettünk Egyiptomban ingyen, az uborkákra és dinnyékre, a hagymákra. Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén, szemünk előtt nincs más, mint manna.” (4 Mózes 11:4-6)

Isten meghallotta a morgolódást. Így szólt: “Azért az Úr ad néktek húst, és enni fogtok. Nem csak egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon. Hanem egy egész hónapig, mígnem kijön az orrotokon, és utálatossá lesz előttetek, mivelhogy megvetettétek az Urat.“(4 Mózes 11:18-20)

Isten fürjeket küldött nekik oly bőséggel, hogy halomban állt. Ők meg csak ették, és ették, és miközben még ott volt a hús a szájukban, ezrek haltak meg közülük, ott temették el őket. A 34. vers tanúsága szerint azt a helyet Kibrot-thaavának nevezték el, ami annyit jelent “A telhetetlenek sírjai”. Kizabálták magukat az Ígéret földjéről.

Akik testies gondolkodásuk irányítása alatt állnak, akkor is kielégítik kívánságaikat, ha az az ő drága lelkük romlását és pusztulását eredményezi is. Szeretném, ha megértenéd, hogy létezik néhány “Ígéret földje”, olyan ígéret, melyet Isten neked tartogat. Igazából egy egész könyvnyi ígéretünk van, de ezek közül néhány nem teljesülhet be addig, amíg Gyomor király uralmon van, és irányítja az életünket!

Isten természetfölötti áldásokat akart kiárasztani a pusztában az izraelitákra, de ők jobban ragaszkodtak testi vágyaikhoz. Isten természetfölötti áldásokat akar kiárasztani a mi életünkre is, és bevezetni bennünket az ígéret földjére, de ez soha nem fog megvalósulni, ha nem vagyunk hajlandóak imádsággal és böjttel keresni Őt!

Soha nincs kellemes idő a böjtre

Mindig akad egy szülinap, egy munkaebéd, egy váratlan baráti meghívás, ami jó ürügy arra, hogy könnyen lebeszéljük magunkat arról, hogy böjtölésbe kezdjünk. Úgyhogy én azt mondom neked: vágj bele csak egyszerűen,a többi meg majd magától elrendeződik!

Három jó ok a böjtölésre

Nekünk a gyülekezetben három jó okunk is van arra, hogy minden évet 21 napos böjttel kezdjünk. Először is, ha így teszel, megszabod az irányt az egész évre hátralevő részére. Ugyanolyan ez, mint a napot imádsággal kezdeni. Minden más lesz a nap hátralevő részében, ha reggel imádkozol, mintha nem imádkoztál volna. Istennek adhatod minden napod elejét, minden heted első napját, minden forintod első tizedét, és minden döntésednél az első gondolatot.

Másodszor: Egész évben áldásokban lesz részed neked és családodnak azért, mert az év elején böjtöltél. Még áprilisban, augusztusban sőt a decemberi karácsonyi készülődések közepette is megtalálnak az áldások azért, mert a Nagyböjtben áldozatot hoztál az Úrért. Istennél nincs hálásabb és hűségesebb fejedelem.
.
Ami engem illet, múlt évben épp Hálaadás napján kaptam egy telefonhívást a bankból. Egy ember várt ott rám a feleségével, és így szólt: “Itt van egymillió dollár az építkezésre.” Én már régen elfelejtettem az év eleji böjtünket, de Isten nem felejtette el. És nemcsak ez az egymillió dollár érkezett. Az év során összesen tízmillió dollár adomány gyűlt össze a gyülekezetünk részére!

A harmadik egy nagyon nyomós érv. Amikor az év elején böjtölsz és imádkozol, működésbe hozol egy nagyon fontos bibliai ígéretet:

“Hanem keressétek először Istennek Országát, és az Ő Igazságát, és mindezek megadatnak néktek.”
(Máté 6:33)

Ha az első dolgod ebben az évben Őt keresni, akkor készülj fel arra, hogy “mindezek a dolgok” megadatnak neked az év hátralevő részében!

http://metropolita.hu/2012/02/21/gyomor-kiraly-tronfosztasa/

A Sátán gyűlöli, ha böjtölsz

Szeretem Jézus szavait a János 10:27-ben. „Az én juhaim hallják az én szómat”.

Ilyennek alkotott meg bennünket. Képesek vagyunk meghallani az Ő hangját. Akarod hallani a Teremtő hangját? Szeretnéd Jézust jobban ismerni? Szeretnéd tudni, merre jelölte ki életed irányát? Én igen!

Miközben ezt a könyvet írom, megkezdem szolgálatom kezdete óta számított hetedik huszonegy napos böjtömet. Az első ilyen böjtöm idején alig tizenhét éves voltam. A szüleim mindig jó példával jártak előttem, ezért már fiatalon is tisztában voltam azzal, hogy a böjt Krisztus valódi éber követői életének szerves része. Ha te, kedves olvasó, szülő vagy, tudd meg, hogy már a gyermekek is elkezdhetik megérteni ezeket a gondolatokat, és nagyon fontos, hogy már kicsi korukban megismerjék ezeket az elveket.

Tizenhét éves koromra már több rövidebb böjtöt teljesítettem. Valójában egy háromnapos böjt során mutatta meg nekem Isten az életemre vonatkozó megbízatását. Imádkoztam és kerestem az Ő Akaratát. Ekkor hívott el az Ige hirdetésére.

Minden terv, minden megbizatás valahol elkezdődik. Istennek van egy terve a te életedre nézve. De hogy lehet ezt megismerni? Hogyan hallhatod meg az Ő hangját? Miből fogod felismerni az életeddel kapcsolatos akaratát, a rád vonatkozó terveit? Ki legyen a házastársad? Hol kell élned, Milyen hivatást válassz? Hogyan szolgáld az Urat? Melyik közösségbe hív téged?

A válasz megtalálható Pál apostol Rómaiakhoz szóló felhívásában. „Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket” (Róma 12:1) Emlékszel a keresztények három kötelességére? Adakozás, ima és böjt. Ilyen módon szánhatod oda testedet Istennek élő áldozatként.

Pál így folytatja:
„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

A böjt fogékonnyá tesz téged a Szentlélek iránt, és képessé tesz a szent életre

Meggyőződésem, hogy soha nem járhatunk Isten tökéletes akaratában mindaddig, amíg böjtölve nem keressük Őt. Ha ezen a módon odaszánod a testedet Neki, akkor megnyílik a füled Isten hangjának meghallására. Képes leszel felismerni, mi az Ő jó és tökéletes akarata az életedre nézve. Pál böjtölt, amikor Isten elhívta őt, felfedve előtte az életére szóló megbízását (ApCsel 9:7-9) Péter a ház tetején böjtölt, amikor Isten szólt hozzá, és elhívta őt arra, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. (ApCsel 10)

Jóel könyvében az Úr ezt mondja:”És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak.” (Jóel 2:28)
.
És lészen – azután. Isten kiárasztja lelkét – azután. Megmutatja akaratát – azután. De mi után?
.
Böjtölés után. Izrael bűnben élt,és Isten felszólította népét arra, hogy böjtölve térjenek meg közösen, mint az egész nép: „Fújjatok kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést!”(15. vers)
.
Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én várom ezeket az „azután”-jellegű időszakokat! El tudod képzelni, mi lenne akkor, ha a hívők ezt komolyan vennék, ha böjtölve megaláznák magukat és imádkoznának? Isten meggyógyítaná nemzetünket, és megújulna mindenkiben az élet!
.
A böjt rendkívül erőteljes fegyver
.
A hívő élet erejének forrása. Az életemben megnyilvánuló áldások közvetlenül a böjtnek tulajdoníthatók. Nem én vagyok a legnagyszerűbb prédikátor, nincsenek kiugró képességeim, de Isten azt mondta, Ő nem személyválogató. Ha tiszteled és imádod Istent azáltal, hogy odaszánod a testedet élő áldozatként böjtölés útján, akkor meg fogod tudni, milyen megbízatást tartogat az életedre nézve.

Talán olyan kétségbeejtő helyzetben vagy most, hogy muszáj megtalálnod Istennek az életedre vonatkozó akaratát. Vannak olyan pillanatok, amikor ez élet-halál kérdés. Csapdába esünk, a körülmények nyomása és az ellenség támadása alatt élünk. Ilyenkor a túlélés egyetlen módja az, ha Isten közelébe húzódunk – akinek a kezéből senki ki nem ragadhat bennünket -, hogy meghalljuk az Ő hangját és kövessük ránk vonatkozó terveit.
Josafát, Júda királya került egyszer hasonlóan nehéz helyzetbe. Istenfélő királyként azt látta, hogy bekerítette őt egy hatalmas ellenséges hadsereg. Népe, országa a biztos megsemmisülés előtt állt. Szükség volt az Úr beavatkozására. Az Ige feljegyzi: „Megfélemlék akkor Josafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában böjtöt. Azért felgyűlének a Júdabeliek, hogy az Úr segedelmét keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék… És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben” (2Krónika 20:3,4,13)

Egész Júda böjtölt, még a nők és a gyerekek is. Kétségbeejtő szükségük volt arra, hogy megismerjék az Úrnak a hatalmas ellenséges hadsereg legyőzésére vonatkozó tervét. A böjtölő nép gyülekezetében Isten szólt az Ő népéhez egy prófétán keresztül, aki így bátorította őket: „Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt, mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. Nem nektek kell harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz” (15 és 17 vers)

Júda hatalmas kirobbanó erővel dicsérte az Urat, aki csapdákat állított az ellenséges hadseregnek és legyőzte őket. Senki sem menekült meg közülük. Amikor a júdaiak odaértek a csata helyére, három napjukba telt, amíg összeszedték a zsákmányt!
Szeretnéd, ha Isten elmondaná neked, mit kell tenned életed jelenlegi helyzetében? Böjtölj, imádd és keresd Őt! Csendesítsd el a lelkedet és meglátod az Úr szabadítását! Még csak harcolniuk sem kellett. Isten harcolt értük. Isten nem egyszerűen megszabadította őket, hanem hatalmas gazdagsággal is megajándékozta őket! Három napig pakolták a kincseket! Alig várom az ilyen győzelmeket, amikor tovább tart hazahordani a zsákmányt, mint legyőzni az ellenséget a csatában!

Jósafáthoz kitartóan légy kitartó a nehézségek között, egész családoddal, vagy akár egész gyülekezeteddel együtt! Isten megszabadít és megmutatja neked tervét!

A Sátán gyűlöli, ha böjtölsz

A Sátánt nagyon megzavarja – és legyőzi! – ha úgy döntesz, hogy nem elégszel meg a vasárnapi kereszténységgel. Valószínűleg már többször próbálta megakadályozni, hogy belefogj a böjtölésbe. Az ördög tudja, hogy a böjt felszabadítja Isten erejét.

Elgondolkodtál már valaha is azon a kérdésen, hogy a Sátán miért éppen azzal kísértette meg Jézust böjtjének végén, hogy változtassa kenyérré a köveket?
.
Jézusnak hatalmában állt ezt megtenni. De Ő azért jött el, hogy hatalmát mások, nem pedig önmaga szolgálatára használja fel. Ezenkívül eltökélt szándéka volt, hogy véghezviszi azt a böjtöt, amelyre Isten felszólította Őt. Mert Jézus tudta, hogy ellenkező esetben nem szabadulhat fel böjtjének néhány további áldása – és tudta ezt az ördög is!
.
Amint Jézus visszatért a 40 napos böjt után, azonnal megkezdte csodatételeit, és „meggyógyított mindenkit, akik az ördög hatalma alatt voltak” (ApCsel 10:38) A Sátán mindent megtett, hogy Jézus figyelmét az éhségére terelje, mert ha nem ezt teszi, akkor Jézus hatalmat kap Istentől a világ megváltoztatására!
.
Ne feledd: az ellenség szándéka, hogy lopjon, öljön és pusztítson (János 10:10) Szerinted az ellenség akarja, hogy elhidd: semmi sem lehetetlen számodra?

Tudja, hogy vereséget szenvedett, de semmiképpen nem akarja, hogy ezt te is tudd, és hogy Krisztus hatalmában járj. Ezért annyira fontos a számára, hogy eltérítsen a böjttől, hogy bagatellizálja az értékét, és elfeledtesse a ma keresztényeivel. Ne hagyd rávenni magad arra, hogy erősebben összpontosíts a saját étvágyadra, mint Isten ígéreteire, amelyek akkor indulnak el a megvalósulás útján, amikor használni kezded a böjt erőteljes fegyverét!

Csapd agyon a legyeket!

Gyülekezetünkben minden évet egy huszonegy napos böjttel kezdünk. Ebben valamilyen mértékben mindenki részt vesz. Vannak, akik egy napig böjtölnek, mások három napig, egy hétig, vagy akár huszonegy napig. Amikor közösségként valamennyien együtt böjtölünk huszonegy napon keresztül, ezzel Istent tiszteljük, aki közösségként és egyénileg is megjutalmaz minket ezért az áldozatért. De vannak, akiknek semmi nem elég.
.
Hallottam bizonyságtételeket arról, hogy csupán háromnapnyi böjtölés elég volt ahhoz, hogy egy szeretett személy tökéletesen meggyógyuljon a rákból! Egy másik hölgy arról számolt be, hogy leukémiás fiának 42 fokra felszökött a láza és ebbe csaknem belehalt. A böjt első napján eltűnt a láz, és semmilyen agyi károsodást nem okozott!
.
Mindketten csodálatos jutalmat kaptak Istentől áldozatukért. De nekik ez sem volt elég. Mindketten folytatták tovább a böjtölést a huszonegyedik nap végéig. Egyikük még ennél is továbbment, és meghosszabbította negyven napra a böjtöt. Amint később elmesélem, nemcsak fiának rákbetegségében állt be változás, hanem azok a pénzügyi problémái is természetfeletti módon megoldódtak, melyekkel egész életében küszködött.

Miért nem elégedtek meg ezek az emberek azzal, hogy csupán addig böjtöljenek, míg meglátják az áttörést, amelyre szükségük volt?

A böjt nem egyszerűen testi önfegyelem kérdése, hanem ezzel egyidőben szellemi lakomává is válhat

Miután “megízlelted és megláttad, hogy jó az Úr” (Zsoltárok 34:9), az Úr jelenléte utáni éhséged felülmúlja értelmed korlátait. Isten jobban tudja, mire van szükséged, mint te. A Bibliában leírt minden egyes böjtnek megvolt a jutalma, akár egy, akár negyven napig tartott. De a Szentírásban van valami különleges jelentősége a negyven napnak, különösen akkor, ha böjtölésről van szó.

Néhány évvel ezelőtt olvastam Richard Gazowsky: Prófétai suttogás (Prophetic Whisper) című nagyon érdekes könyvét. A szerző leírja, hogyan talált rá az Isten által neki szánt útnak, és hogyan épített fel egy keresztény TV-hálózatot. A könyv elején beszél egy eseményről, amely nagyon megragadta a figyelmemet.

Mr Gazowsky és felesége Kalifornia tengerpartján böjtölt és imádkozott. Az asszony egy kicsit távolabb volt tőle, és imádkozni kezdett egy nőért, akiről tudta, hogy házasságtörésre próbálják rávenni. Abban a pillanatban, amikor hangosan kimondta ennek a nőnek a nevét, “legyek egész raja” emelkedett fel az óceán felszínéről, mintha egy láthatatlan karmester intésére történne, és egészen a partig mindent beleptek, mint egy takaró.

A férfi odarohant, hogy lássa, jól van-e a felesége. Amikor az asszony elmondta, hogy éppen egyik barátjukért imádkozott, az Úr megmutatott valamit, amit Gazowsky “a Sátán királyságának sebezhetősége” szavakkal írt le; ezek voltak a legyek.

Amikor ezt olvastam, a Máté 12:24 jutott eszembe: “A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: “ez nem űzi ki az ördögöket, csak Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.” Azzal vádolták Jézust, hogy a Sátán, vagy ahogy ők nevezték Belzebub, vagyis a “legyek ura” erejét veszi igénybe. Igen érdekes, hogy amikor egy ördögöktől kísértett emberért imádkoztak, legyek egész hordája jelent meg a semmiből és rátelepedtek erre az asszonyra.

Gazowsky szerint a “gyengeség” a legyek átlagos élethosszával kapcsolatos. Bármelyik fajuk tanulmányozása után kiderül, hogy reprodukciós ciklusuk egy és negyven nap közötti hosszúságú. Ez az oka annak, hogy ha például a betakarított gabonát megfertőzik a legyek, akkor a végleges kiirtásukhoz negyven napon át kell rovarirtó szert permetezni. Ha a negyven nap letelte előtt abbahagyjuk a rovarírtást, akkor csak a már meglévő populációt pusztítjuk el, de a következő, felnövekvő generáció életben marad. Ahogy egy negyvennapos rovarírtás megszünteti a légyfertőzést, éppúgy egy negyvennapos böjtölési és imádkozási időszak megtörheti a saját életünket és a következő generációt megbénító kötelékeket. Gazowsky megjegyzése szerint “Az ördög rövid távú harcos.”

“Jön a világ fejedelme, és bennem nincs semmije”
.
Jézus nem huszonegy, de még csak nem is harminchárom napig böjtölt. “És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és vad állatokkal együtt, és az angyalok szolgálnak vala neki.” (Márk 1:13)
.
Később, amikor közeledett Jézus keresztre feszítése, már nyíltan beszélt tanítványainak a bekövetkezendő eseményekről: “Jön a világ fejedelme, és énbennem nincs semmije” (János 14:30). A Sátánt a világ urának tekintette, aki elbitorolta Ádám fennhatóságát. De Jézusban nem volt semmije, Jézus már sokkal korábban legyőzte őt, amikor nem dőlt be az ördög egyik kísértésének sem a pusztában.

Talán vannak közöttetek olyanok, akik makacs bűnökkel küszködnek, vagy ami még ennél is rosszabb, kötelékek csapdájába estek, melyeket hiába próbálnak letépni magukról, mert azok újra meg újra visszatérnek. Talán meg is szabadultál ezeknek a bűnöknek a hatása alól, de aztán azt tapasztalod, hogy gyermekeidben minden megismétlődik. A Belzebub légy-hadai okozta fertőzés eltakarításához nem elegendő egy légycsapó.

A negyvenes szám jelentősége

A negyvenes szám az egész Bibliában a takarítást és a megtisztítást jelképezi. Az özönvíz negyven nap alatt takarította el a földről a gonoszságot. Mózes élete három egyenként negyven éves időszakra osztható: negyven évet töltött Egyiptomban, negyven évig élt a pusztában, és negyven éven át vezette Isten népét a sivatagban az Ígéret földjére. És kétszer is böjtölt negyven napig: először akkor, amikor átvette az Úr Törvényét a Tízparancsolat formájában, másodszor, amikor közbenjárt a nép bűnéért.

Amikor Isten elküldte Jónást Ninivébe, negyven napot adott a város lakóinak arra, hogy válasszanak a megtérés és az ítélet között. A Biblia megjegyzi, hogy “A niniveiek pedig hívének Istenben és böjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.” (Jónás 3:5) Ninive királya ezt mondta: “Emberek és barmok, ökrök és juhok, semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak! Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak Istenhez erősen, és térjen meg ki-ki az ő gonosz útjáról és erőszakosságából, mely az ő kezükben van! Ki tudja? Talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el.” (Jónás 7-9) Isten látta alázatukat, megtérésüket és imádatukat, és büntetés helyett irgalmával jutalmazta meg őket.

Ha egy nép, közösség vagy egyén 40 napon át folyamatosan böjtöl, prófétikus felszabadulás megy végbe

Baál négyszáz prófétájának legyőzése és kivégzésük elrendelése után Illés a sivatagba menekült Jezábel elől. Isten angyalt küldött, aki táplálta őt, amíg pihent. Miután megette az angyal által készített ételt, negyven napig gyalogolt evés nélkül. Ez idő alatt beszélt Istennel és új útmutatásokat kapott. Bizonytalanságai és kételyei megszűntek, és az ellenség elnyomása is megtört.

Ám van itt még valami. Illésnek olyan dolgot mondott az Úr ez alatt a negyven napos böjt alatt, ami még hosszú generációkkal őutána is hatással volt. Illés Isten utasítására felkente Jéhut, Elizeust és másokat a munkára, sőt Jéhu megkapta Jézabel végleges megsemmisítésének feladatát is. Jézabelt egy toronyból vetették le, de amikor odamentek a holttestéhez, hogy eltemessék, csak a koponyáját, a lábait és kézfejeit találták meg. Jéhu ekkor ezt mondta: “Ez az Úr beszéde az ő szolgája, Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét Jezréel földjén, és olyan lesz Jezréel földjén Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgy hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!” (Királyok könyve 9:36,37)

A legyek az Igében – más állatokhoz hasonlóan – démonokat jelképeznek. Ha be tudnál tekinteni a szellemvilágba, láthatnád, hogy sok démon valamilyen állatra hasonlít. Például a magvető példabeszédében, az Isteni Igének magvait az égi madarak megeszik. (Máté 13:4, 19) Amikor Jézus ezt mondja “Kígyókat vesznek fel” (Márk 16:18), démoni hatalmasságokra utal. Lukács evangélista szerint “kígyókon és skorpiókon fogunk járni” (10:19) Dávid Jézus kereszthaláláról így prófétál: “Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái” (Zsoltárok 22:12) Az őt körülvevő szellemek bikaként viselkedtek.

Eltaláltad: a démonok legyekként fognak hullni!

A démoni szellemek generációs átkok, megkötözöttségek, elmebéli magaslatok, kéjvágyak, perverziók és mindenféle szenvedélyek formájában tapadnak az életünkhöz. A legtöbb keresztény közösséggel az a baj, hogy csak néhány napig csapkodják a legyeket, akik körülöttük röpködnek és rájuk szállnak. A legyek rövid időre eltűnnek, majd újra meg újra visszaszállnak. Ideje megtisztítani a házat! A Nagyböjttel eljött a tisztogatás ideje. Eltaláltad: a démonok legyekként fognak hullani, és nemcsak a mi életünkben, hanem gyermekeid életében is.

< drasztikus fotó, de lelki értelemben sokan így néznek ki…
.
Salamon ezt írja: “A megholt legyek az illatszeres keneteket megbüdösítik, megerjesztik” (Prédikátor 10:1) A legyek belehullanak a szent kenet rendkívüli olajába, beleragadnak, elpusztulnak és az illatos kenet megbüdösödik. A legyek akadályozzák az áldás működését az életedben. A kéjvágy és perverzió legyei beszennyezik a dicsőítésedet. Eljött az ideje, hogy megszabadulj a “legyektől” a vállalkozásodban, a házasságodban, az elmédben, az otthonodban. Miután negyven napig ostromoltuk az eget, a Szentlélek ereje és Jézus bensőséges jelenléte leszáll ránk, és ezt a legyek nem bírják elviselni.

Isten alig várja, hogy ránk áraszthassa jutalmát, akkor hát mire várunk?

Az újságok címoldalán megjelenő sok botrány és korrupció, politikai és gazdasági támadások, zsarolások és fenyegetések, társadalmi zúgolódás és szexuális tisztátalanság alapján nyilvánvaló, milyen hatalmas megújulásra van szükség országunkban! Mennyire oda kellene szánnunk magunkat nekünk, keresztényeknek, a böjtölésre és imádkozásra! “Ha megalázza magát az én népem, mely nevemről neveztetik és könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket és megszabadítom földjüket” (2Krónika 7:14) Isten nem hazudik, amit megígér, az meglesz. Nem számít, milyen nagy a sötétség körülöttünk, vagy mi történik a Parlamentben vagy az Unió zárt ajtói mögött – Isten uralkodik mindezek felett.

Vegyük még át Dániel böjtölését. “három hétig kívánatos ételt nem ettem.” (Dániel 10:3) A kívánatos étel kifejezés hallatán általában ünnepi lakomákra, finom édességekre gondolunk. Ez nem tűnik nagy áldozatnak addig, amíg meg nem értjük, hogy valamennyien cukorfüggők vagyunk. Egy átlag amerikai 5062 kg cukrot fogyaszt el élete során… Ha pusztán az édességektől tartózkodva böjtölsz negyven napig, már akkor is nagyon sok méreganyagtól szabadítod meg a szervezetedet, és valószínűleg le is adsz jópár kilót.
.
Dániel ezenkívül bort sem ivott. A mai keresztények számára remélhetőleg ez nem jelent problémát. Azután azt mondja, hogy nem evett húst. Ez már sokakat érzékenyen érint. Se csokoládé, se üdítőital, se szalámis szendvics, se sajtburger, se marhapörkölt, se sonkás chips… folytassam?

Isten látja, hogy ez áldozat. Amikor a kollégáiddal ebédelni mentek, és te csak egy tál salátát eszel sült krumplival és ásványvizzel a cukrozott üdítőital, paprikáscsirke és kávé helyett, ezt Isten látja. Ez segíti “legyeid” elpusztítását!

Képes vagy lemondani a délutáni Snickers szeletről annak érdekében, hogy megszabadulj egy állandóan visszatérő bűntől? Képes vagy negyven napon át ásványvizet inni cukrozott és koffeintartalmú italok helyett annak érdekében, hogy mélyebb szeretetre juss Jézus iránt és jobban meg tudd élni a jelenlétét az életedben? Vagy továbbra is csak csapkodod a kétely és a zűrzavar legyeit, amelyek teledongják a gondolataidat?

Jézus megmondta a samáriai kútnál: ha megnyílsz az Atya akaratának megismerése és megcselekvése számára, ehhez semmiféle süti vagy pörkölt, semmiféle pillanatnyi kielégülés nem fogható! (János 4:34) Semmi sem tud téged úgy betölteni és megelégíteni. Készülj Jézus jelenlétének élvezetére úgy, ahogy korábban még soha nem tapasztaltad meg!

Isten veled vacsorázik?

“Hálával áldozzál az Istennek,
és teljesítsd a fenségesnek tett fogadásidat!
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején,
én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem.”

(Zsoltárok 50:14-15)

Ha nem vigyázunk, könnyen megtörténhet, hogy az életünk visszacsúszik a régi kerékvágásba és szokásokba úgy, hogy még csak észre sem vesszük. Megtörténhet, hogy hívő emberként imádkozol, olvasod a Bibliát, és minden héten jársz templomba, közösségbe, mégis szem elől téveszted az első szeretetet. Az élet gondjai-dolgai miatt eljuthatsz egy olyan pontra, hogy elveszíted a frissességedet, a lelkesedésedet és a fogékonyságodat a Szentlélekre.

Édesanyám kiválóan főzött. De ha más tennivalói annyira lefoglalták volna, hogy minden este csak fasírtot tesz az asztalra, valószínűleg rövid időn belül keresek egy másik helyet, ahol ehetek. Bizonyára nem egyszer elhangzott volna: “Ó, anyu, már megint fasírt?” Mi lenne, ha Isten egyszer megéhezne, és mi nap mint nap mással sem táplálnánk, mint ugyanazokkal a kiüresedett, szokássá merevedett vallási műveletekkel? Szinte hallom, amint mennyei Atyánk felsóhajt: “Már megint csak vallásosság?”

Szabadulj ki a vallásosság szorításából

Ezért mondta Isten Izraelnek:“Ha megéheznék, nem mondanám meg neked, mert enyém e világ és ennek mindene.” (Zsoltárok 50:12) Övé minden marha minden legelőn. Nincsen szüksége a szokásainkra. Nem kedveli az üres, lelketlen tevékenységeket. Nem elégszik meg a “maradékkal”, amit meghagyunk, mert van módja rá, hogy máshol egyen. Őt a szívünkből származó igazi imádat táplálja és elégíti meg – és ezt érdemli meg. Vallásosságunk, mellyel hetente egyszer megteszünk bizonyos gesztusokat, érdektelen a számára, mert Ő arra vágyik, hogy szívből engedelmeskedjünk az Ő Igéjének.

Hogy kerül ez a téma egy böjtöléssel foglalkozó írásba? Nagyon egyszerű. A böjtöléssel folyamatosan megújíthatjuk magunkat. A böjtölés fegyelme kiszabadít minket az élet taposómalmából. A böjt az imádat egy formája, általa felajánljuk testünket Istennek élő, szent és Neki kedves áldozatul. (Róma 12:1) A böjt fegyelme megaláz minket, emlékeztet Istentől való függésünkre, visszahelyez az első szeretet állapotába, és elmélyíti a kapcsolatunkat Jézussal.

Isten arra vágyakozik, hogy hatalmas erővel cselekedhessen az életedben

A veled kapcsolatos terveiben mindig az előrehaladás és a fejlődés szerepel. Úgy szeretne beszélgetni veled, mint ahogy a barátainkkal beszélgetünk. Így beszélt Ábrahámmal is. Amikor Isten leszállt, hogy ítéletet hirdessen Szodoma és Gomora felett, útközben megállt Ábrahám sátránál.

Képzeld el, hogy egy szép napon kinézel az ablakon, és azt látod, hogy Isten közeledik az ajtódhoz! Ábrahám imádta Istent, és hívását követve mindent hátrahagyott és bizalommal követte Őt arra a helyre, amit mutatott neki. Imádatával hosszú éveken át “táplálta” Istent, és váratlanul lehetősége nyílt arra, hogy természetes szinten is vendégül lássa Őt. Ha megelégíted Istent, akkor Ő közel von magához téged, és felfed előtted olyan titkokat, amelyeket mások elől talán elrejt. Miután ettek, Isten elmondta Ábrahámnak és Sárának, hogy egy éven belül fiúk születik, és elmondta Szodomával és Gomorával kapcsolatos tervét is. Ábrahám ekkorra már igen bensőséges kapcsolatban élt Istennel, ezért közbenjárhatott azokért az igazakért, akik a bűnös városokban éltek.

Dicsőséges Királyunknak vannak olyan tulajdonságai, melyeket közömbös, érdektelen hívők előtt soha nem fed fel.

A közbenjárásnak vannak olyan falai, melyeket egy szenvedélyt nélkülöző vallásos ima soha nem lesz képes lebontani.

De ha lépéseket teszel annak érdekében, hogy ne csak megszokásból, hanem úgy imádd az Urat, ahogyan Ő méltó rá, akkor elkezded meglátni lényének azokat a dimenzióit, amiknek addig a létezéséről sem tudtál. Isten elkezdi megosztani veled a titkokat Önmagáról, a terveiről és rólad.

Dávid Isten szíve szerint való férfi volt.

Gyakran böjtölt, és ilyenkor nemcsak az ételektől tartózkodott. Gyermekkorában sok időt töltött a mezőn egyedül, kizárólag nyája és Istene társaságában. Felnőttként hosszú ideig a puszta életéért kellett menekülnie. Dávid magányában írta a 34. zsoltárt, amikor Saul elől futott. De Dávid még ilyen körülmények között is felgerjesztette magában Isten imádatát, és kijelentette: “Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (34:1) és “Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!” (34:9)
.
Ha valaki csak megszokásból dicsőít, az ilyen körülmények teljesen földhöz vágják. De Dávid tudta, hogy ha imádja az Istent, ezzel felmagasztalja Őt. Valamennyiünkhöz szól máig érvényes felhívása: “Dicsőítsétek velem az Urat!” (34:4)
.
Az én gyerekkoromban még nem volt Playstation vagy Wii. Mi nagyon egyszerű játékokkal játszottunk és inkább a fantáziánkra támaszkodtunk. A legnagyszerűbb ajándék, amit a szüleimtől valaha kaptam, egy hatalmas kézi nagyítólencse volt. Egy hat éves fiú számára micsoda izgalom volt ez! Ha a nap felé fordítottam, össze tudtam vele gyűjteni a napsugarakat, és lyukat égethettem a papíron, vagy akár meg is süthettem egy gyanútlan hangyát. De persze ott volt még a legfontosabb tulajdonsága: bármit fel tudott nagyítani, amit látni akartam. Így megláthattam olyan részleteket is, amik nagyítás nélkül kivehetetlenek voltak.

Dávid felszólít, hogy imádjuk vele együtt az Urat. A felmagasztalás szó felnagyítást is jelent. Ha imádod Istent, ezzel nemcsak felmagasztalod, hanem fel is nagyítod, és minden másnak a méretét és erejét lekicsinyíted magad körül. A 34. zsoltár 5. versében Dávid ezt is mondja: “Kerestem az Urat, és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.” Isten meghallgat téged, ha odaszánod szívedet az Ő imádatára és magasztalod Őt, és odaszánod testedet is az Ő imádatára és böjtölsz. Ha így felmagasztalod (felnagyítod) az Urat, ezzel összezsugorítod az ellenség, vagyis az ördög állítólagos hatalmát. A legtöbb, amit tehetsz egy szellemi küzdelem kellős közepén, hogy magasztalod az Urat.

Jó példa erre Jósafát.

Amikor támadás érte Izraelt, az egész nép felkiáltott az Úrhoz, böjtölt és imádta az Istent. Jósafát a hadsereg előtt dicsérőket küldött, hogy magasztalják (nagynak láttassák) Istent, Aki hatalmas győzelemmel megszabadította Júdát ellenségeitől.

Amikor Jézus a szamáriai asszonnyal beszélgetett a kútnál…

szavai szabaddá tették a nőt, aki már sokszor volt férjnél, és ebben az időben egy olyan férfivel élt, aki nem volt a férje. Az asszony rokonai megszokásból Samariában imádkoztak, pedig a zsidók azt mondták nekik, hogy Jeruzsálemben kell imádkozniuk. Ők az imáért nem utaztak ilyen messzire. Jézus azonban másra tanította az asszonyt: “Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres imádóiul.” (János 4:23) Az asszony felismerte, hogy megtalálta a Messiást, pontosabban a Messiás találta meg őt. Megindultságában hazaszaladt és mindenkinek elújságolta: “Jertek! Lássátok, aki megmondott nekem mindent, amit cselekedtem!” (János 4:29) Azt olvassuk, hogy az egész város kivonult Jákób kútjához, hogy lássák és hallják – és hogy imádják Őt.

Közben megérkeztek a tanítványok az ennivalóval, és mit mond Jézus? “Van nekem eledelem, amit ti nem tudtok… Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.” (32 és 34 vers) A samáriai asszony imádata annyira megelégítette Jézust, hogy már nem is kívánta a természetes ételt. A tanítványokat nagyon lefoglalta az étel megszerzése, de az asszony rászánta az időt Jézus imádására, és azzal elégítette meg Őt, amire a leginkább vágyakozott.

És rólad mit mond Isten? Talán ezt: “Már megint a vallásosság?” Vagy veled vacsorázik, élvezve az együttlétet veled, és közben megosztva legmélyebb titkait és a jövőre vonatkozó terveit? Bármivel kell is szembenézned és bármilyen helyzetben is vagy jelenleg, szeretnélek kérni, hogy szívleld meg Dávid hívását, és magasztald az Urat. Ha a megszokott kerékvágásodban vagy, ha az imádatod erőtlenné vált, ha már nem hallod Isten hangját, nem érted őt, ha a jelenlegi körülményeidet életed legnagyobb akadályának látod, akkor hagyj abba mindent, és kezdj el böjtölni! Egy vagy több napig tartózkodj bizonyos ételektől, vagy minden ételtől! Az a fontos, hogy Isten gyönyörködjön imádatodban és áldozatodban!

Ő betölt téged!

“Meg van írva: “Nemcsak kenyérrel él az
ember, hanem minden igével, amely Isten
szájából származik
.” (Máté 4:4)

Mai étrendünk agyon van terhelve cukorral, toxinokkal, feldolgozott szintetikus élelmiszerekkel, hússal, stb. Ennek ellenére megtörténhet, hogy valaki nagyokat eszik, mégis alultáplált marad. Colbert Toxic Relief (Méregtelenítés) című könyvében kijelenti: “A tápanyagok szempontjából gyakorlatilag az éhhalál szélén állunk, miközben a túlsúly és fogyókúra problémájával küszködünk… Szomorú, de valójában magunk ássuk a sírunkat késsel-villával!”
.
Ebben az értelemben könnyű megérteni a fizikai és lelki életünk közötti párhuzamot. Túltáplálhatjuk magunkat közösségi programokkal és tevékenységekkel, vallási szervezetek és emberi hagyományok megterhelő étrendjével, és mindeközben lehetünk súlyosan alultápláltak Isten dolgainak mélyebb megértése szempontjából.Tudjátok mi Dr Colbertnek “az egyetlen és leghatásosabb válasza a túltápláltságra”? A böjtölés!

Arra a megállapításra jutott, hogy “a böjt minden más módszernél dinamikusabb módszer a test megtisztítására az egész életünk során felhalmozott méreganyagoktól, a túltápláltság és az ennek következtében kialakuló betegségek megszüntetésére, ezenkívül a megújult testi-lelki vitalitással, hosszú élettel, és jó egészséggel megáldott csodálatos jövő megszerzésére.”

Amikor éhezel Istenre, Ő betölt téged
.
Jézus ezt mondta: “Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot (igazságosságot, megigazulást), mert ők megelégíttetnek.” (Máté 5:6) Amikor éhezel Isten mélyebb megértése iránt, akkor Ő betölt téged.Néha nem elegendő részt venni egy-egy jó szentmisén. Hiszem, hogy Isten már dolgozik azon, hogy támasszon magának egy olyan népet, ami éhezik Őrá. Ezt látom a mi közösségünkben is, ahol az emberek böjtölnek és azon fáradoznak, hogy egyre jobban éhezzenek Isten után, és ne csak vallásos hagyomány legyen a hitgyakorlásuk. Az éhes emberek mindenre elszánt emberek. Felborítják a bevett szokásokat, mert nem akarnak tovább éhezni.
.
Éhezés testben… éhezés szellemben

Jézus ilyen éhséget tapasztalt, amikor ellátogatott Tírusba és Szidónba. Egy asszony, akinek a lányát az ördög megszállta és gyötörte, meghallotta, hogy eljött. De ez az asszony görög volt, “szírföniciai származású” (Márk 7:26), ezért rá nem vonatkozott a szövetség, amit Isten Izraellel kötött. Ám ő ezzel nem törődött. Éhezett a segítségre, és állhatatos hite volt. Jézus elhárította a kérését, mert azt mondta, hogy a kenyér elsősorban Izrael fiaié: “Nem való elvenni a gyerekektől a kenyeret és a kiskutyáknak dobni”, de a pogány asszony eléggé éhes és alázatos volt ahhoz, hogy a padlóra lehulló morzsákkal is megelégedjen: “Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyermekek elmorzsálnak” Izrael sok gyermeke, aki ott ült az asztalnál, nem tanúsított ilyen éhséget. Jézus erre így szólt hozzá: “Ezekért a szavaidért menj, az ördög elhagyta lányodat.” (Márk 7:25-30)
.
Az Istenre éhező ember kitör a vallási szabályok, előírások és hagyományközpontú gondolkodás kötelékeiből, mert az Úr valóságos, átható jelenlétére, erejére vágyik, hogy megváltoztathassa az életét, hogy kapjon az Ő gyógyító erejéből, az Ő csodatevő hatalmából! Kizárólag Jézus elégítheti meg az ilyenfajta éhséget!

Amikor többre éhezel, többet kapsz

Ismét egy pogány ember, a cezáreai százados példája kerül elénk, aki gyakran böjtölt, imádkozott az Istenhez, akire éhezett, és bőségesen adakozott a szegényeknek. Kornéliusz és családja, annak ellenére, hogy pogányok voltak, odaszántan félték Izrael Istenét. Egy napon, miközben Kornéliusz böjtölt és imádkozott, Dánielhez hasonlóan megjelent neki egy angyal egy üzenettel. Az angyal ezt mondta: “A te könyörgésed és alamizsnád felszállt az Isten színe elé és megemlékezett rólad” (ApCsel 10:4) És az angyal utasította őt, hogy küldjön el Péterért, aki ebben az időben szintén böjtölt, és egy látomást kapott Istentől, melyben olyan ételeket kínáltak fel neki, amit zsidó ember nem fogyaszthatott. Még a látomáson tűnődött, amikor megérkeztek Kornéliusz küldöttei. Miután másnap elment Kornéliusz házába, és meglátta mekkora éhség van ennek az embernek a szívében, Péter megértette a látomás lényegét: nem szabad megtagadni az evangéliumot a pogányoktól. Így hát beszélt az evangéliumról Kornéliusz házanépének, és a Szentlélek leszállt rájuk, majd be is merítkeztek és megkeresztelte őket. (ApCsel 10)

A böjt felkavarja a lelkedben az éhséget, ami sokkal mélyebb, mint az átmeneti éhség, amit a testünkben érzünk. Amikor éhezel Istenre, Ő betölt téged. Jézus keresztülment azokon a városokon, ahol nem tett csodát – mert az ott élőkben nem volt éhség. Amikor Kapernaumba ért, találkozott egy római századossal, akinek szolgája nagy kínok között haldoklott. (Máté 8:5-13) A százados akkora hittel és bizalommal volt Jézushoz, hogy tudta, elég csak egy szót szólnia, hogy a szolgája meggyógyuljon. Azt olvassuk, hogy Jézus elcsodálkozott ezen a hiten, és így szólt a körülötte lévőkhöz: “Bizony mondom néktek, még Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet!” Gyakorlatilag ezt mondta. “Ábrahám gyermekei nem tanúsítanak akkora éhséget, mint ez az idegen férfi. Eljönnek, hogy lássanak engem, de nincs bennük éhség.”

Isten ma ezt mondja: “Olyan embert keresek, aki akar valamit! Olyan embert keresek, aki nemcsak eljön hozzám, de éhezik is arra, amit benne szeretnék művelni!”

A Máté evangélista lejegyezte azt az esetet, amikor szombati napon, gyaloglás és beszélgetés közben a tanítványok megéheztek és “kezdték a kalászokat tépni és enni” (Máté 12:1) A művelt, vallásos értelmiségiek, vagyis a farizeusok azonnal idézték a törvényt: “Íme a te tanítványaid azt teszik, amit nem szabad szombaton!” Pedig ők gyaloglás közben a Szombatnak (Shabbatnak) az Urával beszélgettek! Jézus így felelt: “Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival szombaton megéhezett? Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket amelyeket sem neki, sem társainak megennie nem volt szabad, csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el bűnt? Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom. Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. Az Emberfia ura a szombatnak is! (Máté 12:3-8)

A vallásos értelmiség azonban képtelen volt meghaladni saját hagyományait, hogy felismerhesse: az Élet Kenyere áll előttük. Elégedettek voltak saját vallásosságukkal, nem éheztek az Istenre. De amikor többre éhezel, többet kapsz.

Isten érted kész lerombolni a szabályokat. Talán valaki ilyet mondott neked: “A te múltaddal Isten nem használhat téged” vagy “Mivel nő vagy, jobb, ha nem tartasz előadást lelki dolgokban”, vagy “Nem vagy fontos ember, jobb ha nem ütöd bele az orrod a közösség ügyeibe” stb. Amikor éhezel Isten után, Ő összetöri ezeket az emberi szabályokat, és jóindulata megnyilvánul az életedben.

Valamelyikőtök mondja azt végre: “Én többet akarok, Uram! Én éhes vagyok! Elegem van abból, ahogy eddig mentek a dolgok! Nem a vallás kell, mert lelkileg csaknem éhen halok, és képtelen vagyok folytatni ezt a szokássá merevedett vasárnapi keresztény életmódot!”
.
Javaslom, testvérem, hogy első lépésként told félre a tányérod. Mutasd meg Istennek, hogy komolyan gondolod, amit mondasz! El kell jutnunk arra a pontra, hogy kétségbeesetten vágyakozzunk Isten után! Jobban kell vágyakoznunk Utána, mint az étel és ital után. Töltekezzünk be az Élet Kenyerével. Kezdd azzal, hogy a böjtöt rendszeres gyakorlattá teszed, és aztán meglátod, Isten milyen választ ad az éhségedre.

Nyilvánosan megjutalmazva

“Ne félj, Ábrám. Én pajzsod vagyok tenéked.
A te jutalmad felette igen bőséges.”
(1Mózes 15:1)

A hívő életében mindig ott kell lennie Isten magánjellegű szolgálatának. Jézusról olvasva azt látjuk, hogy sokkal többet imádkozott magányosan, félrevonulva, mint nyilvánosan. A Szentírás tanúsága szerint gyakran átimádkozta az éjszakát és sok időt töltött bensőséges kapcsolatban az Atyával. Magányos imáiból áradt ki Isten hatalmának nyilvános demonstrációja, amikor a betegek meggyógyultak, a halottak feltámadtak, az éhezők jóllaktak, az megszállottak megszabadultak, és így tovább. Jézus valójában nem a nyilvánosság előtt, hanem magányosan félrevonulva érte el nagy győzelmeit. Ez arra mutat, hogy a böjtölés nem nyilvános gyakorlat, akár közösségileg, akár külön-külön böjtölünk. Ahol kevés a titokban gyakorolt szellemi fegyelem, ott kevés lesz a nyilvános megjutalmazás is.

Legyen személyes

Korábban megmutattam neked Máté evangéliumának 6 része alapján Jézus precíz tanítását a keresztények három kötelességéről: az adakozásról, az imádkozásról és a böjtről. De van még valami ebben a fejezetben. Jézus ezt mondta: „Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket, mert különben nem lesz jutalmatok mennyei Atyátoknál!” (Máté 6:1) Jézus kiemelte a nyilvános és a nyilvánosságot kerülő szolgálatok közötti különbséget. „Amikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók tesznek az imaházakban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig, amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy a te alamizsnád titkon legyen, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Máté 6:2-4)

A böjtölés személyes, nem a nyilvánosságnak szánt gyakorlat, még ha közösségileg böjtölünk is. A böjt a várakozásból fakadó áldozat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a böjt arra szolgál, hogy manipuláljuk vele Istent, és kicsikarjunk Tőle valamit. Hanem a böjt „szellemi hódolat” (Róma 12:1), melyet Isten nyilvánosan megjutalmaz. Emlékszel a százszoros hozamra? Isten mindenki szeme láttára osztogatja jutalmát.

Gondolj Jób életére. Letaroló hatású próbákat élt át, mindenét elveszítette. Elvesztette a vagyonát, a családját, sőt még az egészségét is, nem maradt semmije. Gondolj bele, ha veled ugyanez történne! Ő mégis imádkozott, böjtölt, hűségesen folytatta egyéni imaéletét. Ezt mondta: „Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát többre becsültem, mint életem táplálékát.” (Jób 23:12) És Isten eltávolítá Jóbról a csapást, mivel imádkozott a barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt. „Jób életének végét jobban megáldotta az Úr,mint a kezdetét.” (Jób 42:12) sőt még fiúkat és lányokat is adott neki. Isten szinte elárasztotta Jób életét nyilvánosan adott jutalmával.

Most szeretnék röviden írni azokról a nyilvános jutalmakról, amelyekről Isten megígérte, hogy kiárasztja ránk, ha szorgalmasan keressük Őt az adakozásban, az imádkozásban és a böjtölésben.

Először is azt ígérte meg, hogy a böjt megtöri az életed felett uralkodó szegénységet

Mivel minden alkalommal, amikor böjtölök, elvetek egy magot, hatalmas áldások szállnak vissza az életemre. Térjünk vissza Jóel 2:15.16-hoz, ahol az emberek annyira szegények voltak és annyira éheztek, hogy még felajánlást sem tudtak tenni Istennek. Ám Isten így szólt hozzájuk: „Fújjatok kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat, hagyja ott a vőlegény az ő ágyasházát és a menyasszony az ő szobáját!” Miután böjtöltek, a szérű megtelt gabonával, az olajoskádak túlcsordultak, és az emberek bőségesen ehettek és megelégedtek. Az Úr bőséges pénzügyi áldást árasztott az Ő böjtölő és imádkozó népére. Akinek a böjt életstílusává válik, ott megszűnik a nyomor.
.
Ez nem azt jelenti, hogyha egy napig nem iszol üdítőitalokat, akkor gazdag leszel. De ha elkezdesz rendszeresen böjtölni, elkezded Istent tisztelni böjtöléssel, imával és adakozással, akkor a saját szemeddel fogod meglátni, hogy a böjt és a nyomor megszűnése között közvetlen összefüggés van.

Érdekes azt látni, hogy az Ószövetség három legbölcsebb embere – József, Dániel és Salamon – egyben a három leggazdagabb ember is volt! József böjtölésre kényszerült a börtönben. Történelmi források szerint abban a korban csak a családtagok vihettek ételt az elítélteknek, de József családja egy másik országban élt, és halottnak tudta őt. József mégsem zúgolódott soha, hanem töretlenül imádta Istenét. Miután ez a gyötrelmes időszak elmúlt, József mesés gazdagságra tett szert, és Egyiptom minden pénze felett ő rendelkezett. (1Mózes 41:39-45)

Salamon böjtölve és imádkozva alázta meg magát, és Isten nemcsak bölcsességét sokszorozta meg, de gazdagságát is. (1Királyok 3:10-13)
Hasonló módon Dániel is, aki böjtölve és imádkozva kereste Istent a babilóni fogságban, mindenkinél nagyobb bölcsességet kapott, és nagy gazdagságban élt Dárius király uralkodása alatt (Dániel 6:1-4)

Isten azt is mondta, hogy egészség és gyógyulás kíséri a böjtölést

Kiválasztottainak böjtöléséről ezt mondta: „Akkor felhasad, mint hajnal, a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, igazságod előtted jár majd és az Úr dicsősége követ” (Ésaiás 58:8)

A böjt megaláz téged, és világosságot hoz, sőt még abban is segítséget nyújt, hogy ki tudd vetni a szívedből a meg nem bocsátást és a keserűséget. Vannak emberek, akik százszor is megpróbáltak szívből megbocsátani, de lelkük mélyén képtelen voltak elengedni a fájdalmukat. Kezdj el böjtölni, és bízz Istenben, hogy Ő elvégzi ezt a te szívedben.

Azt már tudjuk, hogy a böjt fizikailag segítséget nyújt, mivel megtisztítja a testedet és lehetőséget ad a szerveidnek a pihenésre. Ezzel egy időben szellemileg is megtisztít, mivel fogékonnyá tesz arra, amire az Úr vágyakozik. A meg nem bocsátás, a keserűség, és a hasonló bűnök mind összekapcsolhatók a betegségekkel, a kimerültséggel, a stresszel és más hasonló problémákkal.

A böjtölés győzelmet ad a szexuális szenvedélyek és a démoni hatalmak felett is

Amikor az évenkénti böjtünkre készültünk, az Úr arra utasított minket, hogy tartsunk csoda-istentiszteleteket. „Azt akarom, hogy adjatok fel az újságban egy egész oldalas hirdetést. Mondjátok el a betegeknek, az AIDS-ben, leukémiában, szívbetegségben és más hasonló betegségekben szenvedőknek, hogy van egy gyülekezet, ahol böjtölnek és keresik Istent a gyógyulás érdekében.” Amikor böjtölsz és imádkozol, akkor számítanod kell arra, hogy ezt csodák követik.

A böjtölés győzelmet ad a szexuális szenvedélyek és a démoni hatalmak felett is. Összetöri az emberek életére súlyosan ránehezedő bűn uralmát. Máté 17:21-ben Jézus azt mondta a makacs démonról, hogy „ez a fajzat pedig ki nem megy, csak könyörgés és böjtölés által”. Emlékszel? Van egy döbbenetes történet a Bírák Könyvében, a 19-20 fejezetben, ahol a böjtölés megfordította a csata kimenetelét a szexuális perverzióktól űzött emberekkel szemben. Egy feleségével utazó lévita megállt Gibeában, ahol Benjámin törzsének tagjai laktak. A város lakói nagyon gonoszokká váltak és bujaságban, homoszexuális aktusokban lelték élvezetüket.” (Bírák 19:22)

A férfiak körülvették a házat, ahol a lévita megszállt, és követelték, hogy a házigazda küldje ki, hogy „megismerjék őt”. Végül a lévita helyett brutálisan megerőszakolták a feleségét, mígnem az bele nem halt. A lévita szétküldte feleségének feldarabolt holttestét Izrael összes törzsének szóló üzenettel, és azzal vádolta őket, hogy eltűrik az ilyen gonoszságot köreikben, és követelte, hogy keljenek fel és tegyenek valamit.

Izrael seregei felvonultak Benjamin fiai ellen. Ám a harc első napján Benjámin kitört és megölt közülük huszonkétezer embert. Másnap újra csatarendbe álltak a benjaminiták ellen, de azok ismét kitörtek városukból és megöltek tizennyolcezer embert. Mielőtt a harmadik napon kivonultak volna, Isten elküldte Fineás prófétát azzal az üzenettel, hogy böjtöljenek és imádkozzanak. A harcosok tehát huszonnégy órán keresztül böjtöltek, és amikor újból harcba szálltak a homoszexualitás szellemével, akkor sikerült megtörniük a szexuális perverzió szellemét és legyőzték őt! (Bírák 20:26-48)

Tudjuk, hogy harcunk nem csak test és vér ellen folyik. A homoszexualitás mögött egy szellem rejtőzik. A pornográfia mögött egy szellem lapul. A házasságtörést is egy szellem mozgatja. A fajtalanságnak is megvan a maga szelleme. A perverzióknak ezek a démoni szellemei bábként használják az embereket, úgy, hogy ők észre sem veszik. De a böjtölés lerombolja az olyan szexuális szenvedélyek démoni erősségeit, mint a pornográfia, a paráználkodás, a homoszexualitás, a házasságtörés, az állatokkal való fajtalankodás és mindenféle kéjvágy.

Isten a gyermekeidet is a kezébe veszi, akiket félrevezettek és tönkretettek az ellenség módszerei. Jóel könyvében Isten szent böjtölésre szólítja fel a népet, és ezt mondja: „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok.” (Jóel 2:28)

A böjtölés jutalmát sokszor a böjt után kapjuk meg, bár vannak alkalmak, amikor már a böjt közben megjön a válasz. Nézzük meg Ezékiás fiának, Manassénak a történetét, aki Júda királya lett. (2 Krónika 33:1-13) Manassé gonosz király volt, akit Isten sokszor figyelmeztetett, de eredménytelenül. Végül az asszír hadsereg foglyul ejtette Ezékiás fiát, láncokkal megkötözték, horgot akasztottak az orrába, és elvitték Babilonba. Nyomorúságában Manassé Istenhez kiáltott, és böjtölve megalázta magát. A Biblia azt mondja, hogy Isten meghallgatta könyörgését, és „visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. “Akkor ismeré fel Manassé, hogy az Úr az igaz Isten.”

Nagyon sok történetet hallottam fiatalokról, akik visszacsúsztak bűnös életükbe, és az ellenség elragadta őket, mintha horgot akasztottak volna az orrukba. Megkötözte őket a paráznaság, a pornográfia, és a kábítószerek – az alkohol és mindeféle más szenvedélyek csapdájába estek. Talán lázadó fiaid és lányaid vannak, akik paráználkodnak, de állítom neked, hogy a böjtölés és imádkozás teljes mértékben megszabadítja őket ezektől a szellemektől.

Isten a gyermekeidet is kezébe veszi

Shauna, gyülekezetünk egyik tagja küldte nekem ezt a levelet:

„A fiam tizenöt éves korában megtért és betöltekezett a Szentlélekkel, amikor az apja öngyilkosságot követett el. Ennek hatására teljesen elfordult Istentől, és az elmúlt tizenöt éven keresztül menekült előle, lázadt ellene, de Isten soha nem mondott le róla. Esküvője után újdonsült feleségével együtt eljött az istentiszteletre Tenesse-ben. Ott ültek a karzaton. Amikor előrehívtad a megtérőket, nagyon kitartó voltál és ezt mondtad: „A Szentlélek nem engedi, hogy abbahagyjam. Azt mondja itt valakinek, hogy ha nem ragadod meg a mai alkalmat, soha többé nem lesz lehetőséged megtérni.” A fiam felnézett, és te egyenesen őrá mutattál. Megkérdezte a feleségét: „Megyünk?” Mindketten lementek, elfogadták Jézust Urukként és Megváltójukként. A menyem buddhistaként nevelkedett, még csak nem is hallott soha Jézusról, amíg nem találkozott a fiammal. Köszönöm, hogy nem engedted, hogy az „idő” a megtérése akadályává váljon! Január 22-én fejeztem be a böjtölést, és tíz nappal később két kérésemre is választ kaptam!”

A te Atyád… megfizet néked nyilván” (Máté 6:4) Isten nem hazudik. Azt mondta nekem, hogy az évenkénti böjtölésünk során lelkeket fog adni nekünk, és mi ennek az ígéretnek a beteljesülését megláthattuk. A harmincszoros, hatvanszoros és százszoros hozam mindenki számára elérhető, mert Isten nem személyválogató. Amit a gyülekezetünkben és tagjaink életében megtett, azt veled is megteszi, ha odaszánod a szívedet és a testedet arra, hogy böjtölve imádd Őt.

Semmi sem lesz lehetetlen! Valóban működik!

“Dicsérem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom. Ez jobban tetszik Istennek,
mint az áldozati állat, jobban, mint az Üsző, melynek szarva s körme van. A megalázottak látják
és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek!”
(Zsoltárok 69:31-33)

Még nagyon sokat tudnék mesélni arról, mi mindent fog véghezvinni Isten, amikor böjtölsz, de inkább hagy beszéljenek helyettem Gyülekezetemnek, a Free Chapel Közösségnek a beszámolói. Évről évre túlárad a szívem, amikor hallgatjuk az imameghallgatásokról, gyógyulásokról, pénzügyi áldásokról, elveszett gyermekek hazatéréséről, s még sok minden másról szóló tanúságtételeket.

A reménység történetei

Susan 15 éven keresztül dolgozott egy cégnél, amikor felvásárolta őket egy másik társaság, és ő elveszítette a munkáját. Pár hétre rá decemberben meghalt a harmincöt éves fiútestvére, és ez már sok volt Susannak: mély gyászba esett és egészen megtört. Nagy kegyelemként élte meg, hogy csatlakozhat közösségünk év eleji böjtjéhez. Legnagyobb meglepetésére, volt főnöke márciusban megkereste őt, és ezt mondta neki: “Kifizetjük önnek még egy évi fizetését és további egy teljes évre meghosszabbítjuk a juttatásait.” Ezzel a pénzzel ki tudták fizetni a házuk jelzálogkölcsönét, és sikerült vásárolniuk egy autót. Susan arról is beszámolt, hogy a böjt eredményeként megszűnt a depressziója, Isten visszaadta az életkedvét is.

Darren-nek és feleségének Sarahnak azt mondták, hogy nem születhet gyermekük. Megkezdték a 21 napos böjtöt. Ugyanennek az évnek a végén karjaikban tartották első kisbabájukat, akiért januárban még csak böjtöltek!

Gyülekezetünk egy másik tagja, Joan ezt üzente nekem: “Férjem, bár még meg sem tért, vállalta a 21 napos böjt kihívását. Tizennégy nappal a böjt megkezdése után sírva ébredt fel az éjszaka közepén. Reggel átadta az életét Krisztusnak és még aznap este megkeresztelkedett Szentlélekben! Nemcsak a férjem tért meg a 21 napos böjt következtében, február 13-án az összes gyermekünk, sőt a sógornőm is átadta az életét Krisztusnak és bemerítkezett. Istennek legyen dicsőség!”

Lisa és fia, Ben a gyülekezetünkbe jártak. Hatalmas trauma volt számukra, amikor kiderült, hogy Ben leukémiás. Végigszenvedett már egy kemoterápiát az összes mellékhatásával együtt. Január 5-én, amikor édesanyja a böjtöt megkezdte a közösséggel együtt, Ben az intenzív osztályon feküdt 42 fokos lázzal, és az életéért küzdött. Tudtuk, mennyire súlyos a helyzet, ezért kihirdettem, hogy a böjtölést Ben gyógyulásáért kezdjük meg mindannyian. Lisa beszámolt arról, hogy Ben a kihirdetés pillanatában felébredt, megszűnt a láza anélkül, hogy agykárosodást szenvedett volna, és a böjt során állapotában hatalmas javulás állt be.

De Lisa története itt nem fejeződik be. Nem fejezte be a böjtjét a 21. napon, hanem folytatta teljes negyven napig. Ez az édesanya, akinek a fia haldoklott, ráadásul pénzügyi válságba is jutott, Istentől várta a megoldást, és negyven napig fohászkodott és böjtölt. Isten mindig tiszteli az ilyen hitet. A Szentlélek felindított egy házaspárt a gyülekezetben, hogy vásároljanak Lisának egy vadonatúj mikrobuszt. Felhívtam Lisát, hogy be tudna-e jönni a gyülekezet irodájába, de ennél többet nem árultam el. Lisa megígérte, hogy bejön, ám a megbeszélt időben mégis hiába vártuk. Lerobbant az autója útközben. Amikor végre megérkezett, nem győzött bocsánatot kérni, és fogalma sem volt, mi vár rá. Átadtam neki a gyönyörű új mikrobusz kulcsait, amelyben DVD lejátszó is volt, hogy Ben hallgathasson zenét, ezenkívül még egy csekket ötezer dollárról.

Néhány héttel később az egész gyülekezet előtt osztotta meg velünk bizonyságtételét. Aznap reggel megkérdeztem tőle, mennyi adóssága halmozódott fel. Azt mondta, húszezer dollárral (kb 4 millió Forinttal) tartozik a banknak, de más tartozása már nincs, mert azokat az ötezer dollárból már kiegyenlítette. Az aznap délelőtti istentiszteleten átadtam neki egy újabb csekket, amellyel ugyanaz a házaspár ajándékozta meg. A csekk ezúttal huszonötezer dollárról szólt. Lisa és fia, akik az előző év folyamán már szabályosan nyomorogtak, most könnyek között mondtak hálát azért, hogy Isten megszabadította őket minden adósságuktól, és a jövőt így egészen másként tudják megélni.

Az egyik évben, egy közösségi tagunk édesapja prosztatarákkal küzdött, ő a böjtöt érte kezdte. Amikor 3 nappal később apja elment kezelésre, az orvosok legnagyobb megdöbbenésére nyomát sem találták semmiféle ráknak! De nekem az tetszett a legjobban Melissa tanúságtételében, hogy mégsem hagyta abba 3 nap után a böjtöt. Ezt mondta: “Folytatom a böjtöt, hogy lássam, mit akar tenni Isten.” Ő nem személyválogató. Gyönyörűségére van, ha jutalmazhatja gyermekeit.

A böjtölés kiemeli az ismeretlenségből életedet és szolgálatodat. Egy vasárnap Steve bizonyságot tett, hogy negyven teljes napon keresztül böjtölt. Steve börtönprédikátor volt. Bár betöltekezett Szentlélekkel, mégis a falánkság szelleme ült az életén. Ezért kezdett böjtölni. Nem kért semmit Istentől, csak elege volt már a falánkság szelleméből, úgy érezte, ez az ő börtöne. Negyven nap alatt megváltoztak az étkezési szokásai, és a külseje is. Azt tapasztalta, hogy egyre több ember nyílik meg előtte, és egyre több helyre hívják prédikálni más börtönökbe, még egy televíziós beszélgető show-ba is. Ráadásul az a rendőr készített műsort vele, aki anno letartóztatta őt, mielőtt átadta volna az életét az Úrnak.

Az évek során az Úr meggyőzött arról, hogy a böjtölés által elérjük és behozzuk az elveszettet

Cheryl 29 éves hitetlen unokatestvéréről beszélt nekünk. A böjt során Debbie (az unokatestvér) hirtelen előkerült, és felhívta őt. Ezt mondta: “Nincs mit ennünk, semmink sincs. Beszélnem kell veled.” Debbie beszámolt Cherylnek házassági és egyéb problémáiról. Cheryl ezt mondta neki: “Debbie, a legjobb, amit tehetsz, ha rendezed a személyes kapcsolatodat Jézussal.” Az addig következetesen elhatárolódó Debbie most készségesen imádkozott unokatestvérével, és életében először befogadta a szívébe Krisztust!

A böjtölés fogékonyabbá tesz a Szentlélek időzítésére és hangjára

Cheryl a böjt folyamán olyan bátorságra és határozottságra tett szert, amivel általában nem rendelkezett. A böjt olyan munkát végez el az életedben, hogy az elveszettek vonzódni kezdenek hozzád, és mindahhoz, amit Isten tesz. A böjt nem arról szól, hogy mi manipuláljuk Istent a cselekedeteink által, arra “kényszerítve” Őt, hogy törődjön a mi dolgainkkal. A böjt egyszerűen megtör téged, és magasabb szintre emeli a hitedet.

Remélem az eddigiekben sikerült eloszlatnom néhány téves elképzelést a böjtről, és megértettétek, miért nem hiányozhat egyetlen hívő életéből sem. A böjt a normál keresztény kötelességek hármas kötelékének elválaszthatatlan része, melyekről Jézus beszél a Máté 6-ban: adakozás, ima és böjt. Megtisztítja a testedet, és sok gyakorlatias módon egészségesebb leszel tőle. Elmélyíti a kapcsolatodat az Úrral, amit egy rutinjellegű vallásos életben nem élhetsz át. Ne halogasd, ne várj egy megfelelőbb alkalomra! Mert olyan nincs! Nem lehetsz túl fiatal, vagy túl öreg. Anna, a prófétaasszony, már a nyolcvanas éveiben járt, amikor éjjel-nappal dicsérte az Urat, böjtölt és imádkozott (Lukács 2:37)

Amint már említettem, ha Jézus böjtölés nélkül is megkaphatta volna mindazt, amire szüksége volt földi szolgálatához, akkor biztosan nem böjtölt volna. De ő böjtölt. Valójában már 2000 év óta folytatja értünk a böjtölést. Földi élete utolsó vacsoráján, tanítványai körében odaadta nekik a borospoharat és így szólt: “Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában” (Máté 26:29)

Láttam embereket, akik korábban soha nem böjtöltek, de miután elkezdték, hihetetlen áttöréseket tapasztaltak meg az életükben. Ha készen állsz arra, hogy természetfölötti áldásokat élj át, és hogy Isten hatalma az életedben felszabadulhasson, akkor kezdd el ma az életed részévé tenni a böjtölés gyakorlatát. Nagy jutalomban fogsz részesülni!

Semmi sem lesz lehetetlen! Valóban működik!

<< Nyilvánosan megjutalmazva

“Dicsérem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom. Ez jobban tetszik Istennek,
mint az áldozati állat, jobban, mint az Üsző, melynek szarva s körme van. A megalázottak látják
és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek!”
(Zsoltárok 69:31-33)

Még nagyon sokat tudnék mesélni arról, mi mindent fog véghezvinni Isten, amikor böjtölsz, de inkább hagy beszéljenek helyettem Gyülekezetemnek, a Free Chapel Közösségnek a beszámolói. Évről évre túlárad a szívem, amikor hallgatjuk az imameghallgatásokról, gyógyulásokról, pénzügyi áldásokról, elveszett gyermekek hazatéréséről, s még sok minden másról szóló tanúságtételeket.

A reménység történetei

Susan 15 éven keresztül dolgozott egy cégnél, amikor felvásárolta őket egy másik társaság, és ő elveszítette a munkáját. Pár hétre rá decemberben meghalt a harmincöt éves fiútestvére, és ez már sok volt Susannak: mély gyászba esett és egészen megtört. Nagy kegyelemként élte meg, hogy csatlakozhat közösségünk év eleji böjtjéhez. Legnagyobb meglepetésére, volt főnöke márciusban megkereste őt, és ezt mondta neki: “Kifizetjük önnek még egy évi fizetését és további egy teljes évre meghosszabbítjuk a juttatásait.” Ezzel a pénzzel ki tudták fizetni a házuk jelzálogkölcsönét, és sikerült vásárolniuk egy autót. Susan arról is beszámolt, hogy a böjt eredményeként megszűnt a depressziója, Isten visszaadta az életkedvét is.

Darren-nek és feleségének Sarahnak azt mondták, hogy nem születhet gyermekük. Megkezdték a 21 napos böjtöt. Ugyanennek az évnek a végén karjaikban tartották első kisbabájukat, akiért januárban még csak böjtöltek!

Gyülekezetünk egy másik tagja, Joan ezt üzente nekem: “Férjem, bár még meg sem tért, vállalta a 21 napos böjt kihívását. Tizennégy nappal a böjt megkezdése után sírva ébredt fel az éjszaka közepén. Reggel átadta az életét Krisztusnak és még aznap este megkeresztelkedett Szentlélekben! Nemcsak a férjem tért meg a 21 napos böjt következtében, február 13-án az összes gyermekünk, sőt a sógornőm is átadta az életét Krisztusnak és bemerítkezett. Istennek legyen dicsőség!”

Lisa és fia, Ben a gyülekezetünkbe jártak. Hatalmas trauma volt számukra, amikor kiderült, hogy Ben leukémiás. Végigszenvedett már egy kemoterápiát az összes mellékhatásával együtt. Január 5-én, amikor édesanyja a böjtöt megkezdte a közösséggel együtt, Ben az intenzív osztályon feküdt 42 fokos lázzal, és az életéért küzdött. Tudtuk, mennyire súlyos a helyzet, ezért kihirdettem, hogy a böjtölést Ben gyógyulásáért kezdjük meg mindannyian. Lisa beszámolt arról, hogy Ben a kihirdetés pillanatában felébredt, megszűnt a láza anélkül, hogy agykárosodást szenvedett volna, és a böjt során állapotában hatalmas javulás állt be.

De Lisa története itt nem fejeződik be. Nem fejezte be a böjtjét a 21. napon, hanem folytatta teljes negyven napig. Ez az édesanya, akinek a fia haldoklott, ráadásul pénzügyi válságba is jutott, Istentől várta a megoldást, és negyven napig fohászkodott és böjtölt. Isten mindig tiszteli az ilyen hitet. A Szentlélek felindított egy házaspárt a gyülekezetben, hogy vásároljanak Lisának egy vadonatúj mikrobuszt. Felhívtam Lisát, hogy be tudna-e jönni a gyülekezet irodájába, de ennél többet nem árultam el. Lisa megígérte, hogy bejön, ám a megbeszélt időben mégis hiába vártuk. Lerobbant az autója útközben. Amikor végre megérkezett, nem győzött bocsánatot kérni, és fogalma sem volt, mi vár rá. Átadtam neki a gyönyörű új mikrobusz kulcsait, amelyben DVD lejátszó is volt, hogy Ben hallgathasson zenét, ezenkívül még egy csekket ötezer dollárról.

Néhány héttel később az egész gyülekezet előtt osztotta meg velünk bizonyságtételét. Aznap reggel megkérdeztem tőle, mennyi adóssága halmozódott fel. Azt mondta, húszezer dollárral (kb 4 millió Forinttal) tartozik a banknak, de más tartozása már nincs, mert azokat az ötezer dollárból már kiegyenlítette. Az aznap délelőtti istentiszteleten átadtam neki egy újabb csekket, amellyel ugyanaz a házaspár ajándékozta meg. A csekk ezúttal huszonötezer dollárról szólt. Lisa és fia, akik az előző év folyamán már szabályosan nyomorogtak, most könnyek között mondtak hálát azért, hogy Isten megszabadította őket minden adósságuktól, és a jövőt így egészen másként tudják megélni.

Az egyik évben, egy közösségi tagunk édesapja prosztatarákkal küzdött, ő a böjtöt érte kezdte. Amikor 3 nappal később apja elment kezelésre, az orvosok legnagyobb megdöbbenésére nyomát sem találták semmiféle ráknak! De nekem az tetszett a legjobban Melissa tanúságtételében, hogy mégsem hagyta abba 3 nap után a böjtöt. Ezt mondta: “Folytatom a böjtöt, hogy lássam, mit akar tenni Isten.” Ő nem személyválogató. Gyönyörűségére van, ha jutalmazhatja gyermekeit.

A böjtölés kiemeli az ismeretlenségből életedet és szolgálatodat. Egy vasárnap Steve bizonyságot tett, hogy negyven teljes napon keresztül böjtölt. Steve börtönprédikátor volt. Bár betöltekezett Szentlélekkel, mégis a falánkság szelleme ült az életén. Ezért kezdett böjtölni. Nem kért semmit Istentől, csak elege volt már a falánkság szelleméből, úgy érezte, ez az ő börtöne. Negyven nap alatt megváltoztak az étkezési szokásai, és a külseje is. Azt tapasztalta, hogy egyre több ember nyílik meg előtte, és egyre több helyre hívják prédikálni más börtönökbe, még egy televíziós beszélgető show-ba is. Ráadásul az a rendőr készített műsort vele, aki anno letartóztatta őt, mielőtt átadta volna az életét az Úrnak.

Az évek során az Úr meggyőzött arról, hogy a böjtölés által elérjük és behozzuk az elveszettet

Cheryl 29 éves hitetlen unokatestvéréről beszélt nekünk. A böjt során Debbie (az unokatestvér) hirtelen előkerült, és felhívta őt. Ezt mondta: “Nincs mit ennünk, semmink sincs. Beszélnem kell veled.” Debbie beszámolt Cherylnek házassági és egyéb problémáiról. Cheryl ezt mondta neki: “Debbie, a legjobb, amit tehetsz, ha rendezed a személyes kapcsolatodat Jézussal.” Az addig következetesen elhatárolódó Debbie most készségesen imádkozott unokatestvérével, és életében először befogadta a szívébe Krisztust!

A böjtölés fogékonyabbá tesz a Szentlélek időzítésére és hangjára

Cheryl a böjt folyamán olyan bátorságra és határozottságra tett szert, amivel általában nem rendelkezett. A böjt olyan munkát végez el az életedben, hogy az elveszettek vonzódni kezdenek hozzád, és mindahhoz, amit Isten tesz. A böjt nem arról szól, hogy mi manipuláljuk Istent a cselekedeteink által, arra “kényszerítve” Őt, hogy törődjön a mi dolgainkkal. A böjt egyszerűen megtör téged, és magasabb szintre emeli a hitedet.

Remélem az eddigiekben sikerült eloszlatnom néhány téves elképzelést a böjtről, és megértettétek, miért nem hiányozhat egyetlen hívő életéből sem. A böjt a normál keresztény kötelességek hármas kötelékének elválaszthatatlan része, melyekről Jézus beszél a Máté 6-ban: adakozás, ima és böjt. Megtisztítja a testedet, és sok gyakorlatias módon egészségesebb leszel tőle. Elmélyíti a kapcsolatodat az Úrral, amit egy rutinjellegű vallásos életben nem élhetsz át. Ne halogasd, ne várj egy megfelelőbb alkalomra! Mert olyan nincs! Nem lehetsz túl fiatal, vagy túl öreg. Anna, a prófétaasszony, már a nyolcvanas éveiben járt, amikor éjjel-nappal dicsérte az Urat, böjtölt és imádkozott (Lukács 2:37)

Amint már említettem, ha Jézus böjtölés nélkül is megkaphatta volna mindazt, amire szüksége volt földi szolgálatához, akkor biztosan nem böjtölt volna. De ő böjtölt. Valójában már 2000 év óta folytatja értünk a böjtölést. Földi élete utolsó vacsoráján, tanítványai körében odaadta nekik a borospoharat és így szólt: “Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában” (Máté 26:29)

Láttam embereket, akik korábban soha nem böjtöltek, de miután elkezdték, hihetetlen áttöréseket tapasztaltak meg az életükben. Ha készen állsz arra, hogy természetfölötti áldásokat élj át, és hogy Isten hatalma az életedben felszabadulhasson, akkor kezdd el ma az életed részévé tenni a böjtölés gyakorlatát. Nagy jutalomban fogsz részesülni!

Nyisd meg az ajtót Isten ígéretei előtt – De miért olyan nehéz ez?

“És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre…” (1Mózes 3:6)

Számomra még mindig megdöbbentő, hogy az étel volt az a csábítás, ami bűnbe vitte Ádámot és Évát, és ami előidézte az emberiség bukását.

Ugyanilyen figyelemreméltónak tartom azt is, hogy Jézus az ételektől való tartózkodással kezdte meg földi szolgálatát, vagyis hogy megszabadítson bennünket a bűntől.

El tudom képzelni, micsoda rendkívüli látvány lehetett Keresztelő János számára, amikor saját unokatestvére, az Isten Báránya, leszállt vele a vízbe, hogy mindenki máshoz hasonlóan bemerítkezzen. A legtöbben azok közül, akik aznap bemerítkeztek, utána valószínűleg hazamentek, hogy egy finom lakomával megünnepeljék a nagy eseményt, és közben megbeszéljék mindazt, amit láttak és hallottak. Jézus a Szentlélek vezetését követte, ezért földi szolgálatának magányos nyitányaként negyven nap és negyven éjjel böjtölt – miközben az ördög kísértette Őt a pusztában. (Máté 3:16 – 4:11)

Értem és érted végzett földi szolgálatának legelső tapasztalataként Jézus éhséget érzett. A János 19:28 szerint az utolsó, amit ezen a földön érzett, a szomjúság volt, amint a Dicsőség Királya, minden Szívek Királya, haldokolva függött három szögre felfüggesztve.

Kérdésem tehát ez: miért okoz ekkora nehézséget a Krisztus teste számára a böjtölés fegyelme?

A test feletti uralom nyitotta meg az ajtót a bűn kísértése előtt az Édenkertben, de Jézus átvette az uralmat a teste fölött, és megszentelte magát, hogy megtörhesse a kísértés erejét.

Amikor Jézus negyven napon keresztül böjtölt, a Sátán kísértette Őt: “Parancsolj, hogy ezek a kövek változzanak kenyerekké” (Máté 4:3) Az ellenség újra meg újra nekifeszült Jézusnak, mindenáron megpróbálta elérni, hogy Jézus az étel utáni vágyára összpontosítson megbízatása és az Atya céljai helyett. Jézus azonban tisztában volt vele, hogy a megszentelődés az a nélkülözhetetlen kulcs, ami megnyitja Isten áldásainak ajtaját.
.
Ha Jézusnak is szüksége volt böjtölésre, mennyivel inkább szükségünk van rá nekünk!
.
18 éves voltam, amikor először teljesítettem a huszonegy napos böjtöt. Ez volt a legnehezebb feladat, amit valaha is véghezvittem. A böjt soha nem könnyű. Őszintén szólva, a böjt a legmegterhelőbb feladat, amivel valaha is találkoztam. Jézus tisztában van azzal, hogy mennyire nehéz megtagadnunk magunktól az ételt. A Zsidók 4:15-ben ezt olvassuk: “Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” A Zsidók 4:16 szerint az erőt is megadja a kísértés leküzdéséhez: “Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” Ezeknek az ígéreteknek a tudatában a böjt már sokkal kevésbé kellemetlen a számomra.

A böjt során szellemi célokból tartózkodunk az ételektől. Voltak, akik azt is megvallották, hogy tervezik a tartózkodást a televíziótól, a számítógépes játékoktól, vagy az internet-böngészéstől. Hasznos egy időre félretenni az ilyen tevékenységeket is, hogy odaszánhasd magad erre az időre Istennek, ha azok akadályozzák az imaéletedet, vagy elvonják az időt Isten Igéjének tanulmányozásától, vagy mások szolgálatától – de ez valójában nem böjtölés.

A böjt azt jelenti, hogy egy ideig tartózkodunk az ételektől, ami általában hozzásegít ahhoz, hogy egy időre távol tartsuk magunkat a megszokott tevékenységek forgatagától. A böjtölés áldozatához, Isten kereséséhez, és az Igén való elmélkedéshez hozzátartozik, hogy a megszokott tevékenységeink háttérbe szorulnak.

Helytelen okok miatt is lehet böjtölni. Ne böjtölj azért, hogy érdemeket szerezz, vagy hogy megszabadulj a bűntől. Csak egyvalami szerez nekünk érdemeket Isten szemében, és tisztít meg minket a bűneinktől: Jézus vére! A böjt azonban elkezdi felszínre hozni életed zavaros, megalkuvásokkal terhelt területeit, és felhívja a figyelmedet minden bűnödre, hogy megtérhess.

A böjt nem egy keresztény étrend! Ne böjtölj azért, hogy lefogyj, jóllehet a súlycsökkenés a böjt természetes velejárója. A böjtölésnek csak akkor van értelme, ha imádsággal töltöd ezt az időt. Ha csak annyit teszel, hogy tartózkodsz az ételektől, akkor simán csak éhezel. Amikor böjtölsz, összpontosíts az imádságra és Isten Igéjére!

És végül: ne böjtölj azért, hogy mások odafigyeljenek rád! A böjt nem azért van, hogy megmutasd másoknak, mennyire mély lelki életet élsz, hanem egy lehetőség, hogy mások szükségleteire összpontosíts. A világ éhség-mozgalma létrehozott egy programot, amelynek a neve. “Hadd korogjon”. Ez egy böjtnap a világ éhezőiért, a rájuk való odafigyelésért. Amikor a böjt során a résztvevők elkezdik érezni az éhséget, és a gyomruk korogni kezd, akkor megemlékeznek az emberiségnek arról az egyharmadáról, akik minden este ezzel a korgással a gyomrukban fekszenek le aludni, mert nincs ennivalójuk.

Most, hogy írom ezt a könyvet, már valamivel több, mint 18 éve vagyok a Free Chapel pásztora. Huszonegy napos egyéni böjtöt tartottam minden év kezdetén, de körülbelül hét éve a Szentlélek arra vezetett, hogy kérjem fel a gyülekezetet: ők is csatlakozzanak a böjthöz. Isten sokkal többféle módon áldott meg bennünket, mint ahogyan azt én valaha is el tudtam volna képzelni.

Egy nap éppen a repülőtéren mentem keresztül, amikor egy férfi ezekkel a szavakkal állított meg: “Ismerem magát. Tavaly én is együtt böjtöltem a gyülekezetével.” Amikor valaki Nagyböjtben böjtölni kezd a Krisztus Testével, akkor összekapcsolódik sok ezer kereszténnyel, laikussal, szerzetessel és pappal a világon, akik ebben a szent időben szintén böjtölnek. Már egyetlen ember böjtölésében is hatalmas erő van, de ha egy csoport kezd böjtölni, akkor ez az erő megsokszorozódik! Megsokszorozódik a hatalom!

Dr. David Yonggi Cho a világ legnagyobb szabadkeresztény gyülekezetének pásztora a Dél-Koreai Szöulban. Gyülekezetének hétszázötvenezer tagja fog huszonegy napos böjtbe minden évben. Évente ezerötszáz tinédszer táborozik sátrakban az Imádság Hegyén, hogy böjtöljenek és imádkozzanak. Gyülekezetük híres a gyógyító és szabadító szolgálatról.

Tévedsz, ha azt hiszed, a katolikusoknak nem kell böjtölniük. Isten mindnyájunktól elvárja, hogy böjtöljünk, és nem csak a szerzetesektől. A Máté 6-ban Jézus megnevez három olyan feladatot, amelyet a keresztényeknek tenniük kell: “Amikor imádkozol…”, “Amikor adakozol…”, “Amikor böjtölsz…”.Nem “ha”, hanem “amikor”. Ha van olyan idő, amikor imádkozol, vagy adakozol, akkor a böjt idejének is meg kell lennie.

“Ne aggodalmaskodjatok tehát, és
mondjátok: Mit együnk? vagy. Mit
igyunk? vagy: “Mivel ruházkodjunk?”
Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy
mind ezekre szükségetek van. Hanem
keressétek először Istennek országát
és az Ő igazságát; és ezek mind
megadatnak néktek.”
(Máté 6:31-33)

Mindig lehet kibúvót találni a böjt alól, ezért el kell határoznod, hogy megteszed, és majd minden más megy a maga útján. Ha elhatározod, hogy odaszánod a böjtölésre a Nagyböjt napjait, ezzel az egész előtted álló év menetét meghatározod, és Isten az egész évben megáldhatja az életedet. Mint ahogyan az egész napodat meghatározza, ha korán reggel keresed Istent, ugyanez elmondható arról is, ha a tavasz első napjait odaszánod a böjtölésre.

A következő részekben szeretnék megosztani veletek néhány mélyebb tanítást, amit az Úrtól kaptam a böjtről, miközben folyamatosan kerestük Őt ily módon, és szeretnélek bátorítani titeket több csodálatos bizonyságtétellel még, amelyek tanúsítják, hogy Isten hűséges az Ő Igéjéhez.

Kedves volt Istennek

“Bár ezek a hitükről mind bizonyságot kaptak, mégsem nyerték el az ígéretet,
mert Isten nekik valami jobbat tervezett, nélkülünk nem juthatnak hát el az üdvösségre.

(Zsidók 11:39,40)

Ma sokkal jobban fellelkesít engem a böjt, mint korábban valaha. Ne érts félre, nagyon szeretek enni! De annak ellenére, hogy szeretek enni, még nem okoz nagy örömet látni, hogy mások egy hatalmas, párolgó, illatos marhasteaket esznek, miközben én kenyeret rágcsálok. Tapasztaltam, hogy az Isten iránti éhség és szomjúság jutalma sokkal nagyobb, mint annak az átmeneti éhségnek a kielégítése, amit a testemben érzek.
.
Emlékszel Annára? Története alig néhány sor a Lukács Evangéliumában, de Isten ennél sokkal de sokkal többet látott ennek a drága szentnek az életéből. A Biblia prófétaasszonynak nevezi, és csak annyit említ róla, hogy “mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala, aki nem távozék el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgál vala éjjel és nappal”. (Lukács 2:37) Ez is bizonyítja, hogy az ember soha nem túl öreg ahhoz, hogy böjtöljön. Anna éhsége Isten után sokkal erősebb volt, mint az étel utáni éhsége, és a böjtölésben tanusított hűsége felkészítette a bekövetkezendő eseményekre.
.
Az Isten utáni éhség megelégülése összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a test miatti éhségé Jézus születése után József és Mária felvitték a csecsemőt a templomba, hogy bemutassák az Úrnak elsőszülött fiukat. Ahogy a kis család átfurakodott a sok száz emberen, csak egyetlen hűséges férfi, és egyetlen idős asszony ismerte fel a Messiást. Simeon és Anna. Anna “dicsőítette Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta a megváltást” (Luk 2:38) El tudod képzelni? Anna új hivatást kapott 84 éves korában! Jóllehet a böjt az életkor előrehaladtával semmivel sem lesz könnyebb, a kegyelem által könnyebbé válik. Amikor érzed a Szentlélek hívását a böjtölésre, Ő fel is készít mindarra, ami rád vár. Ahogy Jézus mondta: “Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” (Máté 5:6)

Higgy Istennek!

“A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)

A Zsidókhoz írt levél – amelyre gyakran mint a “Hithősök jegyzéke” hivatkoznak, említést tesz Énokhról is: “Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek.” (Zsidók 11:5)

Vajon mi különböztette meg Énókhot az előtte élő emberektől? Mitől volt annyira kedves Istennek? A válasz szintén a Zsidókhoz írt levélben található: “Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni… mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsidók 11:6) 1Mózes 5:22 szerint Énókh ismerte Istent, “Istennel járt” 300 évig! Figyeld meg, hogy Énókh nem arra törekedett, hogy az emberek tetszését elnyerje. Júdás valójában azt mondja róla, hogy Énókh olyan módon prófétált, hogy amiatt rendkívül népszerűtlen volt az emberek szemében. (Júdás 14-15) Énókh azonban elsősorban azon törte magát, hogy hitben járjon, mert ez az, ami kedves Istennek. Elmondhatjuk, hogy szorgalmasan kereste Istent, és nagy jutalmat kapott.

Ha kedves akarsz lenni Istennek, akkor higgy Istennek!

“Hitben járunk, nem látásban” (2Kor 5:7) – tanította Szent Pál apostol Korinthos tudományra szomjas társadalmában Sidrák, Misák és Abednégó is hitben jártak és nem látásban, amikor csatlakoztak Dánielhez a böjtjében, és tartózkodtak a királyi asztal finom étkeitől. És utána, csak gondoljatok bele, mit érezhettek a tüzes kemence felé vezető útjukon! Olyan erősen befűtöttek a kemencébe, hogy a hőség megölte az ajtónál álló őröket. Ha racionális látásban járnak, ezt mondják: “Ma van az a nap, amikor holtbiztosan hamuvá égünk.” Ők viszont hitben jártak, és ezt mondták: “Íme, a mi Istenünk, ki tud minket szabadítani az égő tüzes kemencéből, és a te kezedből is, ó király, kiszabadít minket” (Dániel 3:17) A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés.

Éhség az Ige után

Honnan szerezhető be ez a fajta hit, mely képessé tesz arra, hogy higgy Istennek, bármilyen súlyosaknak tűnjenek is a körülményeid? A fiad nem tért meg, kábítószerezik. Az apád haldoklik a kórházban. Éppen ki akarnak lakoltatni az otthonodból, mert nem tudod fizetni a részleteket. Húszéves házasságod véget ért, és éppen most írtátok alá a válási papírokat. És még folytathatnám. Ezek húsbavágóan szorongató körülmények, melyekre a racionalitás nem tud megoldást. Honnan vegyünk hát hitet?

“Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” (Róma 10:17) Ennek van egy értelmezett fordítása is: “A hit hallásból van, amit hallunk, az pedig Krisztusnak az ajkairól származó üzenet prédikálásából származik” Isten igéjének ismerete, az Evangélium hirdetése növeli a hitet.
.
Van valami különleges abban, amikor elmész egy gyülekezetbe, ahol a Szentlélek kiárad, és meghallod Isten prédikált Igéjét!
.
A hit nem programokból, erőteljesen tevékenykedő jótékonysági csoportokból, nem is a hozzád hasonló emberekkel való együttlétből fakad. A hit akkor születik meg, ha meghallgatod Isten emberének beszédét, aki kompromisszumok nélkül prédikálja az Igét mindenkinek, aki hajlandó odafigyelni. Így születik a hit. És ha ezt elfogadod, akkor soha nem fogod megengedni az ördögnek, hogy lebeszéljen arról, hogy hűségesen járj Isten házába és a közösségedbe, és hallgasd a tanítást.
.
Ha kedves akarsz lenni Istennek, akkor higgy Neki!
.
Túl sok keresztény alultáplált az Igével, és túltáplált a világgal, ennek eredményeként kiszárad a lelke és vereségként éli meg az életét.

A Genezis azt írja: “Éva látta, hogy a gyümölcs alkalmas az elfogyasztásra.” Látta! Pedig Isten Igéje így szólt: “Amely napon eszel arról, bizony meghalsz.” (1 Mózes 2:17) Éva mégis a saját látása, belátása szerint cselekedett, amit a kígyó suttogott a fülébe, ahelyett, hogy Isten Igéjének hitt volna.

Jézust, amikor a pusztában böjtölt, megkísértette ugyanaz a hang, mely oly ravaszul suttogott Éva fülébe. Jézus azonban így válaszolt neki: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, mely Isten szájából származik” (Máté 4:4) Mit hallott Jézus közvetlenül azelőtt, hogy megkezdte a böjtölést? “És íme egy égi hang ezt mondta: Ez az én szerelmes fiam, kiben én gyönyörködöm.” (Máté 3:17) Istennek ez a szava úgy betöltötte Jézust, hogy éltetni tudta negyven – étel nélkül eltöltött – napon keresztül.
.
Annyira vágyom, hogy Krisztus mai teste ugyanezt az éhséget érezze Isten Igéje után! Szeretném meglátni azt a napot, amikor a keresztények inkább pizsamában mennek el a templomba, minthogy elmulasszák meghallgatni Isten Igéjét! Tudom, hogy ez erősnek hat, de rendkívüli időkben élünk! Jussanak el hozzátok Jézus szavai. “Ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.” (Márk 13:31)
.
Szerinted mije volt a fiatal Dávidnak természetes szinten, ami miatt képes volt elhinni, hogy sikeres lehet az óriás filiszteussal szemben? Semmije! Kicsi volt, még katona sem volt, egész gyermekkorában juhokat terelgetett egyedül. Viszont Istennel járt, ismerte Istent, kereste Őt, énekelt Hozzá. Csak a hitére volt szüksége ahhoz, hogy tudja: Góliát el fog esni a kezétől, ahogyan az oroszlánt és a medvét is legyőzte. (1Sámuel 17:34,35)

Szorgalom

Szorgalmasan táplálkoznunk kell Isten Igéjével. Vannak időszakok, amikor nincs más lehetőségünk, csak az, hogy koplaltatjuk a testünket és tápláljuk a szellemünket: azaz böjtölünk. A böjt segít abban, hogy különbséget tudj tenni aközött, amit akarsz és aközött, amire szükséged van. A böjt arra késztet bennünket, hogy csak a valóban fontos dolgokra összpontosítsa a figyelmünket.

Hidd el: a böjt sok lehetőséget biztosít az Úr szorgalmas keresésére! Szorgalmasan keresed őt, amíg mások elmennek moziba, színházba, űdítőitalt isznak, pattogatott kukoricát esznek, együtt szórakoznak a barátaikkal, vagy elutaznak egy meleg országba napozni, pihenni. Te viszont otthon maradsz, hogy az Úrral lehess, mert hallani szeretnéd az Ő hangját. Keresheted Őt szorgalmasan böjtöléssel már reggel, amikor mindenki más rántottát, szalámis vajas kenyeret vagy müzlit reggelizik, te viszont úgy döntesz, hogy Istennek szenteled a testedet és inkább Igét olvasol. Vagy a munkahelyeden is megteheted ugyanezt, amikor mindenki más szecsuáni menüt, töltött káposztát és kólát ebédel, te viszont palackozott vizet iszol! Akkor is szorgalmasan keresed Istent, ha hazaérsz a fárasztó munkanap után, egész nap csak víz ment le a torkodon, mégis elkerülöd a vacsorára megterített asztalt, hogy Isten Igéjére rávesd magad.

Hitben járunk. Nem fogunk némán fuldoklani nyomorúságainkban

Aki szorgalmas, az kitartó és állhatatos is. Ez azt jelenti, hogy keményen dolgozol valamiért, és nem vagy hajlandó abbahagyni. Isten megszabadította a zsidókat a fáraó rabságából. Szétválasztotta a Vörös-tengert, hogy száraz lábbal kelhessenek át, de hagyta vízbe fulladni a fáraó hadseregét. Izrael fiai mégis, amint a pusztába értek, azonnal panaszkodni kezdtek. Mindazok után, amit Isten értük tett, nem voltak szorgalmasak az Őr keresésében, és ez az idősebb generáció soha nem léphetett be az Ígéret Földjére, a Tőle való jutalomba.

A hit állandóan halad előre.Soha nem történhet meg, hogy a hit nehéz helyzetbe kerül és így szól: “Akkor most itt leülök és meghalok. Vége.” A hit soha nem áll meg a pusztában, belesüllyedve az önsajnálatba, miközben minden kiszárad körülötte. Hitben jársz. Nem fogsz némán fuldoklani nyomorúságaidban. Ha a pusztába kerülsz, továbbhaladsz, mész tovább akkor is, ha minden lépéssel csak centimétereket jutnál előre. Ha csatákat kell vívnod, akkor is ezt mondod: “Nem adom fel”.



A jutalom

Amikor egy körözött személy megtalálásáért jutalmat kínálnak fel, a jutalomról már előre gondoskodnak, a pénzt elhelyezik egy számlán, és mindaddig ott tartják, amíg a vétkest el nem fogják. Isten megjutalmazza azokat, akik Őt szorgalmasan keresik (Zsidók 11:6), ami azt jelenti, hogy Ő már letétbe helyezte a jutalmadat.

Amikor ezt a verset olvastam, magamban mindig hozzátettem: “keresik… és meg is találják Őt”. De az Ige nem ezt mondja! A Bibliából azt is tudjuk, hogy “aki keres, az talál”.

Amikor az év elején böjtölünk, ezáltal először is keressük Isten Királyságát. Ezalatt és ezt követően hihetetlen bizonyságtételeket hallunk. Szeretnélek megerősíteni most én is téged a hitedben néhány bizonyságtétellel, olyan “jutalmakról”, amiket emberek megtapasztaltak. Böjtölésünk idején az emberek egymás kezéből kapják ki a mikrofont az istentiszteleteinken, mert szeretnének bizonyságot tenni Isten jóságáról. Íme néhány ezek közül:

A családom és a gyermekeim megtéréséért böjtöltem, és hét napig ételt nem, csak folyadékot vettem magamhoz. Éppen azt mérlegeltem, hogy folytatásként elkezdjem-e a dánieli böjtöt, vagy sem, amikor a lányom, aki két éven keresztül menekült az Úr elől, elújságolta nekem, hogy megtért! Úgyhogy én folytatom a böjtöt, mert további csodákat szeretnék látni a családomban!

Pásztor, mi elmaradtunk a házunk törlesztőrészleteivel, és már el akarták venni a házunkat. Pénteken böjtbe fogtam, és korgó gyomorral, de Istenbe vetett hittel néztem végig, ahogy kollégáim a munkahelyemen pizzát ebédelnek. Aznap délután, amikor hazamentem, értesítettek, hogy a bank átütemezte a teljes jelzáloghitelt! Megmenekültünk! Nemhogy enm vagyunk elmaradásban most, hanem áprilisig nem is kell semmit fizetnünk!

Másfél éve imádkozunk a menyemért, és most böjtölni is elkezdtünk. Csatlakozott egy kábítószer-elvonó programhoz. 14 éves kora óta kábítószerezett. Ma délelőtt az arcára borulve sírt Isten előtt az oltárnál. Ez csoda! Kész csoda!

3 éve járok ide a gyülekezetbe, de tavaly ezt mondta az anyám: “Most kezdenek böjtölni”. Azt gondoltam: “Huszonegy nap? Nem hiszem, hogy képes lennék rá.” utána az jutott eszembe, hogyha Istent tesszük az első helyre, ez az év jólétet hozhat a családomra. Bérelt lakásban laktunk, és csak egy autónk volt a feleségemmel közösen. Az év folyamán vettem egy másik autót is, és egy családi házba költöztünk. Én muzsikus vagyok, és a művésztársaimmal szerződést kötöttünk a világ legnagyobb kiadójával. Úgyhogy ebben az évben már nem is kérdés, hogy az egész családommal együtt csatlakozom-e a huszonegy napos böjthöz!

Apukám az intenzív osztályon fekszik az Észak-Georgiai Egészségügyi Központban. Sérve van, elzáródott a vastagbele, ami gyakorlatilag elhalt, és elzáródtak a belei. Már ötször lemondtak róla, és szóltak nekünk, hogy búcsúzzunk el tőle. Azóta levették a létfontosságú életfunkciókat fenntartó gépekről, és önállóan lélegzik. Jelenleg azt mérlegelik, hogy átteszik egy normál kórterembe.

Pásztor, ezen a héten súlyos gondjaink voltak a bankszámlánkkal. Ellopták a bankkártyámat, és a tárcámban levő összes pénzt, és sorra visszautasították a csekkjeinket fedezethiány miatt. De dicsőség az Úrnak, elkezdtünk böjtölni. És Isten leszállt hozzánk! Az összes pénzt megkaptuk a visszautasított csekkek után, sőt a bank még az ellopott pénzünket is visszafizette.

A következő történetet én magam szeretném veletek megosztani. Egyszer egy huszonegy napos böjtünk végén odajött hozzám egy házaspár, és átnyújtott nekem egy köteg hivatalos papírt. Meglepetten bontottam ki, és az ELUTASÍTVA szót láttam rajta, vastag fekete betűkkel rábélyegezve. Alatta ezeket a szavakat lehetett olvasni: “Georgia állam, Gwinett megye Legfelsőbb Bírósága. Végleges válási döntés és bontóperi ítélet.” Az előttem álló házaspár éveken keresztül harcolt egymással, de a legutolsó böjt alatt mindent félretettek, kitartóan keresték Istent az Igében és a böjtben és csoda történt! A megosztottság helyét az egység foglalta el, ráadásul a válási keresetüket visszautasították. Az ördög azt hittem, újból megdönti a keresztény válások eddigi statisztika adatait, de Isten nagy jutalmazó!

Az ellenség azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson, de Jézus azért jött el, hogy bővölködő életünk legyen (János 10:10). Jézus halála, eltemetése és feltámadása nagyon sok mindenről gondoskodott a számunkra! Jóllehet ezek a kincsek mindenki számára hozzáférhetőek, egyiket sem kapjuk meg automatikusan. Isten nem személyválogató. Megjutalmaz mindenkit, aki szorgalmasan keresi Őt hittel, mert ami Neki kedves, az a mi hitünk.

A dicséret palástja

“Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van,
aki teremtette az eget és a földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.
Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!”
Zsoltárok 121:1-4

Az ember soha nem felejti el a szomorúságnak és a veszteségnek azt az érzését, ami egy hozzá közel álló ember elvesztésekor elárasztja. Nagyon szerettem apámat. Amikor 1991-ben eltávozott, hetekbe telt, mire leráztam magamról a gyász és a fájdalom első hullámát. Minden reggel, amikor felébredtem, újból rámtört a veszteségnek ugyanaz az intenzív érzése: apa meghalt. Csodálatos apa és nagyapa volt. Nagyon hálás vagyok, amiért olyan sok közös emlékem lehet vele. Élete valójában folyamatos ünneplés volt. Bár tudtam, hogy apa az Úrnál van, távozásával mégis tátongó űrt hagyott maga mögött, melyet nagyon sokáig szívbemarkoló fájdalommal éreztem.

Máté evangéliumának 9. részében azt látjuk, amikor Keresztelő János tanítványai odamennek Jézushoz és megkérdezik tőle: “Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” (14.vers)

Jézus így válaszolt: “Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg vele a Vőlegény? De eljönnek azok a napok, amikor elvétetik tőlük a Vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” (15.vers)

Nem ez az egyetlen alkalom, amikor a szomorkodás és a böjt szó felcserélhetően szerepel a Bibliában. Az Úr ebben a beszélgetésben egyértelművé teszi, hogy a böjtölés nagyon hasonlít a szomorkodáshoz, bánkódáshoz. Amikor böjtölünk, ezt egyáltalán nem ünnepként éljük át. A böjt annak az ideje, amikor megpróbálunk belépni Isten jelenlétébe, amikor keressük Őt és mellőzzük a test dolgait. A böjt megkezdése után néhány órával megtapasztaljuk, hogy elsősorban az ételek körül forognak a gondolataink, azután már a gyomrunk is korogni kezd.

Ennek ellenére alig várom a közös böjtöléseket, melyeket a gyülekezetemmel évről évre folytatunk azokért a jutalmakért, amiket azért a kitartó Isten-keresésért kapunk, ahogy abban a teljes közösség résztvesz. Jézus azt mondta: “Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5:4) Ki más lenne a Vigasztaló, ha nem a Szentlélek?

Izaiás próféta is így kezdi a jóhír kihirdetését a 61. fejezetben, amikor előre kijelenti Krisztus érkezését, hogy Ő azért jön, hogy:

hogy megvigasztaljam minden a gyászolókat,
és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek
olaját (protestáns fordyításban: dicséret palástját)
gyászruha helyett, a szomorúság lelke
helyett meg ünnepi öröméneket.
Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket,
akiket az Úr ültetett el, az Ő dicsőségére!
(Izaiás 61:2,3)

Hiszem, hogy amint a gyülekezet megtanul közösen böjtölni (vagyis bánkódni), akkor meg fogjuk látni, amint Isten sokféleképpen elkezdi megvalósítani ezeket az ígéreteket. Tapasztalod-e életedben a “kiégettség” érzését: múltbeli sérülések, visszafordíthatatlanul be nem teljesült álmok csúnya emlékeztetőit? Ne szórd szét ezt a hamut. Isten ékességet ad a hamu helyett. Az Ő Jelenlétének kenetét, az öröm olaját, a dicsőség palástját a gyász helyébe.

A böjt megtöri a csüggedtség szellemét

A csüggedtség szelleme a reménytelenségre, a depresszióra, a lehangoltságra vonatkozik. A világ beleesett a legrégebbi csapdába. Az emberek ivással, dohányzással, gyógyászati célú szerekkel, orvosságokkal, túlzott evéssel, és más káros és bűnös magatartásformákkal próbálják lerázni magukról a csüggedtség szellemét. Gondolj csak arra a rengeteg reklámra, amelyek fogyókúrákat, antidepresszánsokat, a dohányzásról való leszokás eszközeit kínálják. A televízió tele van a gyógyszergyárak hirdetéseivel.

Ahelyett, hogy további dolgokat vásárolnánk, hogy enyhítsünk a fájdalom és elhagyatottság érzésén, inkább böjtölnünk kellene és keresni Istent, aki a dicséret palástját adja a csüggedtség szelleme helyett, mely annyi embert gyötör. Miért nevezi a dicséretet palástnak?

Sokunk számára kézzelfogható tapasztalat, hogy a depresszió és a lehangoltság pontosan olyan érzés, mint amikor valakinek egy palást borul a vállára. Betakarja viselőjét sötét kétségbeeséssel. Ez egy súlyos palást, mely folyamatosan húzza az embert lefelé. Nem engedi, hogy felemeld a fejedet, és Istent dicsérve fellendítsd a kezed.

A csüggedtség kiszívja az életedből Isten imádatát és dicséretét. A közösségi élet és a templomban eltöltött idő nagyon nyomasztó tud lenni, ha nem tanulod meg imádni Istent. Tudom, hogy ez a kijelentés furcsának tűnhet, de akkor is igaz. Nincs rosszabb egy olyan közös imánál, mely elveszítette a dicsőítés palástját, és helyette magára vette a csüggedtség szellemét. Isten jobban vágyakozik az örömteli imádó és dicsőítő szívünkre, mint a szentmisén való puszta részvételünkre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akár mellőzhetjük is a templomba járást, hanem azt, hogy az együtt töltött időt az egyedül töltött alkalmakhoz hasonlóan csodálatos és hatalmas Istenünk dicsőítésének és imádatának kell meghatároznia. A dicséret tehetetlenné teszi az ellenséget!

Egyik kedvenc példám ismét eszembejut a Krónika 2 könyvéből. Jósafát királynak megmondták, hogy nagy sokaság jön népe ellen Szíriából, és már a határban vannak. A királyt félelem töltötte el, és az Urat kezdte keresni, és egész Júdában meghirdette a böjtöt.

Jósafát nem sokkal korábban végzett Júda királyságának rendbetételével. De alig kezdték el élvezni a belső békét, amikor megtudták, hogy egy akkora hadsereg tart feléjük, amit ők képtelenek lennének legyőzni. Jósafát akár meg is halhatott volna a csüggedtség szellemének súlya alatt. Elkezdhette volna vádolni Istent. Az Ige azt mondja “megfélemlék”, de csak egy pillanatig időzött ebben az állapotban. Azonnal rávette magát és az egész népét, hogy böjtölve és imádkozva keressék az Urat. De amit még megtett, arra érdemes odafigyelned. Utána elfoglalta a helyét a nép nagy gyülekezetében, és dicsőítésbe kezdett! Hirdette Isten nagyságát és mindazt, amit Isten értük tett. Végül így szólt: “Mert nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak terád néznek a mi szemeink.” (12 vers) Majd várakozni kezdtek. /Nem hasonló-e a helyzet a mai Magyarországgal is? – a szerk.megjegyzése/

Hányszor kapjuk magunkat azon, hogy ezt mondjuk: “Fogalmam sincs, mit tegyek! Képtelen vagyok ekkora problémát megoldani!” Nekünk is Istenre kell emelnünk a tekintetünket.

A történet így folytatódik: “Akkor Jaházielre… aki az Asáf fia közül való Levita vala… az Úrnak Lelke szálla, a gyülekezet közepette.”(14.vers) Isten azt mondta nekik, hogy nem nekik kell harcolniuk, mert Ő harcol értük. Pontosan megmondta, hol lesz az ellenség, de ezt is hozzátette: “Nem kell nektek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz” (17.vers)

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de amikor ráeszmélek, hogy az Úr ellenségeim megsemmisítésére készül, az számomra elegendő ok arra, hogy kiáltsak! Júda fiai pontosan ezt tették. Fiatalok és öregek “felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dicsérjék.” Másnap kora reggel kimentek arra a helyre, ahova az Úr vezette őket. Ekkor Jósafát újból szólt a néphez:

“Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói!
Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor
életben maradtok. Higgyetek prófétáinak, és
boldogok lesztek!” Miután ezt a tanácsot adta
a népnek, felállította az Úr énekeseit, hogy
kivonuláskor, a hadba keltek élén szent díszben
magasztalják Őt e szavakkal: “Dicsérjétek az Urat,
mert irgalma örökkévaló!”
(2Krónika 20:20-21)

És akkor most figyeld meg, mi történt, amikor elkezdték a dicséretet: “az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen, akik Júdára jövének, és megverettetének.” (22.vers)

Nagy erő van a közös böjtölésben és a közös dicséretben! Megnyitja a gyógyulás, a szabadulás, a győzelem és a megtisztulás folyamait az Úr házában. Eljött az ideje, hogy a hamut olajra, a gyászt örömre, a csüggedtség köntösét pedig a dicséret palástjára cseréljük.

Amit az evés eredményez

Nem sokall azelőtt, hogy megkezdtük volna a közös böjtöt, felhívott az egyik barátom. Legnagyobb meglepetésemre ezt mondta: “Annyira sajnállak!” Azért sajnált, mert arra készültem, hogy megvonjam magamtól az ételt annak öröméért, hogy az Urat kereshetem a következő huszonegy nap során.

Így válaszoltam: “Te csak ne sajnálj engem! Valójában én sajnállak téged.” Majd kihívás elé állítottam: “Van egy ajánlatom a számodra. Te csak nyugodtan egyél a következő 21 nap alatt. Az év végén összehasonlítjuk a jegyzeteinket, és majd meglátjuk, hogy az étel, amelyet megettél, megszerezte-e neked mindazt, amit a következő 21 nap alatti böjt nekem megszerez.” Dániel 1:15 tanúsága szerint az evés nem képes olyan eredményre, amire a böjt képes.
.
Nagy erő van a közös böjtölésben és a közös dicséretben!

Nagy áldásnak tekintem, hogy olyan közösséghez tartozhatok, amely közösen böjtölve keresi Istent. Sokaknak megváltozott az életük a böjt eredményeként. Egyszer karácsony környékén drámai változás állt be egy fiatalember életében, akit most James-nek fogok nevezni. Mint mindig, most is közös böjttel kezdtük az évet. Az előző év folyamán sok csoda történt az emberek életében. Azon a bizonyos péntek estén a családommal együtt részt vettem a gyülekezetben, majd elindultunk hazafelé. Útközben lekanyarodtunk egy élelmiszer áruházhoz, hogy gyorsan bevásároljak még valamit a hétvégére.

Betettem az ennivalókat a kosárba, majd beálltam a pénztárnál a sorba. Láttam, hogy a kocsiban maradt gyerekek és a feleségem az ablakon keresztül figyelnek. Ekkor vettem észre Jamest. Ott állt mögöttem a sorban, néhány doboz sörrel a kezében. Összetalálkozott a tekintetünk. Először nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget az esetnek, mert csak arra koncentráltam, hogy gyorsan megvegyem, amit kellett, és visszamenjek az autóhoz. De ne felejtsd el, hogy az év elején 21 napig böjtöltem, és a böjt fogékonnyá tesz bennünket Isten hangjára. Bensőmben meghallottam az Úr hangját: “Mondd meg neki, hogy nagyon értékes az Én szememben.”

Újból James-re néztem, ő visszanézett, aztán hirtelen eltűnt. Közben kifizettem a vásárolt árut, és tudtam, hogy valamit mondanom kell neki. De nem láttam hol van, azért kimentem a kocsimhoz. Amikor kinyitottam az ajtót, a feleségem és a lányok kórusban kiabáltak: “apa! Apa! Nézd! Nézd!”

A digitális kamera kijelzőjére néztem – ami azért volt nálunk, hogy felvételeket készítsünk a gyülekezeti színdarabról – és láttam, hogy felvételeket készítettek arról a fiúról, aki ott állt mögöttem a sorban. Feleségem és a lányok távolról meglátták, amint ez a srác sört és bort lop az üzletből, sőt még felvételeket is készítettek róla. Neki kellett volna tovább adnom az Úr üzenetét: “Nagyon értékes vagy az Én szememben!” A szívem összeszorult. Lehetőséget kaptam, hogy elmondjam ennek a fiatal férfinak, mennyire értékes Isten szemében, hogy nem kell a régi életmódját folytatnia – az ellenségtől legyőzve, a csüggedtség szellemének a szorításában. De nem enegedelmeskedtem istennek, és ettől nagyon rosszul éreztem magam.

Mindent elmondtam a családomnak. Mire a lányom azt mondta:
– Tudom, hova ment. Elment a következő szupermarketbe.
– Gondolod?
– Garantálom. Egy piros Camaro-ba ült be.
– Gyerünk! – feleltem. – Adjunk hálát Istennek a második lehetőségért!

A következő szupermarkethez hajtottunk, és miközben a parkolóban köröztem, a lányom észrevette a piros Camaro-t. Kipattantam a kocsiból, és tudtam is, hol kell keresnem a fiút: az alkoholos italok részlegén! Ott is volt, bevásárlókosara színültig tele sörrel és borral. A folyosó végéhez tolta a kocsit, ahol a nyitott raktárajtón keresztül különösebb gond nélkül kijuthatott az üzletből a rakományával.

De Istennek nem ez volt a terve James-szel. Egyenesen odamentem hozzá és megszólítottam:
– Ön nem ismer engem, és én sem ismerem magát, de Isten azt akarja, hogy tudja: Ön nagyon értékes az Úr szemében.
Egy pillanatra rám meredt.
– Mit mondott?
A zsebembe nyúltam. Volt nálam negyven dollár, odaadtam neki ezekkel a szavakkal:
– Tudom, hogy valószínűleg alkoholt fog venni ezen a pénzen, de engedelmeskednem kell Istennek. El kell mondanom önnek, Uram, hogy Ön nagyon értékes Isten szemében és nagyon szereti Önt.
– Kicsoda maga?
– Prédikátor vagyok.
– És hol?
– A Free Chapel gyülekezetben, a McEver úton.
A fiú remegni kezdett, majd ezt mondta:
– Köszönöm. Tudja, képtelen vagyok leszokni – mutatott a kocsira. – Hat elvonókúrán vagyok túl, és képtelen vagyok abbahagyni.
Megismételtem neki Isten üzenetét, mire kicsit hátralépett.
– Készen áll arra, hogy kimenjen és itthagyja az egészet? – kérdeztem tőle.
Nagyon komolyan a szemembe nézett, és így szólt:
– Menjünk!

Kimentünk a parkolóba. A lányok az autóban ültek és egész idő alatt a fiúért imádkoztak. A fiú a könnyeit törölgetve jött ki. Átöleltem, és ezt mondtam neki:
– Jézus segítségét kell kérned, fiam. Ő ismer és megért téged. Elküldött engem hozzád ma este, hogy elmondhassa neked: nagyon értékes vagy a szemében.

Mindenki más, és maga James is mást mondott: “Te értéktelen vagy. Soha nem lesz belőled semmi. Az életed egy hatalmas kudarc. Elvesztegetted a lehetőségeidet.” De Isten teljesen más szemmel néz ránk. Imádkoztam James-szel ott a parkolóban, majd szétváltunk. Búcsúzóul ezt mondta:
– Ott leszek a gyülekezetében, pásztor.

Elkezdtem érte mindennap imádkozni. Már jól benne voltunk a közös böjtünkben, amikor az egyik vasárnap délelőtt láttam, hogy James közeledik felém. Széles mosoly ült az arcán.
– Mondtam, hogy itt leszek!
Ez a böjt is egy csodával kezdődött!
.
Nem számít, mi zajlik az életedben éppen most, dönthetsz, hogy böjtölve és imádkozva keresed azt az Istent, Akinek a szemében te nagyon értékes vagy! Ne higgy az ellenség hazugságainak! Ne merülj el még mélyebben a csüggedtség szelleme alatt! Isten az öröm olaját és a dicséret palástját tartogatja számodra. Az Ő igája gyönyörűséges, és az Ő terhe könnyű. A böjtölés hatására az Ő szemén keresztül kezded el majd látni saját magadat.

Böjt, hit és türelem

Nem emlékszem már, hányadikos voltam pontosan, amikor elvégeztünk egy kísérletet az általános iskolában. Tanítónénink megkért bennünket, hogy másnap vigyünk be magunkkal egy kiürült tejesdobozt. A dobozt kiöblítettük, és levágtuk a tetejét. Majd a tanítónő kinyitott egy nagy zacskót, ami tele volt fekete virágfölddel, és mindenki kapott belőle a tejesdobozába. Majd mindenki kapott egy-egy szem vajbabot, amit el kellett ültetnünk. Kis lyukat fúrtunk a földbe az ujjunkkal, amibe beleejtettük a magot. Elsimítottam a földet, meglocsoltam az veteményt, ráírtam a nevemet a dobozra, és az egészet odatettem a többi doboz közé az ablakba.

Minden reggel a többiekkel együtt odarohantam az ablakhoz, hogy lássam mi van a magommal. A harmadik napig semmit sem láttunk, ekkor viszont parányi zöld hajtás jelent meg néhány dobozban. A hatodik napra a legtöbb dobozban ott volt a zöld hajtás, némelyiken már a levelet látszottak, de az enyém nem kelt ki. Hat napon át türelmetlenül szaladtam az ablakhoz, hogy megnézzem a dobozomat, de csak föld volt benne. Ugyanúgy locsoltam, mint a többiek. Ugyanúgy sütött rá a nap, mint a többiek veteményére, de az enyém nem hajtott ki. Kiváncsi voltam, egyáltalán ott van-e még a mag.
.
A hetedik napon nem bírtam tovább. Elsőként érkeztem az osztályba, és az ujjammal felástam a földet, hogy lássam, ott van-e még a mag a dobozban. Kihúztam, és persze, hogy már elkezdett csírázni. Ekkor lépett be az osztályba a tanítónő. Amikor látta, mi van a földes ujjacskáim között, kedvesen elmagyarázta, hogy ott kellett volna hagynom a helyén, és türelmesen kellett volna várnom. Mivel túl hamar kihúztam a magot a földből, tönkretettem a termést. Igaza volt. Az összes többi magból erős, magas növény fejlődött ki, és hamarosan több hüvely vajbab csüngött rajtuk. Sokkal több babot szedtünk le, mint amennyit elvetettünk.

Ne ásd fel!

Ez a gyerekkori kísérlet tartós emléket hagyott bennem, mivel rájöttem, hogy a lelki életünkben valami hasonlót élünk át. Szól hozzánk az Úr – ez csupán a mag -, de mélyen beágyazódik a szívünkbe: “Isten megáld engem. Az Úr nagyon kedvel. Isten látja a szükségleteimet, és gondoskodik rólam. Megóvja a családomat, és megmenti elveszett szeretteimet.” Lehet, hogy túl magasnak látod az előtted magasodó akadályokat, de csak fogd azt a parányi hitmagot, és ültesd el ennek a hegynek a tetején, és várj!

A hitnek és a türelemnek kéz a kézben kell járnia

Nem kell hozzá sok idő, hogy felüsse a fejét benned a türelmetlenség. A hegyek csak még magasabbra tornyosulnak, és az elvetett mag semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy kicsírázzon, bármivel is próbálkozol. Látod, hogy mások áldásban részesülnek, a te helyzeteden viszont nem változik semmi. Tűnődni kezdesz. “Valóban Isten szólt hozzám?” mint amikor azon tűnődtem, hogy a mag ott van-e még a kicsi dobozomban. Tudtam, hogy elültettem, és az eszembe sem jutott, hogy valaki esetleg kicsente a földből az én magomat, de minden bizonnyal eltűnt, mert nem történik semmi. Végül elcsüggedsz, ásni kezdesz az ujjaiddal, és túl korán kihúzod a magot, szétzúzva ezzel az ígéretet.

Mindig ez jut eszembe, amikor azt hallom az emberektől, hogy alig telik el egy-két nap a böjtből, máris elcsüggednek. A testükre hallgattak, ahelyett, hogy kitartottak volna a hitükben, és még rosszabbnak érezték a helyzetüket, mint azelőtt. Talán megfeledkeztek arról, hogy hitben kell járniuk és nem látásban? A hitnek és a türelemnek kéz a kézben kell járnia.

Amikor egy férfi odavitte a fiát a tanítványokhoz, hogy szabadítsák meg nyomorúságos állapotából, de a tanítványok képtelenek voltak segíteni rajta. Végül a férfi eljutott Jézus elé, és arra kérte az Urat, hogy könyörüljön meg a fián. Jézus kiűzte a fiút gyötrő démont, a gyermek meggyógyult. Képzeljétek el azt a helyzetet. A tanítványok nem értették, magukban kérdések özöne jött elő, majd egymást is kérdezgetni kezdték. Mi miért nem tudtuk kiűzni a démont? Jézus így válaszolt nekik:

“A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom nektek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: menj innen amoda, és elmenne, és semmi sem volna lehetetlen néktek.” (Máté 17:20)

Micsoda hatalmas szavak ezek Jézustól! Arra bátorítlak, hogy elmélkedj egy ideig ezen az igén. Ne hagyd magad mögött jól ismert területként. Azok az emberek, akiknek súlyos akadályokkal kell szembenézniük, általában azt gondolják, hogy “nagy hitre” van szükségük ezek leküzdéséhez. De Jézus nem ezt mondta! Hanem azt: semmi sem lehetetlen a számunkra, de nem akkor, ha nagy hitünk van, hanem ha akkora hitünk van, mint a mustármag.

Egyszer valaki direkt küldött nekem egy mustármagot Izraelből. A vajbab körülbelül négyszázszor akkora, mint a mustármag. De a vajbabból csak kicsi növény fejlődik ki. Ugyanakkor a közönséges mustármag átmérője alig egy milliméter, mégis egy kisebb fává terebélyesedik. A legközönségesebb mustár évelő, évről évre kihajt, és egyre mélyebbre ereszti a gyökereit a földbe. Megpróbálhatod kihúzni ezt a kicsi fát a talajból, de valószínűleg csak eltöröd a törzsét, és a földben maradt gyökérzetből újra regenerálódik a növény. Hát ilyen ez a kicsi mustármag. Ilyen hitre kell szert tennünk.

Miért nem kell nagyobb hit? Mert Jézus arra helyezte a hangsúlyt, hogy milyen nagy Istenünk van, és nem arra, hogy mekkora a hitünk. Ha csak olyan parányi hitünk van, mint a mustármag, az már elég ahhoz, hogy elmozdíthassuk a hegyeket, és semmi sem lesz lehetetlen a számunkra.

Nem szabad a hitünket a probléma nagyságához mérni. Arra kell néznünk, hogy milyen a mi Istenünk.El kell vetnünk a hit magját az utunkban álló hatalmas hegyen, és meg fog mozdulni, mert Jézus ezt mondta.

Nem szabad a hitünket a probléma nagyságával mérni

Amikor Péter megpróbált a vízen járni, alig néhány lépést tudott megtenni, mert levette tekintetét Jézusról, és a kétely meg a félelem lehúzta őt. Amikor merülni kezdett, Jézus kiemelte a vízből, és ezt mondta neki: “kicsinyhitű” (Máté 14:31). Péternek volt egy kicsiny hite, ez késztette arra, hogy megpróbáljon a vízen járni. Ha ezt meg tudta tenni ilyen kicsi hittel, képzeld mi történik, ha a hitünk növekedésnek indul!

Ne felejtkezz meg a hitről!

“Emlékezzetek meg előljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsidók 13:7)

Ha a mi Urunk böjtölt, akkor miből gondolhatnánk, hogy nekünk nem kell böjtölnünk? Sehol nincs nyoma annak, hogy Jézus bárkit is meggyógyított volna, mielőtt visszatért a negyven napos böjtről, ami földi szolgálatát elindította. Jézus azt mondta, hogy mi még nála is nagyobb tetteket fogunk végrehajtani, mivel Ő visszatér az Atyához. Ha Jézus nem kezdte meg a csodatételeit böjtölés nélkül, akkor mi ezt hogyan tudnánk megtenni?

A keresztény egyház történetében Isten mindig támasztott olyan férfiakat és nőket, akik hajlandóak voltak odaszánni Neki az életüket, és szorgalmasan keresték őt böjtölve és imádkozva. Hosszú böjtölési időszakoknak tulajdoníthatók az olyan hatalmas ébredések, mint amelyet Evan Roberts  szolgálata révén tapasztaltak Laoszban. Roberts 13 hónapon (!) keresztül böjtölt és imádkozott ezért az országért. Az olyan gyógyító evangelisták, mint John Alexander Dowie, John G. Lake, Maria Woodworth-Etter, Smith Wigglesworth és Kathryn Kuhlman valamennyien megértették a szolgálatukban működő hit hatalmas erejét.

Nincs áttörés?

Lehetnek olyan alkalmak, amikor böjtölsz, imádkozol és kitartasz a hitben, mégsem tapasztalsz semmi változást. Nem akar kibújni a csíra a földből. Gondolj elődeid hitére. Dávid ezt mondta: “Én az ő betegségükben gyászba öltöztem, böjttel gyötörtem lelkemet, imádságom keblemre vissza-visszaszállt. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte, mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva.” (Zsoltárok 35:13-14)

Az Úr megjutalmaz szorgalmadért

Ne engedd, hogy az ellenség lehúzzon a csüggedéssel. Ne felejtsd el, hogy Isten a dicsőség (dicsőítés) palástját adja neked a csüggedtség szelleme helyett. Néha semmi kedvet nem érzel az imádkozáshoz, amikor böjtölsz, de akkor is imádkozz! Meg fog lepni, amikor Isten megjelenik. Mintha az egész menny leszállna rád és dicsőség tölti be a lelkedet.

Ugyanebben a zsoltárban, amikor még Dávid nem kapott választ az imádságára, mégis képes volt hitben várakozni és hirdetni Isten dicsőségét: “Nagy az Úr, aki kívánja az ő szolgáinak békességét. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.” Zsoltárok 35:27,28) AZ Úr megjutalmaz szorgalmadért, mert örömét leli abban, ha gyermekei jólétben és teljességben élnek.

Emlékezz Ábrahám hitére, ami a “reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”(Zsidók 11:1) Ez a hit tulajdoníttatott neki igazságul, mert hitt Istennek. Bár Ábrahám teste már nem volt alkalmas a gyereknemzésre, mégis vágyakozott saját gyermek után. Isten még nála is jobban vágyakozott ugyanerre, és nemcsak egy fiút ígért neki, hanem annyi leszármazottat, mint égen a csillag. (1Mózes 14:4-6)

Ha Istenbe veted a hitedet valamilyen ügyben, akkor a hitedet gyakorlod, amiben Ő a kedvét leli. Isten álmait álmodod a saját és a családod életéről? Hiszel-e benne, hogy ezek az álmaid – ezek a bizonyítékok – megvalósulnak?

Isten fontossági sorrendje

<< Böjt, hit és türelem

„Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért. Tudjuk pedig, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róma 8:27-28)
.
Szükségtelennek tűnik azzal kezdeni ezt a fejezetet, hogy rámutatok: Isten fonttossági sorrendje csak nagyon ritkán egyezik meg a mi fontossági sorrendünkkel. Ez az ember és Isten közötti különbözőségekből fakad. Az Úr ezt meg is mondta: „Mert amint magasabb az ég a földnél, aképpen magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ésaiás 55:9)

Milyen hozzáállásra van tehát szükségünk ahhoz, hogy meghallhassuk Isten hangját? Milyen módon rázhatjuk le magunkról a saját kívánságainkat annak érdekében, hogy megismerhessük az Ő akaratát? Nos, a saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a böjtölés arra késztet téged, hogy a kezedbe vedd Isten Igéjének kardját és szétválaszd az „akaratodat” és a „szükségleteidet”.

Nincs nagyobb hatalom annál, mint amikor megérted, mit gondol Isten arról a helyzetről, amellyel éppen farkasszemet kell nézned.

„Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba,
hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába
ne essék. Mert az Istennek beszéde élő és ható,
és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a
szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a
szívnek indulatait. És nincsen olyan teremtmény,
amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek
meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt,
akiről mi beszélünk.”
(Zsidók 4:11-13)

Megint a szorgalom és igyekezet szóval találkozunk. A böjtölés, az imádkozás és az Isten Igéjével való táplálkozás a kezedbe adja ezt a fegyvert, és olyan helyzetbe hoz téged, ahol meg tudod különböztetni egymástól a saját gondolataidat és Isten gondolatait. Nincs nagyobb hatalom annál, mint amikor megérted, mit gondol Isten arról a helyzetről, amellyel épp farkasszemet kell nézned. Ő mondja ki a döntő szót!

Hangolódj rá!

Képzeld el azt a helyzetet, hogy alig néhány házra laksz attól a helytől, ahol Jézus élt földi szolgálatának nagy része alatt, de hozzád soha nem jut el Jézus tanítása és csodatételei. Kornéliusz ilyen ember volt. Meglehetősen elfoglalt lehetett, mert semmit sem látott Isten hatalmas tetteiből. Az Apostolok Cselekedeteiben találkozunk a történetével: „Vala pedig Cezáreában egy Kornéliusz nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből. Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat a népnek, és szüntelen könyörög az Istennek.” (ApCsel 10:1,2)

Ez a bőkezű, vélhetően jóindulatú itáliai férfi eléggé ismerte a zsidó hitet ahhoz, hogy elkezdjen hinni Istenben és imádkozzon Hozzá, de a Jézus vére általi üdvözülés evangéliumának üzenete akkor még csak a zsidókhoz jutott el, a pogányokhoz nem. Kornéliusz ennek ellenére is szorgalmas volt, és az ő igyekezetének köszönhetjük, hogy mi, akik nem zsidó örökösök leszármazottai vagyunk, ma segítségül hívhatjuk az Úr nevét és üdvösséget nyerhetünk.

A Szentírás beszámol róla, hogy a nap kilencedik órája körül megjelent egy angyal Kornéliusznak és utasította, hogy küldjön Péterért Joppába, és hallgassa meg az ő üzenetét. Kornéliusz azonnal engedelmeskedett, és elküldte legmegbízhatóbb emberét Joppába, hogy elhozzák magukkal Pétert. Itt most álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el. Egy olyan férfi áll előttünk, aki nem született újjá, de odaszánta magát Istennek. Talán éppen otthon ült és meccset nézett a tévében, amikor ez az angyal megjelent előtte? Nem valószínű.
.
Kornéliusz ezekkel a szavakkal fogadta a házába érkező Pétert: „Negyednaptól fogva mindez idáig böjtöltem, és kilenc órakor imádkozám az én házamban; és íme egy férfiú álla előttem fényes ruhában, és monda: Kornéliusz, meghallgatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt.” (ApCsel 10:30,31)

Kornéliusz böjtölt és imádkozott. Kereste Istent, amikor eljött hozzá az angyal a nagy jutalommal. Péter prédikálta nekik Krisztus örömhírét. „Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a Szentlélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet. És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Mert hallották, hogy nyelveken szólnak és magasztalják az Istent” (ApCsel 10:44-46)

Mi, akik nem zsidó származásúak vagyunk, egyetlen férfinak tartozunk azért hálával, amiért eljutott a kereszt üzenete a pogányokhoz. Kornéliusz gyakran adakozott a szegényeknek és imádkozott, de elveszett ember volt. Ám a böjt belehelyez bennünket Isten legfontosabb célkitűzéseinek fő sodrába.

Isten nagyon hamar, már a Teremtés könyvében meghatározta a prioritásokat. Egyértelműen meghatározta legfontosabb célkitűzéseit:

“Ha pedig bevisz téged az Úr a Kánaán földjére,
amiképpen megesküdött neked és a te atyádnak,
és azt neked adja: Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt,
ami az ő anyjának méhét megnyitja, a baromnak is,
ami lesz neked, minden méhnyitó fajzását;
a hímek az Úré.
” (2Mózes 13:11,12)

Csodálatosnak tartom ezt a szövegrészt. Isten a Bibliában mindenhol egyértelműen kijelenti, hogy bármi, ami első, az Övé: a nyájak első ellése, az első termés, az elsőszülött fiú a családban. Az Ószövetség tele van azoknak a dolgoknak az előképeivel és árnyékaival, amelyeket csak az Újszövetségen keresztül érthetünk meg, nevezetesen azt, hogy Jézus elsőszülött Fiú. Kétezer évvel ezelőtt ez a szeplőtelen Bárány megváltott minket, akiket beszennyezett a bűn, mert Ő a saját vérét ajánlotta fel a mennyei oltáron.

Gondolkodj függőlegesen!

A televíziós helyzetkomikumokra írt Jóbarátok sorozat 10 éven át 230 epizódon keresztül a világ sok millió lakójának a figyelmét vonta magára. A kritikusok 1994-ben kijelentették, hogy ez a hat New York-i, egyedülálló fiatal életéről szóló műsor nem igazán szórakoztató, és nem mondható sem ötletesnek, sem eredetinek. A műsor befejező epizódjára csak Amerikában 52 millió néző volt kiváncsi. A kritikusok nem vették észre azt a hatalmas űrt, amit az amerikai kultúrában a kapcsolatok hiánya előidéz. Az emberek kapcsolatokban akarnak élni, mert szükségük van a kötődésekre.

A kapcsolatok iránti igény nyilvánul meg a házi imacsoportokban, és az online közösségekben. Bár ez nagyon pozitív jelenség, de ha nem vigyázunk, akkor gondolkodásmódunk túlságosan horizontális irányultságú lesz, és nem teszünk kellő hangsúlyt a függőleges irányra.
A mai kereszténység a nyugati világ legnagyobb részében – adaptálódva a világhoz – rendkívül én-központúvá vált. „Ki akarom elégíteni a vágyaimat. Áld meg engem, taníts engem, segíts nekem.” Bár ezek teljesen jogos igények, nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy a keresztnek két gerendája van: az egyik vízszintes, a másik függőleges.

A böjt a függőleges irány felé fordítja fontossági sorrendünket, összehangol bennünket Isten vágyaival. Ezt tette Jézus, amikor megtisztította a templomot. Az emberi prioritások túlságosan vízszintesekké váltak.

„És beméne Jézus az Isten templomába,
és kiűzé mindazokat, akik árulnak és
vásárolnak vala a templomban, és a pénzváltók
asztalait és a galambárusok székeit
felforgatá. És monda nékik: Meg van írva:
Az én házam imádság házának mondatik.
Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek!”

(Máté 21:12,13)

Ez nem azt jelenti, hogy amikor böjtölsz, akkor megszűnnek azok a konkrét saját szükségleteid ás kívánságaid, amelyek miatt keresed Istent. Sőt, éppen hogy egy konkrét célt szem előtt tartva kell böjtölnöd. Mégis az a meggyőződésem, hogy miközben egy hosszabb böjtöt folytatsz, szíves valódi kiáltásának irányultsága megváltozik: „Többet Belőled, Istenem, és kevesebbet belőlem!” Ha Őt helyezed az első helyre, akkor minden mást is megkapsz vele együtt.

A dolgok rendje

Szeretnék rámutatni az élet néhány olyan kulcsfontosságú területére, amelyekben hajlamosak vagyunk eltéveszteni a fontossági sorrendet.
Először: gyakran szem elől tévesztjük Pál szavainak jelentőségét: „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestül, és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thessalonika 5:23)

Figyeld meg Isten sorrendjét: első a szellem, második a lélek és harmadik a test. Mi ezt teljesen megfordítottuk, és elsősorban mindig a testünkre összpontosítunk, és az utolsó helyen tartjuk a szellemünket. Ilyen kérdések miatt aggódunk: „Mit fogunk enni?” „Mit veszek fel?” „Honnan szerzek pénzt nyaralásra?” Jézus arra tanított minket, hogy ne aggódjunk ezek miatt. Ezt mondta: „Avagy nem több-é az élet, hogynem eledel, és a test, hogynem öltözet?” (Máté 6:25)

Istennek az „elsőkre” vonatkozó alapelve szerint az, amit az első helyre teszünk, meghatározza a többi terület sorrendjét. Ha a lelki dolgokat helyezed az első helyre, akkor ezzel a Szentlélek ügyét szolgálod, nem pedig a testedet. Így az elméd, az akaratod, az érzelmeid, de még a fizikai tested és az egészséged is összhangba kerül a Szentlélek vezetésével. „Mert ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit lélekkel megöldöklitek, éltek” (Róma 8:13)

Megbocsátás

Egy nagyon fontos terület, ami általában nem a megfelelő helyen áll, a megbékéléssel és Isten nyilvános imádatával kapcsolatos. Figyeld meg, Jézus szerint minek kell az „elsőnek” lennie: „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj, előbb békélj meg atyádfiával, és visszatérvén vidd fel a te ajándékodat.” (Máté 5:23)

Először békülj meg!

Isten a nyilvános, közösségi dicséretre vágyik. azonban még nem hozza helyre magánéletünk viszálykodásait, versengéseit és megbocsátatlanságait.

Egyszer hallottam egy történetet egy nőről, aki visszaköltözött szülőföldjére, hogy megvásárolhassa azt a tanyát, ahol felcseperedett. Szülei már meghaltak. Első teendő között volt, hogy kitisztíttassa azt a kutat, amelyet még apja ásott. Az évek során annyi minden összegyűlt a kútban, hogy idővel használhatatlanná vált. Munkásokat bérelt fel, akik egész nap ástak és rengeteg tárgyat felhoztak a felszínre. Mikor a bérüket kérték, az asszony így felelt: „Nem. Még nagyon sok minden van odalent. Csak ássanak tovább.” Három napon át ástak. a Harmadik nap este a nő ránézett a szemét és limlomhalomra, és így szólt: „Most fejezték be a munkát.” Az egyik ember megkérdezte, hogy ezt honnan tudja. „Onnan tudom, hogy még kislánykoromban, amikor apám eredetileg kiásta ezt a kutat, beleejtettem egy teásbögrét. Úgy gondoltam, ami legelőször beleesett, az fog legutoljára előkerülni.”

A böjt lehetővé teszi, hogy a Szentlélek elkezdjen munkálkodni az életünkben, és a kútásókhoz hasonlóan elkezdje kiásni mindazokat a limlomokat, amiket ki kell dobnod a lelkedből, hogy újra áramolni tudjon a víz. Nehéz lesz különben elfogadni az Úr kegyelmét és megbocsátását, ha nem jutsz el a szívedben rejlő „teásbögréig”. Fel kell ismerni és ki kell dobni a legelső sérelmet, amit évtizedek óta őrzöl a szívedben, és előfordulhat, hogy hosszú ideig kell ásnod. De ha eljutsz a teásbögréig, az élő víz folyama felfakad benned és felüdíthetsz vele másokat is. Ez Isten fontossági sorrendje.

Szennyes edények

vajon mit nem tettünk még az első helyre, ellentétesen azzal, amit az Úr vár tőlünk?
Jézus szavai szerint: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohárnak és tálnak a külsejét, belül pedig rakva azok ragadvánnyal és mértéktelenséggel. Vak farizeus, ki magadat bölcsnek tartod, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy a külsejük is tiszta legyen!” (Máté 23:25,26)
.
Jézus arra tanította az embereket, hogy engedelmeskedjenek Isten törvényének, amelyekre a farizeusok tanítják őket, de arra intette a sokaságot, hogy ne kövessék a farizeusok cselekedeteit, akik túlzásba vitték a törvényeskedést, és szélsőséges magatartással összezavarták a dolgok rendjét. Például megtisztítottak egy tetszetős poharat kívülről, de a pohár belseje továbbra is mocskos maradt, mert belül nem tisztították meg. Akár az emberi életről beszélünk, akár egy pohárról, először belülről kell elkezdenünk a megtisztítást. A böjt arra késztet, hogy kivesd a bensődből a beleragadt mocskokat, és ettől a külsőd is megtisztul majd.

Van valami a szemedben?

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert
amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek,
és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek
néktek. Miért nézed pedig a szálkát, ami a
te atyádfia szemében van, a gerendát pedig,
ami a te szemedben van, nem veszed észre?
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának:
Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott
íme, a te szemedben gerenda van? Képmutató,
vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és
akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát
a te atyádfiának szeméből.”
(Máté 7:1-5)

Hogy képes legyél meglátni a rosszat embertársad szemében, először meg kell vizsgálnod a saját életedet. Aggódsz a másik emberben levő apró szilánk miatt, miközben a te szemedből egész telefonpózna lóg ki. Másokat ítélgetsz, miközben te sokkal rosszabb állapotban vagy. Pál leírta, mi a helyes hozzáállás:
.
„Atyámfiai, még ha elfogja is az embert valami bűn,
ti szellemiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek
szellemével, ügyelvén magadra, hogy meg ne
kísértessél magad is. Egymás terhét hordozzátok,
így töltsétek be Krisztus törvényét. Mert ha valaki
azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát
csalja meg.”
(Galácia 6:1-3)

Az itt használt helyreigazítás szó egy görög orvosi kifejezésből származik, ami visszaigazítást jelent. Mint például mikor visszaraknak egy kiugrott izületet. Időnként gondoljunk arra, hogy Krisztus Testének valamelyik izülete kiugrott a helyéből. Ha a szentek kiesnek a helyükről, akkor gyakorlott kezű, gyengéd helyreigazításra van szükségük.

Első az Isten Országa

Itt a keresztények hajlamosak eltéveszteni a fontossági sorrendet. Jézus ezt tanácsolta: „Ne aggodalmaskodjatok, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Ezeket a pogányok kérdezik. Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először Isten Országát és az Ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6:31-33).

Itt is a böjtölés segít különbséget tenni az akaratunk és a valós szükségleteink között. Ha úgy döntesz, hogy nem aggódsz az ilyen kérdések miatt, és először Őt keresed, ezzel olyan hitről teszel tanúságot, ami tetszik Istennek, mivel bízol Benne, hogy megadja neked mindazt, amire szükséged van.

Ha a nyomor ezreket pusztít, akkor a jólét tízezreket. Valamennyien figyeljünk oda Jézus figyelmeztetésére: „Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek tobzódással, részegeskedéssel, és ez életgondjaival.” (Lukács 21:34)

Az első szeretet
.
Mit válaszolnál, ha most az Úr rád nézne és neked szegezné a kérdést: „Emlékszel az utolsó alkalomra, amikor őrülten szerelmes voltál belém?”
A közelmúltban eltünődtem ezen. Visszagondoltam azokra az időkre, amikor Cherise-nek udvaroltam. Nagyon szerelmesek voltunk, minden pillanatot együtt akartunk tölteni. Ha együtt elmentünk enni, képtelenek voltunk három falatnál többet lenyelni, annyira elteltünk és elbűvölődtünk a másik jelenlététől. Tudom, hogy ez érzelgősnek tűnik, de ha figyelsz rám, megérted, mit akarok mondani. Nem kevés pénzt pocsékoltunk el ételekre teljesen feleslegesen, mert az együtt töltött idő utáni vágyunk sokkal erősebb volt, mint amennyire az ételt kívántuk. Szinte betegek voltunk az egymás iránt érzett szerelemtől. Amikor mindez eszembe jutott, szinte mellbevágott a felismerés. Ezt érzi az Úr, amikor böjtölünk. Ha szinte betegek vagyunk az Úr iránt érzett szeretettől, szinte elfelejtünk enni, és nem esik nehezünkre böjtölni.

Tehát: emlékszel az utolsó alaklomra, amikor otthagytad az ételt, mert annyira eltöltött a „első szeretet”, hogy az étel egyáltalán nem izgatott? Éltél már át olyan időszakot, amikor úgy tűnt, a Vőlegény nagyon távol van? Ilyenkor nem érzed közelinek a jelenlétét, nem buzog benned Isten dicsérete, és nem érzed a régi izgalmat és gyermeki lelkesedést a lelki dolgok iránt. Valószínűleg itt az ideje, hogy leállj a mindennapi elfoglaltságaiddal, az élet gondjaival, és meghirdesd a böjtöt, hogy helyreálljon benned az első szeretet szenvedélye.

Amikor böjtölsz, minden lelassul. Hosszabbnak tűnnek a napok. Hosszabbnak tűnnek az éjszakák, de a keresés csendjében megtalálod Őt, Aki után a szíved vágyakozik.

 

A kicsinyekért

 

“Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
Jól nézzétek meg sáncait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok
a jövendő nemzedéknek: Bizony ez sz Isten a mi Istenünk mindörökké,
ő vezet minket mindhalálig!”

(Zsoltárok 48:12-14)

Van még egy nagyon fontos prioritás Isten fontossági sorrendjében, melynek külön fejezetet kell szentelnünk. Isten messze túllát azon, amit mi korlátozott értelmünkkel képesek vagyunk felfogni. Amikor Józsué szavait halljuk: “Én és az én házam az Úrnak szolgálunk” (Józsué 24:15), a legtöbben a házastársunkra, gyermekeinkre, esetleg unokáinkra gondolunk, Isten azonban generációkban gondolkodik.

A Free Chapel gyülekezetben megtartott utolsó böjtötlésünk során az Úr a szívemre helyezte ezt a szakaszt Ezsdrás könyvéből:

Ekkor böjtöt hirdeték ott az Aháva folyóvíz
mellett, hogy megaláznók magunkat a mi
Istenünk előtt, hogy kérnénk tőle szerencsés
utat magunknak, családainknak és minden
marháinknak. Mert szégyeltem vala a
királytól kérni sereget és lovagokat
oltalmunkra a mi ellen ez útban, mert ezt
mondtuk volt a királynak, mondván: A mi
Istenünk kegyelme van mindazokon, akik
keresik, az ő javukra, és az ő hatalma és
haragja van mindazokon, akik elhagyják őt.
És böjtölénk a mi Istenünkhöz könyörgénk
annakokáért, és meghallgatott minket.”

(Ezsdrás 8:21-23)

Azért böjtölünk, hogy megtudjuk, melyik utat válasszuk az életünkben

A babiloni fogságban eltöltött 70 év után Ezsdrás épp arra készült, hogy visszavezesse a Szent Földre Izrael maradékát, fiataloknak egy teljes generációját, akik még soha nem látták a jeruzsálemi templomot, ide számítva a kicsi gyerekeket is. A hazaút rendkívül veszélyesnek ígérkezett, de indulás előtt eldicsekedtek azzal, hogy Isten hatalmas keze oltalmazza őket, ezért kénytelen voltak hitük szerint cselekedni, és elhinni a saját szavaikat.
.
Letelepedtek a folyónál, és Ezsdrás böjtöt hirdetett, hogy a nép megalázza magát Isten előtt, és keressék az Ő orcáját. Meg kellett tudniuk, melyik utat kell választaniuk a saját és kicsinyeik biztonsága érdekében.
.
Azért böjtölünk, hogy megtudjuk, melyik utat válasszuk az életünkben. Nem kell tanácstalanul állnunk a jövőnk és az előttünk álló döntések tekintetében. Böjtölj, keresd az Ő orcáját, és higgy az Ő vezetésében. Vajon elvállaljam ezt a munkát? Feleségül vegyem ezt a lányt? Hozzámenjek ehhez a fiúhoz? Biblikus cselekedet böjtölni és Isten vezetését kérni életed helyes irányára anézve.

Jó példákat találunk erre a Bírák 20:26-ban (Izrael meg akarta tudni, hogy harcba kell-e szállnia Benjámin törzsével), az 1Sámuel 7:6-ban (Isten bűnbocsánatát és védelmét kérték Mispában a filiszteus hadsereg ellen) és a 2Krónika 20:3-ban (itt Jósafát szeretne többet tudni az ellene támadó hadseregről).

Ezenkívül kicsinyeinkért is böjtölünk. Sokáig nem tűnt fel nekem az ebben a megfogalmazásban rejlő szerető gondoskodás.Általában feltételezzük, hogy voltak gyermekek a zarándokok között. De itt Ezsdrás felfedez egy a következő generációt érintő olyan ígéretet, egy olyan lehetőséget, és egy olyan súlyos veszélyt, hogy kísértést érez arra, hogy katonákat kérjen a királytól, akik elkísérik őket. Talán Ezsdrásnak eszébe jutott Dávid régi éneke:

Most tudom, hogy az Úr megsegíti fölkentjét,
meghallgatja őt szent egeiből, jobbjának
segítő erejével. Ezek szekerekben, amazok
lovakban bíznak, mi pedig az Úrnak, a mi
Istenünknek nevéről emlékezünk meg. Azok
meghanyatlanak és elesnek, mi pedig
felkelünk és megállunk.”
(Zsolt 20:6-8)

Néhány verssel tovább azt látjuk, hogy Isten meghallgatta és megválaszolta imádságaikat. Úgy tűnik, mintha a böjttel egybekötött ima megnyitna egy újabb frekvenciát Isten fülében! Ezsdrás feljegyezte, hogy amikor 12 nap múlván elindultak és elhagyták az Ahava-folyót Jeruzsálem felé, akkor “a mi Istenünk kegyelme nyugodott rajtunk, megszabadítván minket a ránk leselkedő ellenség kezéből ez úton (Ezsdrás 8:31) Isten kinyújtotta föléjük kezét, jobbja védte őket és kicsinyeiket!

A szégyentelenek

Ha a mai generáció elvesztett valamit, akkor a helyes utat tévesztette szem elől. Mégis felteszem a kérdést: ki böjtöl a mi korunkban a kicsinyek védelméért?
.
A böjt mára teljesen eltűnt a keresztények mindennapi életgyakorlatából. Sokkal nagyobb mértékben hozzáférünk a tömegtájékoztatási eszközökhöz az evangélium hirdetése céljából, mint valaha, de csak nagyon ritkán prédikálunk a bűnről, a bűnbánatról és a megtérésről.
A mai gyerekek ki vannak téve a perverzió mindenféle formájának, és a veszély alig egy gombnyomásra van tőlük: a tévében, az interneten, a mobiltelefonon, vagy amikor egy bevásárlóközpontban kószálnak.
.
Elszorul a torkom a síró próféta, Jeremiás szavaitól, amikor megpróbálom hangosan felolvasni. Isten ezt mondja egy bűnös nemzedékről:

„Szégyenkezniük kellene, hogy utálatosságot
cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek,
még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az
elesőkkel, megfenyíttetésük idején elhullanak.

(Jeremiás 6:15)

Isten a mi egyetlen dicsekvésünk!

Abban a korban, amikor a melegek és a leszbikusok magatartását normálisnak tekintik az egyetemeken, amikor az orális szex és minden elképzelhető perverzitás fölött összekacsintanak és ajánlják (a mai kamaszok ezt formális vagy műszüzességnek nevezik), amikor a házasság előtt és mellett folytatott szexuális kalandokat teljes mértékben elfogadhatónak tekintik, akkor kicsinyeink olyan helyzetben vannak, hogy a szégyentelenek generációja válhat belőlük. Annyira hozzászoktatják őket a bűnhöz, hogy amikor szégyentelen gonoszság szemtanúi lesznek, majd csak vigyorognak, ahelyett, hogy elvörösödnének és elfordulnának.

Az ellenség egész generációkat ejt foglyul ma. Markát egyre szorosabbra zárja, és mocskos mancsa egyre távolabbra elér. Oda kell állnunk a keresztutakra. „Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek.” (Jeremiás 6:16)

Meg kell tanulnunk bízni az Írás megbízhatóságában, amikor a világ a feje tetejére áll

Módunkban áll Ezsdráshoz hasonlóan felállni és szent böjtöt hirdetni gyermekeinkért (Ezsdrás 8:21), és keresni az Urat, hogy mutassa meg nekünk a megfelelő utat ennek a generációnak a vezetésére. Amióta böjtölünk a Free Chapel közösségben, látjuk amit az Úr vezet bennünket.
Legidősebb lányom, Courtney ebben az évben teljesítette a 21 napos böjtöt. Még csak most kezdte el a középiskolát. Erősen tudatosul benne saját üdvössége, és a kor, amelyben élünk. Hitem szerint a böjt eredménye volt az, hogy szívében erős késztetést érezve nemrég odajött hozzám: „Apu, én szeretem Istent, de még mindig nem tudom, mi a terve velem. Nem tudom, ki vagyok, és nem tudom, mit vár tőlem.”

Meg kell tanulnunk bízni az Írás megbízhatóságában, amikor a világ a feje tetejére áll. Az Ő ígérete a mi „műszereink”, amikor dühöngenek az élet viharai. Van a gyülekezetünkben egy pilóta, és alkalmanként felszállhatok vele. Néhány dolgot megtanított nekem a repülésről. A legfontosabb, hogy a pilótának meg kell tanulnia bízni a repülőgép műszereiben. Ha az ember egy kis repülőgép fedélzetén viharba kerül, a vihar össze-vissza fogja dobálni a gépet, ilyenkor a pilóta nem támaszkodhat az érzéseire. Elveszíti az egyensúlyérzékét, talán még azt sem veszi észre, ha fejjel lefelé repül. Ilyenkor csak az segít, ha rábízzuk magunkat a műszereinkre – rá kell bíznunk magunkat a Szentírásra.

Nagyon megalázó, amikor ki kell zárnunk az elménkből mindazt, ami a világ bölcsessége és véleménye szerint helyes, és megbízni a repülőgép néhány digitális műszerében, de itt fontos tanulnivalóink vannak. Jakab ezt mondja:

„Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig
kegyelmet ad. Engedelmeskedjetek azért Istennek,
álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok.
Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és
szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.
Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok, a ti
nevetésetek gyászba forduljon, és örömötök
szomorúságba. Alázzátok meg magatokat az Úr
előtt, és felmagasztal titeket.”
(Jakab 4:6-10)

Dániel megalázta magát az Úr előtt. 3 hétig böjtölt és imádkozott, míg végül megjelent előtte egy angyal: „Ne félj Dániel, mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattatnak a te beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem.” (Dániel 10:12)

A böjt nem arra szolgál, hogy „hátracsavard Isten karját”. Nem azért böjtölünk, hogy rávegyük Istent, hogy akarata ellenére tegyen valamit. A böjt arra szolgál, hogy a cél felé forduljunk, és felkészítsük a szívünket a bekövetkező eseményekre. Ha te keresed Őt, Ő lehajol feléd és meghallgatja a kérésed.

A böjt felfogható a pokol ellen folytatott éhségsztrájknak is. Böjttel egyértelműen nyilatkozunk az ördögnek, aki az étel kísértésével vitte bűnbe Ádámot és Évát. Gandhi alázatos indiai vezető volt, aki szembeszegült a gyarmatosító Brit Birodalommal nemzete érdekében. Nem alkalmazott erőszakot az angolok ellen. Egyszerűen éhségsztrájkba kezdett, és végül sikerült felhívnia a világ figyelmét.

Amikor böjtölünk, ezzel éhségsztrájkot folytatunk a pokollal szemben, és ezt mondjuk: „Engedd szabadon azokat, akiket megkötözött a megtévesztés, a hazugság, az alkohol, a kábítószerek, a pornográfia, a hamis vallás, stb!”

Tanúságtételek

Egy asszony a 21 napos böjtje után csodálatos eredményről tudott beszámolni:

Férjemmel együtt elhatároztuk, hogy a böjt során elsősorban családunk meg nem tért tagjaiért imádkozunk. Van egy 16 és egy 14 éves unokahugom, és egy 60 éves bátyám, mind gyakorló buddhisták. 16 éves unokahugom elfogadta Jézust Megváltójaként, és kb 10 nappal a böjt megkezdése után a 14 éves unokahugom is megtért. De még ennél is több történt: tegnap, amikor a bátyámmal beszélgettem, elmondta nekem, hogy elfogadta Jézust Megváltójául, ami a bátyámat ismerve hatalmas csoda!

Egy másik hölgy nagyon hasonló történetet mesélt el, neki kamasz fiai tértek meg a böjt folyományaképpen.

Egy San Antonio-i nő levelet írt nekünk:

A nővérem, az unokaöcsém és én először csatlakoztunk a gyülekezet huszonegy napos böjtjéhez. Látom Isten kezét magamon és a családomon. Olyan hatalmas változásokat élünk át, mint még soha. Sok év után először láttam a fiamat józanul (harmincöt éves). Isten áldjon meg téged és a gyülekezetet, az Úr iránti engedelmességetekért.

A következő történetet egy drága házaspár osztotta meg velünk, akik munkatársaink a Free Chapel gyülekezetben.

Az orvos még az esküvőnk előtt tájékoztatta a feleségemet arról, hogy soha nem lehet gyermeke, és nem sok esélyt látott arra, hogy orvosilag ez a helyzet javítható lenne. Röviddel az esküvőnk után Gainesville-be költöztünk, itt hallottunk először Franklin pásztorról és a huszonegy napos böjtről szóló tanításról. A prédikáció arra buzdította a hallgatókat, hogy higgyenek a böjt négyféle jutalmában, melyek közül az egyik a testi gyógyulás. Minden reggel úrvacsorát vettünk és imádkoztunk a böjt célkitűzéseiért. A huszonegyedik napon ünnepi istentiszteletet tartottunk, és közösen megtörtük a böjtöt. A feleségem fáradtnak érezte magát, és csak a biztonság kedvéért vett egy terhességi tesztet. Egyértelműen kiderült, hogy terhes!

Viccesen mondtuk egymásnak, hogy még csak meg sem próbáltunk csodát kérni, de Isten csodálatosan megerősítette a hitünket a neki áldozott időszak utolsó napján. Egyszer csak ott volt a termékeny méh, amiről az orvosok azt mondták, ilyen soha nem lesz. Szülészorvosunk szintén keresztény volt, és együtt örült velünk a havi felülvizsgálatok alkalmával. Mindig tökéletes volt a feleségem állapota, a méh és a magzat fejlődése, egyetlen komplikáció sem lépett fel. Caden annyira jól érezte magát odabent, hogy valójában a szülésre kiírt időpont után egy héttel érkezett meg.

Félóra alatt, öt tolófájással született meg 3,75 kg-os, egészséges kisfiunk. Édesanyja mindössze 155 cm magas és „vasággyal együtt” is mindössze 47 kg. Fiunk még soha nem volt beteg, eddig semmilyen orvosi kezelést nem igényelt. A fiam – örömteli egybeesésként – a születésnapomon született, és októberben lesz 4 éves.

Eljött az ideje annak, hogy a szülők Ezsdráshoz hasonlóan felálljanak, böjtöljenek, keressék az Isten által kijelölt utat és az Ő védelmét a következő generációk számára. Kicsinyeink számítanak ránk.

 

Elég éles a kardod?

„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél,
és elhat a szívnek és szellemnek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig,
és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”

(Zsidók 4:12)

El tudod magad képzelni, amint hosszasan eltársalogsz egy angyallal, méghozzá Isten egyik magas rangú angyalával? Tegyük fel, hogy eljön hozzád egy angyal, és beszél neked olyan nemzetekről, melyek az elkövetkező években felemelkednek és elbuknak, sőt még az országok vezetőit manipuláló hatalmak működését is feltárja előtted, és kifejti, milyen szándékok és szövetségek jönnek létre és omlanank össze, amint új politikai vezetők kerülnek hatalomra. Én szívesen lemondanék néhány hétre a krémesről vagy a rántott húsról, hogy a lelkem kellően nyitott legyen egy ilyen különleges látogató fogadásához!

Persze Dánielről beszélek. Isten hűséges emberéről, aki életének legnagyobb részét a babiloni fogságban töltötte. Miután Nabukodonozor ostrommal bevette Jeruzsálemet, és sok foglyot elvitt Babilonba, kiválasztotta közülük a legjobb képességű fiatal férfiakat, akiket 3 évig oktattak a káldeusok tudományaira, hogy a király személyi asszisztensei legyenek. Dániel is a kiválasztottak között volt három barátjával együtt: Sidrák, Misák és Abednégó (őket csak a babiloni nevükről ismerjük). Dániel és barátai nagyon hamar elkülönültek a többiektől, mert nem voltak hajlandók beszennyezni magukat a király asztalánál felkínált pogány ételekkel.

Figyeld meg, hogy kizárólag ezért a hozzáállásukért „Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tevé Dánielt az udvarmesterek fejedelme előtt” (Dániel 1:9) Dániel és barátai arra kérték, hogy ők hagy fogyasszanak kizárólag zöldségeket, amit megengedett nekik a felügyelő, de aggódott, hogy nagyon lesoványodnak, és ha ezt észreveszi a király, a fejét veszi. Ezért Dániel felajánlja, hogy csak 10 napig esznek így, és ha elkezdenének soványodni, megbeszélik, hogy legyen tovább. Ám 10 nap elteltével jobb állapotban voltak, mint a többi szolga, ezért a felügyelő ezek után is csak a kért zöldségféléket és vizet adott nekik. „És adott Isten e négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet, Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is” (Dániel 1:17)

Dániel nagy felelősséggel járó pozíciót kapott a babilóni birodalomban, még a következő uralkodók alatt is. Dániel Könyvének 10. fejezetében a már csaknem 90 éves Dániel üzenetet és látomást kapott egy nagyon súlyos konfliktusról, és mindkettőt meg is értette. Nagyon felzaklatódott. „Azokon a napokon, én, Dániel, bánkódtam három egész hétig. Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, , és soha nem kentem meg magamat, míg le nem telék a három egész hét.” (Dániel 10:2,3)

A „kívánatos étel” kifejezésnél a héber „lechem” szó szerepel, ami kenyereket jelent. Vagyis Dániel 21 napig tartózkodott mindenféle édességtől, kenyértől és hústól, és csak vizet ivott. Nem sokkal e böjt után került sor Dániel és az Isten angyalának találkozására a Tigris-folyó partján. Van valami nagyon bátorító az angyal Dánielhez intézett szavaiban: imádságait már a böjtje első napján meghallgatták a mennyben (Dániel 10:12)! Az angyal csak azért nem jelent meg hamarabb Dánielnek, mert harcolnia kellett Perzsia (a mai Irán) fejedelmével.

Unalmas, de kényelmes

A böjt sok elfogadható módja közül valószínüleg a Dánieli böjt az egyik leggyakoribb. Ez egyike a Bibliában feljegyzett böjtöknek, amelyek miatt megnyilvánulhatott az Úr nagy jóindulata. 21 napon keresztül csak zöldség, gyümölcs és víz. Nincs kóla, se hamburger, se sült hús, se kenyér, se édesség. (Mi katolikusok hagyományosan kenyéren és vizen böjtölünk, többek között a medjugorjei Szűzanya is ezt a böjtöt jelölte meg kívánatosnak a jelenéseiben.- A szerkesztő megj.)

Olyan időkben, amikben mi élünk, amikor az ellenség riasztó arányban és hatékonysággal viszi a bűn fogságába ifjainkat, amikor tombol a perverzió, nincs béke a belpolitikában, válság van a gazdaságban és kardélen táncol a háború lehetősége, ideje, hogy Dánielhez hasonlóan mi is elkülönítsük magunkat az Úr keresésére és a bölcsesség megszerzésére. Pál ezt mondja:

„Atyámfiai, legyetek erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében. Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem szellemi fejedelemségek és hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek fel az istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, és felsarúzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével; mindezekhez fölvevén a hit pajzsát, mellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde.” (Efézus 6:10-17)

Láttál már katonát, akik 30 évvel a szolgálat letelte után újból megpróbálta felvenni az egyenruháját? Legtöbbször az ingét se tudja begombolni. Ha katona vagy, akkor megőrzöd a jó formádar, egészséges maradsz és mindig készenlétben állsz. Pál azt mondta, hogy nekünk így kell élnünk, mert a napok gonoszak. Az ellenség a támadás lehetőségét keresve ólálkodik körülöttünk. Amint az angyal mondta Dánielnek, a fejedelmek felkelnek, hogy harcoljanak, mi viszont nyugdíjazott katonákként élünk és kényelemben hizlaljuk magunkat.

Mózes böjtölt. Illés negyven napig böjtölt. Jézus negyven napig böjtölt. Ha Isten gyermekei nem böjtölnek, képesek lesznek-e valaha is felvenni Isten fegyverzetét? Képesek lesznek-e hatékonyan forgatni az Isten kardját?

Szeretném, ha megértenéd: a böjt és az ima élesíti a kardodat, ami az Isten Igéje. Amikor böjtölsz, az étkezések ideje gyakran a tanulás alkalmává válik. Jártasabb leszel az Igében, és Isten elkezd megmutatni neked mélyebb igazságokat. Az angyal nem akkor jelent meg, miután Dániel elfogyasztott egy csokis fánkot. Dániel akkor kezdte el megérteni Isten igazságát, miután böjtölt és egyedül maradt az Úrral. Az ismeret Isten Igéjének a tanulmányozásából fakad!

Sok keresztény teljesen feladta a harcot, mert túl sok sebet kapott, vagy mert életlen karddal a kezében próbált a démoni erőkkel szembeszállni. Amikor böjtölsz és imádkozol, valójában Isten Igéjét élesíted a szádban. Ahelyett, hogy hanyagul idézgetnéd a Szentírást, félelmetes fegyvert fogsz használni, mely összeszabdalja az ellenséget, amíg beszélsz.

Meglepő, ugye? Egyszerűen azzal, hogy elmondasz bizonyos ételekről és ráhangolod szívedet a megértésre Isten Igéjének tanulmányozása által, elnyerheted Isten tetszését, hamu helyett ékességet és gyász helyett örömöt kaphatsz, és tiéd lehet a dicsőségnek palástja a csüggedt lélek helyett. Dicsőítésed kiárad és szétszórja az ellenség sorait, kifejlődik benned a türelem, összhangba kerülsz Isten prioritásaival, angyali hírnököket szabadítasz fel, és rátalálsz az Isten szerinti útra, sőt kicsinyeid is oltalomban részesülnek. Mikor szerezzük végre vissza az uralmat Gyomor királytól, és mikor kezdjük el szorgalmasan keresni Isten Országát ily módon?

Amerika korunk Ninivéje

Amerika súlyos bűnöket követett el Isten ellen az abortusz, a homoszexualitás, a házasságtörés, az általános elfogadott és elterjedt pornográfia és paráznaság miatt. Nem féljük Istent, és Amerika gyorsan hala afelé, hogy pogány nemzetté váljon. Egyetlen reménységünk az, hogy böjtölve és imádkozva megalázzuk magunkat.

Ninive nagy város volt. A Biblia szerint annyira nagy volt, hogy három nap alatt lehetett csak bejárni. A történészek szerint Ninivét 30 méter magas falak vették körül, őrtornyai viszont még 30 méterrel magasabban voltak, mint a falak, melyeknek a vastagsága lehetővé tette, hogy kocsiversenyeket rendezzenek rajtuk. Még a mai viszonylatban is gigantikus méretű lenne ez a város, amit nagy, 50 méter széles és 18 méter mély sáncárok vett körül. Ninive büszke, erős, bevehetetlen város volt. Ha pedig egy idegen haderő mégis megpróbálkozott volna azzal, hogy megostromolja, vagy pedig bekeríti és elvágja a várost a külvilágtól, elegendő készletekkel rendelkeztek ahhoz, hogy akár 20 évig is kitartsanak!
De Ninive tele volt bűnnel.

Szeretnék itt egy pillanatra megállni és valamire rámutatni. Biztos vagyok abban, hogy nem minden ember élt bűnös életet Ninivében. Éltek benne gyerekek is és feltehetően sok hétköznapi, tisztességtudó, istenfélő ember – de emlékszel mi történt az Ai mellett vívott csatában? Józsue és Izrael népe akkor győzte le Jerikót. De volt egyetlen ember, aki elvett az Istennek szánt szent tárgyakból, és elrejtette azokat a saját holmijai között. Amikor Józsué az apró várostól elszenvedett vereség után az Úr elé járult, Isten ezt mondta: „Vétkezett Izrael” (Józsué 7:11) Csak egyetlen ember vett el a Neki szánt tárgyakból, de bűne az egész táborra kiterjedt. Ezért családjával együtt halálra kövezték.

Dániel könyvének 10. részében olvashatunk Dániel böjtjéről és az angyal látogatásáról. A 9. fejezetben Dániel Istenhez kiált egész Izrael nevében, és újra meg újra ezt ismételgeti: „Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened…vétkeztünk ellened.” (Dániel 9:5,11) Dániel azonosult nemzetének vétkeivel, bár egyetlen olyan vétket sem találunk, amit Dániel maga elkövetett volna.

Isten elküldte Jónász Ninivébe, hogy prédikáljon nekik a megtérésről. Jónás ezt hirdette a városban. „Még negyven nap és elpusztul Ninive” (Jónás 3:4) Nagyon is lehetséges, hogy Ninive lakói rendelkeztek némi ismerettel arról, hogy Izrael Istene milyen hatalmas, mivel nagyon megijedtek, és komolyan vették Jónás szavait. Böjtöt hirdettek, sőt a király még azt is elrendelte, hogy sem ember, sem állat nem vehet magához ételt, de még vizet sem. Bár semmi garanciájuk nem volt arra nézve, hogy ezzel megváltoztathatják sorsukat, mégis megalázták magukat Isten előtt, mert azt gondolták, „Isten talán visszatér és megengesztelődik és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el.” (Jónás 3:9)

Jom Kippur

A Jom Kippur talán a legszentebb nap a zsidó naptárban. Jelentése: az Engesztelés Napja. Isten alapította az ünnepet Izrael számára:

„Örökké rendtartás legyen ez nálatok:
a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén
sanyargassátok meg magatokat és semmi
munkát ne végezzetek, se a bennszülött,
se a köztetek tartózkodó jövevény. Mert
ezen a napon engesztelés lesz értetek,
hogy megtisztítson benneteket; minden
bűnötökből megtisztultok az Úr előtt.

(3Mózes 16:29,30)

Figyeld meg újból a sanyargatás szót, ami a böjtölést jelenti. Gyakran még azok a zsidók is részt vesznek a Jom Kippuron, akik egyébként egyetlen más zsidó ünnepet sem tartanak meg, de ilyenkor böjtölnek, elmennek a zsinagógába, és tartózkodnak a munkától, hogy kiengeszteljék Istent az ellene elkövetett bűnök miatt. A Jom Kippurt, vagyis az Engesztelés Napját megelőzi az Áhitat 10 napja, amikor mindenki a saját élete és bűnei felett elmélkedik.

1973-ban a Jom Kippur alatt került sor az egymással szövetségre lépett Egyiptom, Jordánia és Szíria támadására, akik le akarták törölni Izraelt a térképről. Ekkor egész Izrael 24 órán keresztül böjtölt és bűnbánatot tartott Isten színe előtt. Az Izrael elleni szövetséges hadsereg nem a megfelelő napot választotta a támadásra.

A történészek feljegyezték, hogy a katonák szó szerint a zsinagógából rohantak ki a frontvonalakra, miután 24 órán keresztül egy falatot sem ettek. A hadiszerencse először az araboknak kedvezett, mert három napra sikerült visszaszorítaniuk a zsidókat. A győzelem elérhetetlennek tűnt Izrael számára, de a háború kimenetele a harmadik napon megfordult. Bár az izraeli hadsereg létszámban jóval kisebb volt, mégis diadalmaskodott, és nemcsak az elveszített területeit foglalta vissza, hanem sokkal többet is. Ha a hírekben a „megszállt területek” kifejezést hallod, akkor gondolj arra, hogy itt azokról a földterületekről van szó, amelyeket Izrael a Jom Kippur-i háború alatt elfoglalt. Az ellenség azt hiszi, hogy amikor böjtölsz, akkor gyengébb vagy. Megpróbál meggyőzni arról, hogy étel nélkül meghalsz, de ez nem így van. Ilyenkor Isten felkészít téged arra, hogy életet leheljen a helyzetedbe, és megnyissa az ajtót az ígéretei előtt.

Szüntelen imádkozás

A böjt nem a saját céljaink elérésének az eszköze. Az a legnagyobb eredmény, amelyet a böjtöléssel elérhetsz, hogy a böjt szétrombolja azokat az akadályokat, amelyeket a világ felépített előtted, és amelyek megakadályozzák az Atyával a közvetlen kommunikációt.

Amikor hosszabb ideig böjtölsz, akkor folyamatosan imádkozol. Szükséged van időre, hogy félrevonulj és imádkozz, akár van kedved hozzá, akár nincs. A böjt önmagában is folyamatos ima Istenhez. Amikor böjtölsz, napi 24 órán keresztül imádkozol. Ha egész nap böjtölsz, akkor egész nap imádkozol.

Néhány igazán nagy csodát, áttörést és imádkozási időszakot nem akkor éltem át, amikor „vezetést éreztem arra”, hogy imádkozzak és böjtöljek, hanem akkor történtek meg, amikor a hátam közepére nem kívántam, de mégis megtettem, és Isten mindig megjutalmazta a hűségemet. Jézus ezt mondta: „Amikor imádkozol…”, amikor böjtölsz…”, „amikor adakozol..” (Máté 6). Számít rá, hogy követői gyakorolni fogják ezeket a cselekedeteket, függetlenül attól, hogy éreznek-e erre kifejezett vágyat vagy vezetést, vagy sem. Minden hívőnek az élete részévé kellene tennie ezeket a dolgokat.

A böjtnek különböző szintjei vannak. Én sem a huszonegy napos böjttel kezdtem. Először csak 3 napis böjtöltem, később egy hétig, majd 21 napig. A Nagyböjt pontosan 40 napig tart.

Amikor böjtölsz, imádkozz meg nem tért szeretteidért, készíts imalistát azokról, akiknek a megtérését szeretnéd látni. Hasznos nagyon konkrétan imádkozni a böjt alatt. Mi az a legfontosabb dolog, amit szeretnél, ha Isten megtenne az életedben? Isten azt mondta Habakuknak, hogy „írja fel a látomást, és vésse táblákra, hogy könnyen olvasható legyen” (Habakuk 2:2). Javaslom, hogy írd le azoknak a nevét, akiknek a megtérésére vágyakozol, és miközben böjtölsz és imádkozol, kiáltsd Istenhez ezeket a neveket. Mivel mi ezt tapasztaltuk a Free Chapel közösségben, hiszem, hogy te is, ott, ahol vagy, átélhetsz olyan áttöréseket, amelyekről még csak álmodni sem mersz!

Ha engeded neki, a tested átveszi az uralmat az életed felett. Ezért olyan kritikus jelentőségűek a böjti időszakok az Istennek való járás során. A böjtölés hozzásegít a test feletti uralom és hatalom megszilárdításához. „Ne tévelyegjetek. Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt le is aratja. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet, aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.”(Galata 6:7-9) A fegyverzeted mindig legyen készenlétben, a kardod pedig legyen éles!

>> következő rész: Amikor Isten lát, de meg nem hallgat

A többit nem találom, eredetileg a www.metropolita.hu alatt volt elérhető, kérem akinek megvan írja hozzászólásban meg, előre köszönöm


Hamvazószerdán kezdetét veszi a nagyböjti idő

A húsvétra felkészítő negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén február 22-ére esik. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével. Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke február 22-én 17 órakor az esztergomi bazilikában mutat be szentmisét a nagyböjt kezdetén.

A hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, közben pedig ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

Mivel a vasárnapokat az Egyház nem tekinti böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki.

A nagyböjt azért tart pontosan negyven napig, mert a Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki. (Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.)

A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. A XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az Egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.

A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a XIII. század óta jelképezi a liturgiában a bűnbánatot. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése; a templomot ez időszakban nem díszíti virág. Az Egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.

A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát állítja középpontba, kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Húsvétra készülve az Egyház a böjt mellett az ima és az alamizsnálkodás (a szegények megsegítése) lelkületét ajánlja híveinek.

Budapest, 2012. február 20.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

A keresztény lelki fejlődés négy akadálya

A több mint 25 éve működő, kaliforniai székhelyű kutatócsoport, a Barna Group hatéves, átfogó projektje (Maximum Faith) során több mint 15 ezer telefoninterjút készítettek olyanokkal, akik az országos népszámláláskor kereszténynek vallották magukat.

A kutatás egyik legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. A felmérés szerint a keresztény ember lelki fejlődésének elsősorban a következő négy akadály vet gátat:

1. Az eltökéltség hiánya
Míg a magukat kereszténynek valló felnőttek 81%-a vallja, hogy Jézus Krisztus mellett döntött, és 78%-a nagyon fontosnak tartja a lelki életet, mindössze 18%-uk mondja azt, hogy elszántan tesz lelki fejlődéséért. Ez megmagyarázza, miért érzi úgy a keresztények több mint fele (52%), hogy a keresztény élet sokkal többet tartogat, mint amit megtapasztaltak. Ha az ember nem kezd teljes elszántsággal Krisztusért és krisztusi módon élni, megreked az átformálódást jelentő úton.

2. A bűnbánat hiánya
Noha a megkérdezett keresztények többsége (64%) válaszolta azt, hogy többször megvallotta bűneit Isten előtt, bocsánatát kérve, mégis csupán 12%-uk mondta, hogy érzelmileg komolyan megrendült, amikor rádöbbent bűnei súlyára. A lelki fejlődés utolsó állomásaira pedig – ahol az ember életét, akaratát teljesen átadja Istennek – a magukat kereszténynek valló válaszadók mindössze 3%-a jutott el.

3. Külső tevékenykedés
Teljesítményorientált világunkban rengeteg keresztény nem választja szét kellően a vallási tevékenységet és a lelki elmélyülést. A megkérdezett keresztények 39% százaléka például egy héten belül három „szokványos” vallási tevékenységet végzett (istentisztelet, ima, szentírásolvasás stb.), de kevesebb mint 10%-uk evezett mélyebbre (böjt, hosszabb elmélkedés, elvonulás, önmegtagadás stb.)

4. Lelki közösség hiánya
A legtöbb keresztény, bár jól érzi magát az egyházi közösségben, nem veszi azt igazán komolyan. Mindössze 21% véli úgy, hogy a lelki érettséghez nagyon fontos, hogy valamilyen hívő közösséghez tartozzon.

Mindezek alapján a szakemberek szerint három dologra érdemes figyelni és figyelmeztetni:

• Az igazi cél
A hívők, akiket az egyház mind nagyobb vallási aktivitásra biztat, könnyen megfeledkeznek arról, hogy a lelki fejlődés végső célja nem az emberi teljesítmény, hanem a krisztusi jellem. A számok azt mutatják, hogy a templomi programok szervezése, a jótékonykodás vagy valamiféle vallási vonatkozású eredmények elérése sokszor olyannyira leköti őket, hogy elhomályosul hitük célja: az életet átformáló kapcsolat Jézussal.

• A szenvedés szükségessége
A mai világban, amely irtózik a szenvedéstől – amely érlel és mélyít –, fontos segíteni a hívőket, hogy el tudják fogadni: a szenvedés és az önként vállalt áldozat elengedhetetlen, ha teljesen át akarják adni magukat Istennek. Megtöretés nélkül elakadunk a krisztusivá formálódás útján.

• A közösség
A közösség döntő fontosságú az istenkapcsolat erősítése szempontjából. A keresztények 25%-a tartozik olyan kisközösséghez, ahol rendszeres összejöveteleken Szentírást olvasnak, imádkoznak, beszélgetnek. Fontos azonban, hogy a résztvevők valóban megnyíljanak, és felelős odafigyeléssel kísérjék egymást, másként a találkozók kellemes, szellemileg építő alkalmak lesznek, de ritkán indítanak bárkit arra, hogy valóban megváltozzék.
Alapvetően fontos tehát, hogy tudatosítsuk: a keresztény élet út, amelynek célja, hogy a hívő ember Istent és az embereket szerető (Mk 12,30-31), új teremtménnyé legyen Krisztusban (Gal 6,15). Ha tudjuk, milyen útszakaszokra és milyen akadályokra számíthatunk, utasként is, vezetőként is könnyebb elkerülnünk a buktatókat, és napról napra egy-egy lépéssel közelednünk a Célhoz.

(www.barna.org, www.patheos.com)

Magyar Kurír (mk)

A keresztény lelki fejlődés tíz állomása

Egy amerikai vallásszociológiai kutatócsoport 15 ezer keresztény válaszain alapuló felmérésének legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. Bár minden ember lelki kibontakozása egyedi, az adatok alapján nagy vonalakban mégis felvázolható a lelki fejlődés útvonala, „térképe”. Megmutatkoznak az akadályok, kitapintható a legsúlyosabb kihívás – és mindezek alapján megfogalmazódik a sikeres evangelizáció néhány megfontolandó szempontja. Első rész.
A több mint 25 éve működő, kaliforniai székhelyű kutatócsoport, a Barna Group hatéves, átfogó projektje (Maximum Faith) során több mint 15 ezer telefoninterjút készítettek olyanokkal, akik az országos népszámláláskor kereszténynek vallották magukat.

A kutatás egyik legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. Jóllehet minden ember lelki kibontakozása egyedi, nagy vonalakban mégis felvázolható a fejlődés útja. A felmérés alapján az alábbi állomások különíthetőek el (zárójelben az adott érettségi fokra eljutott, magukat kereszténynek nevező válaszadók aránya):

1. Nem ismeri a bűn fogalmát. (1%)
2. Tudja, hogy a bűn létezik, de nem érdekli. (16%)
3. Bánkódik bűnei következményei miatt. (39%)
4. Megvallja bűneit, és Jézustól kéri a szabadulást. (9%)
5. Vallási tevékenységet végez. (24%)
6. Hosszabb időn át lelki nyugtalanságot tapasztal. (6%)
7. Megtapasztalja az összetöretést. (3%)
8. Dönt, hogy átadja és alárendeli magát Istennek: teljes ráhagyatkozás. (1%)
9. Szereti Istent, és mély, meghitt kapcsolatban van vele. (0.5%)
10. Szereti az embereket, és mélyen együtt érez velük. (0.5%)

A legtöbb válaszadó tehát nem jut tovább a 3. állomásnál (vagyis elismeri a bűnt és következményeit, de nem kéri Krisztus segítségét), sőt az úgynevezett újjászületett keresztények többsége sem lép az 5. szinten túl (vagyis Krisztus szabadítását kéri, majd beleveti magát a vallási tevékenységekbe). A kutatók azt is megállapítják, hogy a legtöbb egyházi program az 5. szintre igyekszik eljuttatni a hívőket, a krisztusivá válás további állomásaira azonban nem.

A legkomolyabb kihívást a 7. állomás, a megtöretés jelenti. A keresztény embernek három vonatkozásban kell „összetöretnie”: a bűnnel, saját magával és a külvilággal való szakításban. A mai világ különösen megnehezíti, hogy az ember teljesen megtagadja önmagát és a világot, hogy Istenre figyeljen, neki engedelmeskedjen és benne gyönyörködjék.

A felmérés szerint egyes keresztények egyenesen haladnak az elsőtől a tizedik állomásig, mások viszont vargabetűkkel, a következőképen:
• Megáll a vallásosság szintjén: a 6. állomáshoz érve inkább megállapodik az 5. szinten.
• Visszaél az ingyenes kegyelemmel: eljut a 6. állomásig, majd visszatér a 2-es szintre.
• Megharagszik Istenre: a 6. szintet végigélve, a 7. állomásig jutva megharagszik Istenre, amiért ilyen megpróbáltatásoknak vetette alá, és sok esetben visszatér a 2-es szintre.
• A bibliai utat járja: a 3-as szintről a 7-esre ugrik, majd onnan tovább.

A fentiek fényében hogyan tehető eredményesebbé az evangelizáció?

A felmérés azt mutatja, hogy sok keresztény a boldogságot, a jótékonyságot vagy az egyházi közösséghez tartozást tekinti célnak, s csak nagyon kevesen az Isten segítségével történő teljes átformálódást. Ugyanebbe a hibába esik az az egyházi vezető is, aki az egyházi rendezvények számával vagy a résztvevői létszámmal méri az evangelizáció sikerességét.

Valójában az evangelizáció eredményessége kizárólag azon múlik, hogy egy-egy rendezvény hatására mennyit haladnak előre az emberek a lelki fejlődés útján: mennyire változik jellemük, életvitelük, viselkedésük, milyen elhatározásokat hoznak.

A legfontosabb tehát, hogy világosan lássuk: a keresztény élet út, fejlődés. Az úticél: hogy a hívő ember teljes szívéből szeresse Istent és az embereket (Mk 12,30-31); Szent Pál megfogalmazásában: hogy új teremtménnyé legyen Krisztusban (Gal 6,15).

Az igazán eredményes egyházi vezető ezért nem csupán lelki programokat kínál, hanem tudatosítja a hívőkben, hogy úton vannak, melynek során krisztusi emberré formálódnak, és ebben igyekszik őket segíteni. A lelki átformálódást nem az ember, nem az egyház, nem is a vallási aktivitás hozza létre, hanem egyedül az Isten. Ha hajlandóak vagyunk rá figyelni és vele együttműködni, biztosak lehetünk benne: mellénk szegődik és vezet.